Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

...ÉN...csakis óvatosan lépkedek mert, az egyik lábamat a másik elé kell tennem!!

(húsz-hatod)

:))

Ha félelemből cselekszünk az sosem szül jót.

Ugrik a tisztelet, a hitelesség, az erő, a bátorság,minden pozitív tulajdonságot megmérgez...

De az is lehet, hogy megóv valamitől...

Ez abszolút ismerős számomra is, de nekem nem csak két ilyen határom van.

A félelemről jutott eszembe egy vallásos idézet, amit a nővérem szobájában kiskoromban sokat láttam (most már soha nem látom nála): "Ne félj, mert a félelem megöli a szeretetet."

Nekem még 2 ilyen határom biztos van,azt már látom.

Azt tudom mondani, hogy én miért nem csinálom.

Azért,mert nem hiszem el, hogy utána tényleg jobb lesz, és sajnálom elveszíteni ami van, pedig nem ad jó érzéseket.Csak már megszoktam, és ezt ismerem.

Tehát sajnálom feladni a rossz érzéseket...fura,de ez van.

Vajon miért félünk az ismeretlentől? Vajon ez a jó hozzáállás, ahelyett, hogy örömünket lelnénk minél több új tapasztalat begyűjtésében?

Én néha félek az újdonságtól, ezért sok dologról lemaradok.

Máska,Zsuzsi,Csaba,mindenki',ti is mondjatok,aztán beszélhetnénk mindenki mondatáról.

:)

Én meg azt mondom hogy:

"Lépd át a legfélelmetesebb határt, mert csak a lépés félelmetes."

Én is mondhatok?:)

Ne csak tanítani próbáld (pl.) a gyerekeidet, hanem Te is tanulj tőlük.

...sokszor már 10.-nél zárok...

DDD

(találjuk ki, közösen: hogy mi is lesz a 20.)

Dalai Láma 19 tanácsa, hogy hogyan éld az életed:

1./ Tudd, hogy a nagy szeretet és a nagy siker magában foglalja a kockázatot.

2./ Mikor veszítesz, ne felejtsd el a tanulságot.

3./ Kövesd a következőket: Tiszteld magadat, tiszteld a másikat, és felelj a tetteidért.

4./ Emlékezz, hogy amit nem kapsz meg, az néha hatalmas szerencse.

5./ Tanuld meg a szabályt, hogy tudd, hogyan szegd meg helyesen.

6./ Ne hagyd, hogy egy kis veszekedés megsebezze a nagy barátságokat.

7./ Mikor tudod, hogy hibáztál, azonnal javítsd ki.

8./ Mindennap tölts el egy kis időt egyedül.

9./ Légy nyitott a változásra, de ne engedd, hogy értékeid elvesszenek.

10./ Emlékezz, hogy a csend néha a legjobb válaszokat adja.

11./ Éld az életed jó és becsületes módon. Így amikor öreg leszel, és visszatekintesz, hasznát látod.

12./ Az életed alapja az otthon melege, a szeretteid.

13./ Ha nézeteltérésed van azokkal akiket szeretsz, foglalkozz csak a jelenlegi helyzettel, a múltat ne bolygasd, ne hozd fel.

14./ Oszd meg tudásodat. Ez a halhatatlanság elérésének módja.

15./ Légy gyengéd a Földdel.

16./ Egyszer egy évben menj olyan helyre, ahol még nem voltál előtte.

17./ Emlékezz, hogy az a kapcsolat, amiben szeretet van, jobb, mint amiben mindenki a másik szüksége iránt törekszik.

18./ Ítéld meg sikereidet ahhoz képest, hogy mekkora áldozatot kellett hoznod a siker megszerzéséhez.

19./ Közelítsd meg a szeretetet és a konyhát gondtalan átengedéssel

Ma reggel 6 Galamb jár úgy s így...-ebből a felét 'követeltem'...

:))

Egy picinyke 'párbeszéd':

-MAMA!!!-éhes vagyok!!

-Gyermekem, drágám...nincs 'pénzem' arra, hogy a McDonald's-nál EGYÉL!!!

:)))

Egyetlen 1 ilyen "dolog van"

Saját magunk!

Az az érdekes, hogy ez valójában belül csak egy érzés. Vagy feszít valami, vagy nem.

A jövőt valahol mindig szürke ködbe látja szerintem mindenki, de olyan, mintha ott lenne alatta az út, amit elképzelek. Ráadásul ez már nem is elképzelésnek tűnik nekem, hanem konkrétumnak.

Na ezért is leszek kíváncsi, hogy tévedek-e ebben.

Azt tudom, hogy régen elképzeltem magamnak egy pozitív jövőképet, de nem hittem benne, hogy el fogom érni. Akartam és mentem az irányába, de teljesen úgy éreztem, hogy nem fogom tudni véghez vinni.

Aztán sok sok év múlva megvalósult szinte minden belőle és kiderült, hogy ettől nem is lettem boldog :)

Most nincsenek ilyen elvárásaim, hogy minek kellene történnie, hanem inkább csak látom az utat, amin haladok és úgy érzem, hogy az állomásokat is látom. Nincs benne erőltetett menet, így nem is nagyon tudom elképzelni, hogy csalódnék, hiszen ez az út szép lassan halad előre és finoman felfelé.

Szinte azt mondhatnám, hogy ha minden így maradna, ami most van, én már ezzel is elégedett lennék. Ez fura, mert nem gondoltam volna, hogy van olyan, aminél az ember ne akarna sokkal többet és elégedett tudna lenni.

Vágyom még többre, de nem görcsösen, hanem egyensúlyba.

Szóval érdekes, mert ez eléggé ellentmond sok olyan elméletnek, ami szerint az ember sosem tud elégedett lenni és mindig többet akar.

Én úgy érzem, hogy van, amikor az ember egyszer csak utóléri magát és nyugalomban halad tovább.

Ezért irígyellek (egészséges mértékben). A 10-15% tévedési arány meg nagyon elhanyagolható.:)

Egyébként én sem tudom azt elképzelni, hogy rosszul (nagyon rosszul) alakul az életem. Én csak rövid távon vagyok pesszimista, vagy mifene.:)

Az az érdekes, hogy én régen azt hittem magamról, hogy optimista típus vagyok, aztán amikor belegondoltam, hogy mennyire bízok abban, hogy az életem jól fog alakulni, akkor kiderült, hogy egyáltalán nem hiszem.

Ez nagyon sokáig így volt. Nemrég változott meg bennem. Most már azt nem tudom elképzelni, hogy rosszul fog alakulni.

Ami egyébként talán nem is annyira jó, mert néha pozitívabb dolgokra számítok, mint amik jönnek :)

Ez most nálam kb. 10-15%, ami rosszabbul sül el, mint amire számítok.

Ha meg kellene tippelnem a jövőmet, akkor nem tudom elképzelni, hogy lenne benne valami törés és azt érzem, hogy ugyanilyen jól fogom magam érezni, mint most.

De volt már, amikor ezt gondoltam, aztán jött a szőnyeg ki láb alól. De most egyszerűen nem tudom ezt elképzelni.

Tudod, hogy én inkább abban hiszek, hogy érdemes az irányt belőnünk, mert megcsinálni bazi nehéz. De ha még az irány sem tiszta, akkor meg szédelgünk.

Amikor azon kapom magam, hogy valami miatt aggódok, akkor érzem, hogy nem ez a megfelelő érzés, mivel ez nem visz előre és csak legyengít. Tehát nincs haszna, de hátrány igen.

És néha tehetetlennek érzem magam, hogy miért nem tudok ettől nem félni, ami miatt éppen aggódok.

Olyanok ezek, mint a ragacsok. Tudod, hogy leszív, de nem tudod leszedni magadról.

Persze le tudod, csak általában nem 1-2 gondolattal, hogy ja akkor ezentúl ettől nem félek :)

Úgy értettem, hogy azt írtad aggaszt :)

Mennyi gondolatunkban ott van a félelem. Mi lesz, ha ez meg az nem sikerül. Mi lesz, ha nem tudom befejezni.... stb.

Nem lesz semmi :)

A félelem megöli az élet élvezetét.

persze a túlzott lazaság meg energiátlanná teszi a tevékenységet, vagy pont a nem tevést.

Szerintem az a recept, hogy megtanulni hogy minden ami miatt aggódunk, az felesleges aggodalom és tenni, amiben energiát érzünk.

Ide kellene eljutni. A többi a felesleg, ami csak gátol és fékez.

Minden felismeréssel fékeket tudunk elengedni és energiákat beindítani.