Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)
Na jó, konkrétabban: ápolónő vagyok, háziorvosi rendelőben. A család léte forogna kockán, ha nem dolgoznék. A hobbym a varrás, most kezdtem el a foltvarrást, amúgy ruhákat varrok a gyereknek, magamnak. Kötés, horgolás, hímzés, gyöngyfűzés, bármi jöhet, szívesen csinálom. Régen boldog voltam tőle, manapság rettegek, hogy elrontom, pedig mindig sikerült minden. Ahogy ez a dolog kialakult, úgy kezdtem meghízni is... Először arra fogtam, nem varrok, mert nincs kedvem a hájamra új ruhát varrni. Ez szerintem valamiféle kifogás lehet, mert mást sincs kedvem varrni, vagy alkotni, pedig nagyon szeretem csinálni.
Hát ennyi infó alapján csak ötletelni tudok.
Ami ilyenkor szokott lenni, hogy lehet, hogy nem vagy benne elég bátor és nem teljesíted ki.
Mondok egy példát.
Mondjuk valaki kertésznek született. Otthon imádja ezt csinálni hobby szinten. Ha ezt nem állítja az emberiség szolgálatába, mert ez így neki kényelmesebb és kisebb a rozikó, akkor előbb-utóbb otthon sem fog benne örömet lelni. Az élet azt akarja, hogy megéljük és abból éljünk, ami a miénk.
A legtöbb ember nem ezt teszi és csodálkozik, hogy az élete nehézkes és boldogtalan.
Pedig a nagy részét az életünknek egyszer csak helyrepakolja, ha azzal kezdünk el hivatalosan foglalkozni.
"Pozor, padá omietka!"---(vigyázz, hullik a vakolat)---
:))
Van valami, amit nagyon szeretek csinálni, de egy idő óta nem akar menni a dolog... Mi lehet az oka?
Hát párhuzamosan szabadidőben (amire mondtad, hogy nincs) elkezdeni. De tudod, ehhez először rá kellene jönni, hogy mi is az. Ha azt tennéd mindennap, akkor mindennap sikerélményed lenne, ami tölti az embert energiával és az élet kivirul :) Akárhány évesen :)
Ennyi idősen egy kisvárosban remény sincs a pályamódosításra. Örülök, hogy van munkám. Szívesen csinálom, de nincs siker élmény, unalmas, nem jelent kihívást. Marad a hobby. Tudom, nem lehet más helytt dönteni, de te hogyan oldanád meg?
:)) Édes vagy :) Hogyne figyelnék? Legalább valaki válaszolt, még ha nem is hasznos az infó...:)
Én is régen nagyon el voltam havazva. Ez valójában nem arról szól, hogy mennyi mindent csinálunk, hanem, hogy mennyi mindenre hisszük, hogy nekünk kell csinálnunk.
Az az érdekes, hogy a hivatás téma, amiről korábban is beszéltünk, ezt is befolyásolja. Ha azzal foglalkozunk, amire születtünk, akkor valahogy kitisztul az idő és eltűnnek a kőkemény kötelezettségek és valahogy siklik az ember a teendőkön.
Elvileg logikusan nem lenne a kettőnek köze egymáshoz, viszont mégis ez a következménye.
Saját bőrömön is érzem.
Nagyon sok mindent teszek, de észre sem veszem. Valahogy gördül és nem érzem elhavazottnak magamat.
Korábban meg meg tudtam volna zakkanni és azt akartam, hogy a nap minimum 48 órából álljon.
Talán azért, mert a lelkünk mélyén érezzük, hogy így sosem fogunk oda érni, ahova szeretnénk, míg ha azt tesszük, amit szívesen teszünk, akkor nincs hova rohanni.
:)))
Megtiszteltél!!!!- hogy egyáltalán figyelsz rám!
Ahoj!!!
Hmmm... Azt gondoltam, ide értelmes emberek járnak... Elég buggyant vagy, de hát olyan is kell :))
..mert az 'idő' az, ami problémát okoz?...
Ő-e az, akire mindenki felelőtlenül mondhat s foghat, bármit???
Hányszor-hányszor mondogatom magamban, hogy: sokat akar a szarka, de nem bírja a farka....
DDDD
Szökőnap, szökőnap... komolyan kérdem. Meló után házimunka, főzés, tanulás a gyerekkel, most már a kert is ott lesz, de mikor lehet magunkkal is törődni??
...'szökőnapi' tetten ért szavak!...
DDDD
Tudom, kicsit más jellegű a kérdésem, de kapcsolódik is. Keressük az életünk értelmét, de hogyan tudtok mindent belepaszírozni 24 órába?
Szép estét, ha még van itt valaki :)
Szerintem az élet értelme: a céljainkért harcolni, azokat elérni, majd újabb célokat kitűzni magunk elé..
Az ember megszületik és él - ennyi a bizonyosság. Néha úgy érzi, hogy valamilyen erő hordozza, néha, hogy elhagyja. Létének alapjait nem ismeri. Életének valószínűleg csak annyi az értelme és feladata, hogy némi fényt gyújtson a létezés sötétségében, fényt - akármilyen picit is - vigyen a kapcsolataiba, s egy kis melegséget.
Szia :) Keresem az edzőt, akit meg bírok fizetni és akiben bízni is tudok. Sok a szélhámos, bizalmatlan vagyok.
Én szépen beraktam a "dolgaimat" egy üvegbe, fölraktam egy képzeletbeli polcra és azt hittem, hogy mindent elrendeztem! De ma már tudom, hogy addig kell visszamenni, amíg az "üvegeket"kibontva helyére teszem őket! Én már elmúltam hatvan, és alig fél évvel ezelőtt sikerült a legmélyebb dolgaimat helyére rakni! Rájöttem végül is, hogy a maratont is úgy kezdik futni, hogy odaállnak a rajtvonalhoz, és megteszik az első lépést! / Igaz a rákészülést sem szabad elhanyagolni, és egy edző sem árt!!:)))/
Ha átküldöd priviben, hogy merre van ez a hely, akkor megpróbálok neked keresni olyat, akit szerintem érdemes lenne megnézni :)
Az a gond a városban nem ismerek senkit, tanácsot sem tudok kérni ebben az ügyben. Neten van rá esély, hogy találok valakit? Hogyan keressem?
Hát ezt már mindenkinek magának kell eldöntenie :)
Azt tudom, hogy az élet eléggé motivál minket ebbe az irányba és életünk végéig.
Nyugodtabb és boldogabb az ember, ha megtalálja. Akár az utolsó két évében, vagy 2 hónapjában is :)
Az én véleményem, hogy megéri. Mert már tudom mi a különbség.:)
Hmmm... Kutakodni kell... Nem is tudom, megéri e ez az egész erre a kis időre :)
Ja. Azok vannak, max nem tudsz róla :)
Fel kell ébreszteni. Mindig pislákol bennünk, még ha sosem gondoltunk rá, akkor is.
A hogyan az már nem biztos, hogy írásban menne, mert azt ki kell keresgetni lépésről lépésre, ki barchobázni amerre érzi az ember, hogy elbújhatott :)
Ezt értem kedves, engem az érdekelne, akkor mi van, ha nincsenek álmok, vágyak.
:)))
Semmi nem tartozik fizetős témába :) Az másképp működik.
Az álmaink sosem évülnek el és sosem érdemes róluk lemondani, de az persze benne van a pakliban, hogy már a korunkhoz illő stádiumát érdemes keresni.
Arra gondolok, hogy ha valaki orvos szeretett volna lenni és arra is született, akkor ha ezt nem élte meg és erre pl. 60 évesen jön rá, akkor úgy tudja mégis megélni, ha átgondolja, hogy milyen téma az, ami erről a hivatásról szól és ennyi évesen azt teheti. Pl. idősek otthonába elmegy segítőnek, vagy ápolónak olyan helyre, ahol nem szükséges a végzettség, vagy elvégez egy olyan tanfolyamot, amivel ebben a hivatásban tevékenykedhet.
Sosincs késő, csak az aktuális formáját kell megkeresni.
Gratulálok :) Akkor mit lehet tenni, ha már nincsenek álmaink? Amik voltak, olyan régen voltak, hogy már nem emlékszem, vagy lehet soha nem is volt... Szólj ám, ha olyasmit kérdezek, amire a válasz már fizetős témába tartozik:))
Kereskedelmi munka mellett kezdtem el és hamarosan teljesen át fogok rá térni :) Amúgy már foglalkozás szerűen űzöm vállalkozóként :)
További ajánlott fórumok: