Szerinted egy anyának hány keze kellene, hogy legyen?:) (beszélgetős fórum)

Nekem nagyjából sikerült kiiktatnom, és jóóó!!! :)

Mondjuk aki rámnéz, azt hiszi, hogy kétlábon járó fogyókúrareklám vagyok, mert azt nem látják, hogy tegnap este 10 és 11 között (vagy még később???) is pl. mit ettem. :D

(Nem írom le, mert ha valaki tényleg fogyózik, aki olvassa, szerzek neki néhány nemtúljó percet...)

... ez így van, de nagyon sokan küzdenek kisebbségi komplexusokkal, ezért aztán tökéletes anyák, szeretők, takarítónők, szakácsnők...blablabla... akarnak lenni, ami ugye képtelenség, ettől aztán elégedetlenek, depisek lesznek... ez nem jó. A gyereknek tökéletesen megfelel a féligmeddig tökéletlen, boldog, nevetős, játszani mindig tudó anyuka.... főzni meg majd megtanul ... lassan. :))))

..... szerintem... ;)

2, amivel a gyerekeit szorosan öleli... és amivel utat tud mutatni nekik. Nem kell több, hiába lenne több keze... a figyelmet bizonyos időszakban fókuszálni kell. :)

Nem a kézben, hanem a fejben van a rumli... nem kell kiváló szakácsnőnek és takarítónőnek lenni, ha a gyerekek kicsik...

... szerintem... ;)

Legalább száz, hogy minden feladatot el tudjon látni egyszerre.

Üdv.Ágnes

Ez nagyon jó!:)))

De mondjuk tisztába tételhez nem mindig elég a kettő:D

Anyának lenni a világ leggyönyörűbb és legnehezebb dolga...

Baleset bárkivel történhet, de mindenki azt kívánja, hogy "csak ne velünk". Ha meg pont velünk történik, akkor jön a kérdés: "miért pont velünk?" Pedig az eszével pontosan tudja mindenki, hogy a pakliban ez is benne van. :(

Nagyobbikom még csak 3,5 éves, van még pár évem, de már előre látom, hogy tiszta para leszek, mikor először egyedül megy valahová. Bár már szoktatom magam, a boltban mindig egyedül megy az innivalójáért, amit veszek neki, a szomszédos sorhoz, de ha nem jön elég gyorsan, már szólítom, és indulok felé. Nem elég az ő szeleburdiságuk, manapság az emberekkel is vigyázni kell. :(

Bennem is ez futott végig...

Persze baleset bárkivel történhet. Csak én úgy látom, hogy a mai gyerekek valahogy semmit sem vesznek komolyan. Én ilyen koromban vásárolni jártam, és tényleg vigyáztam az utcán. A játszótéren volt rosszalkodás, de éles helyzetben soha...Anyám majrés volt, mégis elengedtek. A lányom lassan hét lesz, de pont az ilyen akciók miatt (ez aznap a második volt) nem mertném elengedni. Pedig lehet, hogy pont az kéne ahhoz, hogy érezze a felelősséget... Csak mi van, ha tévedek? Visszacsinálni már nem lehet.

Amikor este 5 percre leülök, akkor én is így gondolom.

Amikor nem tudom kiszedni a gyereket a villamos alól, akkor kevésbé rózsaszín a világ.

Kettőnek.

Az öleléshez bőven elég:))

Ahogy olvastalak, megállt bennem az ütő.

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mi van, ha valami qurvanagy balszerencse miatt nem tud megállni a villamos? :(((((((((((

Könyökhajlatokban 2 k.va nehéz szatyor.

Gyerekkocsi, meg a középső kezének a fogása...

Közben a nagylány akkorát esett a villamossínen, mint a állat. Közben jött felé a villamos. Persze zöld volt a lámpa nekünk, megállt a vastaliga, de akkor is állati szar volt nézni, ahogy közeledik a fekvő gyerek felé. Köben persze üvöltöttem vele, mint egy őrült, mert nagyon mást nem tudtam tenni ijedtemben...

     :))))

like, like, superlike!!!!

Gyerekenként kettő. ;-)

Vagy inkább osztódni kellene tudni, na az lenne a tuti! :-DDD