Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)
Látom bújod a szakirodalmat :)
A pszichológiának van egy olyan varázsa, hogy amikor az ember elmegy segítséget kérni, akkor azt hiszi, hogy blőd a problémája és nem is fognak tudni rá értelemeset mondani, mert értelmetlen, mint probléma, közben meg kiderül, hogy teljesen hétköznapi és már be is kategorizálták, így ez néha megnyugtató, hogy nem is vagyok ufó és ha másnak, vagy másoknak is van ilyen problémája, akkor nem is olyan nagy a baj :) Főleg, ha ilyen természetesen fel is lehet ismerni és csak egy tipikus eset :)
Most inkább a stresszek kommunikációja az amire most kitérek...
Kiváltó okok?:
-Traumatikus események...(háborúk, stb.)
-Befolyásolhatóság...(elbocsájtás, stb.)
-Bejósolhatóság...(előrejelzés, stb.)
-Próbatételek... (vizsgák, stb.)
-Belső konfliktusok...
...* függetlenség, vagy függőség...
...* intim kapcsolat, vagy magány...
...* együttműködés, vagy versengés...
...* impulzusok kifejezése, vagy az etikai normák betartása...
...* stb...
A "megküzdési készségek' ezzel szemben:
-problémaorientáció...
-érzelemközpontú...
-segítség-orientált...
-stb....
(1 mankó például sokat segít rajtunk, ha a lábunk fáj)
DDDDD
A kötődés önmagában nem probléma. Az igen, ha emiatt elvakulunk. Ha tisztán működünk belül és nincs olyan szükségletünk, ami miatt függenék egy másik embertől, akkor a kötődés teljesen egészséges lehet. Sőt, az ad egy mélységet egy kapcsolatnak.
Az a jó, ha az ember ezt a kötődését tudja szükség esetén irányítani. Hiszen akkor nem lesz kiszolgáltatott.
Ha valakit érdemesnek tartok rá, akkor kötődöm hozzá. Ha nem alkalmas rá, akkor elvágom a köteléket.
Fizikailag igen , lekileg nem teljesen , de mar csak egy-ket nap kerdese, es ismet teljesen szabad leszek .
Azert irtam az elozo hsz-emet multidoben , mert egy evvel ezelott kezdodott egy kapcsolat , amibe sajnos erzelmeket vittem , pedig nem kellett volna .
Namarmost , ha valakihez elkezdunk kotodni , akaratlanul is kiszolgaltatottak leszunk egy masik embernek , oda az egyen szabadsaga . Most mar lezartam ezt az ugyet igy visszterhetek onmagamhoz vegre :)
:))
Én meg azt, hogy szerintem éljünk együtt, mert úgy érzem sok pozitívat tudnánk egymásnak adni :)
Egyik sem tetszik.
En azt mondanam , szeretnek veled lenni , megosztani veled az eletemet , mert ugy erzem sok pozitivumot , oromot es boldogsagot tudnek adni .
Ezt egyébként sokkal könnyebb egy fordított helyzet elképzelésével megérteni:
Milyennek érzed azt az embert, aki azt mondja:
"Nélküled nincs értelme az életemnek.",
vagy
"Nekem szükségem van valakire, ezért nem akarom, hogy elmenj! Mert félek az egyedülléttől. Társra van szükségem."
Valami, ami erről eszembe jutott:
Aki nem fél a magánytól általában sosincs egyedül. Mert szinte minden ember olyan ember társaságára vágyik, akiben nincs félelem.
Aki fél a magánytól, az annak érdekében, hogy nehogy egyedül maradjon, legtöbbször kemény kompromisszumokra lesz hajlamos. Az olyan ember pedig nem túl vonzó más számára, aki képes magát lenyomni, hogy másnak megfeleljen pusztán azért, hogy ne maradjon egyedül. Így aztán pont önbeteljesítésképpen nagy az esély, hogy vagy egyedül marad, vagy olyan életet kénytelen élni, amit nem irigyelnénk tőle.
A mesében mindenkinek más volt az élete értelme, mint itt valós világban is.
Mindenkinek van értelme az életének csak meg kell találni, mikor mi.
Azt gondolom, hogy bizonyára rád is olyan veszélyes az internet világa, mint a gyerekekre...
DDDD
((ha rajtad múlna(??), akkor mindenki más secc-pecc alatt, a zárt osztályon találná magát!))
:))))
Igen, jó hogy tovább gondoltad.
Természetesen úgy is van értelme, de hogy mikortól vagy sínen, azt a szíved érzi...
Igaziból én tovább mennék és azt gondolom, hogy ha valaki akár nem tud szívvel lélekkel élni igazán, vagy szívvel lélekkel cselekedni, akkor is van értelme az életének.
Az élet tanulás és ez az igazi értelme. Így nem kell semmilyen kritériumnak megfelelnünk ahhoz, hogy értelme legyen az életünknek.
Az, hogy jónak érezzük az életünket, na az más kérdés. Az egy sokkal nehezebb téma.
"Vannak, akik remeteként élik le az életüket és az ő életüknek is van értelme."
Bár ez az életmód a legkevésbé divatos, mégis megtalálhatja benne valaki az élete értelmét.
Ugyanis szerintem pont az a lényeg, hogy nem fejjel közelítjük meg a dolgot, hanem szívvel. A szív pedig sokszor logikátlan és bátor.
Ha valaki szívvel-lélekkel csinál valamit, (amit mások talán elleneznek) akkor már a saját életét éli, már van értelme az életének.
A szeretetet nem biztos hogy a kulvilagtol kapjuk .
En sokaig eltem teljesen egyedul, se csalad , se baratok , szinte alig kaptam a kulvilagtol pozitiv erzelmeket . Csak en voltam magamnak. Megtalaltam a belso osszhangot , es soha olyan myugodtnak, erosnek, szabadnak es kiegyensulyozottnak nem ereztem meg magam .
Persze az is jo , es kell, ha adhatunk , kaphatunk szeretetet , de szerintem aki megtapasztalja onnon maga erejet , tobbet nem fugg majd soha senkitol, es amit a kulvilagtol kap plusznak fogja fel , nem az elet ertelmenek .
Egyik élet sem értékesebb egy másiknál. Minden életnek van értelme.
Itt kezdődik az alap gondolat. :)
Kíváncsivá tettél.
Szerinted mi értelme van egy világtól elzárkózott remete életének?
Szép történet,
De
az élet értelme nem ez:
"Az életben az a legfontosabb, hogy tartozzunk valahová, valakihez, szeressünk és szeretve legyünk.
"
Nem kell valahová, vagy valakihez tartozni és nem muszáj, hogy szeressünk, vagy szeretve legyünk ahhoz, hogy az életünknek legyen értelme.
Vannak, akik remeteként élik le az életüket és az ő életüknek is van értelme.