Szerinted be kéne vezetni a magyar iskolákban is az egyenruhákat? Jó ötletnek tartanád az egyenruhát? (beszélgetős fórum)

Igen, nagyon nehéz. És itt vissza is lehetne kanyarodni az eredeti témához: miért nem lehet legalább a suliban megfizethető egyencuccban járni? Csak mondok egy példát: egy kényelmes tréningalsó, meg egy jópofa színes póló, amiből van két váltás, hogy mosni lehessen. Kényelmes, egyforma. Miért lenne ez baj?

Iskolaidőn kívül meg azt vesz fel mindegyik gyerek, amit akar.

De miert ha tudom ne adnam meg a gyereknek azt amit kivan . Ha telik ra mi az ami akdajoza a szulököt hogy ne adjak meg ?

Komolyan ez anyira elgonkosztato mert ma mar nem is a mobil ami az aktualis hanem Ipod.

Evvel csak a gyerekem röviditem meg mert rengeteg inforol marad le , nagyon fejlesztök es sokat tanulnak belöle.

Unokam kapot a 6 eves szuli napjara es nagyon gyorsan megtanult vele bani , Elökeszitöbe jar es mar kisseb programokat alakit rajta nem beszelve hogy megtanult irni olvasni egy nehany jatekos programon keresztul.

Ettöl a gyerek se nem lesz halatlan vagy neveletlen inkab forditva nap min nap egy progressiv elmenyel talalkozik.

Ebben igazad van! De olyan nehéz lehet elnézni azt a gyereket, aki sóvárog ezért-azért, amit a másik gyerek megkap(hat).

Egyelőre én is a te véleményedet osztom, de nem tudom, mi lesz, ha felnő a gyerekem, és nagyon szerete olyat, mint az osztálytársainak van. Természetesen nem akarom, hogy sznob legyen, és szeretném, ha inkább azzal tűnne ki a többiek közül, hogy ő több könyvet olvasott el például, DE - mi lesz vajon, ha sóvárogni fog fölösleges tárgyak iránt? Vajon lesz szívem azt mondani, hogy márpedig nem vesszük meg...? Dilemma:)

Kamasz korban azt hiszem, a haverok befolyásoló szerepe nagyobb, mint a szülőké. Hiába nevelem én bele a helyes értékrendet, ha ő 14 éves kora után nem nekem akar majd megfelelni.

Szerintem kezd már uncsi lenni, hogy erre mit szólok? A gyerek pont úgy viselkedik, ahogy a szüleitől látja.

Ha egy szülő erőn felül akarja a gyerek szeretetét drága mobillal, miegymással megvásárolni, még annak árán is, hogy áramra sem tellik, az a saját sorsát megérdemli. De nem gondol bele, hogy a gyereke életét is elcseszi egy életre :(

Súlyos értékrendbeli hibára vall. A 8 éves lányom is egy éve lobbizik mobil telefonért,pedig tudja, elmondtuk neki, hogy nem érdekel, hány barátnőjének van, a tizedik szülinapja előtt ne is reménykedjen. És az összes nagymaminak, nagypapinak, nagybácsinak, ismerősnek, boldog ősnek is kihirdettük, felnégyeljük, aki meg merészeli venni neki. Eszi, nem eszi, ez van.

Járhat teniszezni, mert azt szerette volna. Hetekig rinyált, hogy a két lány, akivel együtt eedz már kapott saját ütőt, ő is akar. Mondtuk neki, majd ha egy év múlva is járni fog, lesz ütője, akkor komolyan vesszük, hogy komolyan veszi. Volt egy kis kaffogás, de elfogadta. Azóta is az edzőtől kapott ütővel játszik.

És ezt nem azért meséltem, hogy önnön zsenialitásomat megosszam, hanem azért, hogy nem a gyerek a főnök.

Egy olyan szülő, akinek magának sincs semmilyen pénzügyi kultúrája, hogyan is tudná a gyerekének tovább adni. És ebben tényleg nincs bántó szándék, de biztos, hogy nem a kölykömnek vennék harmincezerért cipőt, és ha bekrepál a hűtő, arra meg hitelt kellene felvennem.

Tökéletes, pörfikt megfogalmazás!

;)

Nagyon sajnálom, hogy ennyire félreértettük egymást. Én nem írtam olyat, hogy a múlt rendszerben nem volt jó gyereknek lenni. Én is nagyon szerettem, sokkal jobb lehetett nekünk, mint a mostani gyerekeknek. Voltak klassz közösségi programok, táborok stb. Imádtam! De a téma nem ez volt.

16 évesen álltam munkába egyébként. De ha az igazgató letapizott, senki nem volt, aki megvédjen, vagy ahol panaszkodni lehetett, mert nem volt erre akkor lehetőség. Ilyesmire gondolok pl. Nem a rendszertől féltem, attól nem volt miért.

Így igaz, én nem szeretem a célozgatást.

És tényleg csak remélni merem, hogy a rosszindulatot nem rám értetted.

Te nem a 80-90-es éveket fizeted.

Az ország a kárpótlást nyögi,amit nem kellett volna.

Itt legtöbben a múltba néznek,vélt vagy valós hibákat keresve....sok embernek fogalma sincs, hogy a kárpótlás mibe sodorta az országot, az olajszőkítésekkel megspékelve. Szerinted miért vannak 90 évre titkosítva adatok??

Bocsánat, hogy elrugaszkodtam a témától.

1958.-ban születtem,12 évig hordtam a köpenyt, tényleg védett a kosz ellen, az utolsó években kamaszlányként már ûtáltam.Nem tanított bennünket senki arra,mindennek ára van,nem mindenkinek egyformán telik.AZ ÉLet amit együtt töltöttünk egy közösségben nevelt bennünket valahogy erre.

Egyszerû család egyszerû lánya voltam mégis: lakást kaptunk, kis szövetkezeti 43nm.-es 1969.-ben persze részletre, fizettük havonta mégis volt mit tenni az asztalra.

Nem kellett kölcsönt kérniük a bankettemre az iskoláztatásomra,

Nyaraltunk minden évben,

Az ûj trabantba sem volt gond tankolni,

Elvégeztem az iskoláimat, el tudtam helyezkedni,

Egy szerény 40 fõs esküvõt is ki bírtunk fizetni.

Haza mertem egyedül akár éjfélkor is menni.

most ellent kell mondjak...vagyis nem...abban mind igazat adok, amit írtál. De ennek is súlyos ára volt. Amit a mostani fiatalok isznak meg. Mivel akkor, ahogy írtad, nem volt éhezés, munkanélküliség és valóban az embernek volt jövöje, nem ült a bazi nagy hitele tetején a fejét fogva, mert természetes volt az, hogy ha "termel" két gyereket, gyakorlatilag ott a lakás, van hova elindulni. Sajnos pont a mi korosztályunk (80-as években születettek) az, akinek egyedül kell megtanulnia, mit jelent az, amikor nincs munka, kilátástalanság van, nem tudsz hova elindulni. A szüleink ezt nem értik, nem tudnak segíteni. És a tetejében azt a "jólétet" (nem véletlenül idözejeles!) mi törlesszük, emiatt (is) van nekünk kevesebb...

Ne érts félre, nem hibáztatok senkit, föleg nem téged. Csak én ezt látom, és a "naaagy nyugaton" méginkább...

Még annyit: anyós erdélyi. Mikor beadta a kitelepülési kérelmét, hogy ö, meg a 12 éves kisfia kiházasodjon a "vasfüggönyön túlra", bizony nem egyszer rángatta be éjjel a securitate kihallgatásra...Ja, és mikor mesélek férjemnek, hogy nekem mi volt, mi nem volt a gyerekkoromban, csak nagy szemekkel figyel, pedig csak 5 évvel idösebb és állítólag ugyanabban a rendszerben nött fel, csak egy országgal arrébb. (És hozzáteszem, mi szegények voltunk, k*vára nem volt meg mindenem!)

Te még emlékszel azokra az időkre látom.

Múltkor néztünk egy magyar filmet a TV-ben. Ha jól emlékszem az volt a címe: Előre

A végén ment a "Pajtás daloljunk szép magyar hazánkról" című úttörődal.

Figyelem!

Lehet röhögni!

De basszus gombóc lett a torkomban és kijöttek a könnyeim.

Aki nem járt Balatongyörökön, Vonyercvashegyen, Zánkán, stb. annak fogalma nem lehet erről.

Elhittük!!

Mert jó volt! Mert felnőttek mondták, akiknek hittünk! Mert jól éreztük magunkat, vigyáztak ránk, gondoskodtak rólunk. Soha nem éheztünk és fáztunk. Mert úgy tűnt van jövőnk. Mert minden este nyugodtan feküdtünk le, azzal, hogy ez holnap is így lesz és holnapután is.

Soha nem jött haza egyik szülőnk se azzal, hogy kirúgták a munkahelyéről. stb. stb,

De minek is magyarázom?

Aki gyerekként átélte az tudja miről van szó, aki meg legfeljebb parázna gondolat se volt akkor még, az úgyse tudja miről beszélek.

Elnézést, már megint hosszú voltam.

ez egy jó magyar tulajdonság: ha megrohadt a beföttem, rohadjon meg a szomszédé is...(ez akkor lástzik igazán, mikor külföldön találkozik magyarral)

Ami az egyenruháról konkrétan a véleményem (hogy már végre azt is kifejtsem): szerintem nem a társadalmi rétegeket hivatott elmosni. Sokkal inkább mutatja azt, hogy a gyerek melyik iskolához tartozik, nem kell ehhez társadalmi megkülönböztetés (hozzáteszem, ez csak akkor érvényes, ha minden iskolában bevezetnék, és nem csak az "elit" sulikban, ellenkezö esetben igaz volna az, amit mondtok). Mindamellett az egyenruha, vagy a régi jó iskolaköpeny megvédi a nebulót a különbözö "balesetektöl", mind technika, mind rajz órán. Piszkosul hasznos, ha nem a vadi új, esetleg tényleg utolsó pénzen megvett farmerját ragasztózza össze a kölyök, hanem a védögöncöt (különben itt a gyerekeknek van is ilyen, egy olyan mütösköpenyféle, zabálnivalóak benne :-D)

A társadalmi rétegeket (mint már írtam, csak erre valahogy senki nem reagált) inkább azzal lehetne áthidalni, hogy a gyereknek megtanítani, mi az, hogy nincs, mi az, ha valakinek nem tellik a legújabb cuccokra és már korán megtanítani vele, mit jelent az, hogy mindennek ára van...lehet, ez csak az én osztályomban vol így, nem tudom. De fura, hogy 2 különbözö osztályba jártam a 12 év alatt és mégis hasonló volt a felfogásunk...

Ahhoz pedig még most is tartom magam, hogy semmi teteje, hogy a kölyök, akárhány éves is, úgy öltözzön, mintha buliba menne. És nekem ne mondja senki, hogy ezt a stílust késöbb bármely munkaheyly tolerálná...szerintem nem! És akkor az iskolának miért kell???