Szerettem volna családot: papa, mama, gyerekek (2 kislány).... (beszélgetős fórum)

Szia kérdező!

Lett azóta valami előre lépés életedben? Mi van veled azóta?

Ha akarsz írhatsz akár privátba is.

Mondhatnám átérzem a sirámodat, dehát én nem nő vagyok

Többen irják itt, ha nem is igy, de rázd meg magad, válts életformát, tényleg még van időd

Hogy ezt hogy kell csinálni, mindenki csak önmaga tudja, érzi

Ne maradj egyedül idős korodra!

ha idősebb vagy korodbelkt az van agglegény (akkor meg kuka ilyen korban)"

Ez igy nem igaz, sőt abban a korban ment keresztül a legtöbb nő rajtam :(

Hmm...az, hogy a fejedben él egy bizonyos jövőkép amihez el szeretnél jutni a világ legtermészetesebb dolga. Ez visz minket előre. De megesik, hogy olyan sokat kell várni egy-egy projekt beteljesülésével, hogy elfogy a hitünk-türelmünk-lendületünk.

A pártalálás nem egy egyszerű dolog, mint az a munka sem ami utána jön. Most úgy érzem egy kudarcként éled meg, hogy ez a dédelgetett álom nem valósul meg. Én is szerettem volna, rólam most mondták ki, hogy nem lehet természetes úton gyerekem. Teljesen mindegy hogy jön velünk szembe a valóság mindig megrázó és időt kell adni annak, hogy feldolgozd. Érdemes ilyenkor más életterületbe belekapaszkodni. Bármibe ami örömet ad. Én így élek túl. Nagyon sok dologban lehetsz jó, sőt kiváló. Engedd meg magadnak, hogy fájjon az ami szerinted már érett lenne a beteljesülésre és közben tudatosítsd sokszor, hogy értékes és szeretetre méltó ember vagy.(Én nem tartom kizártnak, hogy ezek a dolgok még eljönnek.)

Szia! Ezzel csak önmagad szugerálod erre. Olvasd el a cikkemet: [link]

Lehet, hogy van benned félsz a randizással kapcsolatban és ezekkel az önigazoló mondatokkal zárod el magad a próbálkozás és így az esetleges sikertelenség elől. Ebből nem fogsz kilábalni az ismerősök adatlapjainak nézegetésével, csak kemény munkával. Ha most elhatározod magad és teszel lépéseket, akkor viszont ki tudsz törni ebből az ördögi körből. De ehhez tudatosság kell, és esetleg szakember. Én olyan keresnék, aki foglalkozik a kognitív terápiával. Újra tudod önmagad építeni, az önszereteted, az önképed, önbizalmad, mindent. Idő kell hozzá és kitartás.

Egyáltalán nem vagy öreg, és nem vagy lekésve a családalapításról.

"Nem találtam olyat akit ne jegyeztek volna el, ne lenne házas, ne lenne minimum 1 gyereke."

Az én ismeretségi körömben volt egy hullám, amikor huszonpárévesen szültek néhányan, de a többség 30 körül kezdte. Azok, akik huszonévesen szültek, mind elváltak.

Nem ritka az sem, hogy az új párjukkal vállaltak még gyereket, 35, sőt 40 felett.

Szóval ne gondold, hogy mindenkinek tökéletes az élete, csak mert már "elkelt".

A koroddal semmi baj. Találsz magadnak társat de nagy valószínűséggel ha idősebb vagy korodbelkt az van agglegény (akkor meg kuka ilyen korban) vagy van már gyereke (persze ha ez nem gond)

Részemről olyan férjet fogtam ki makinek van gyereke hát néha öröm hogy nem velünk lakik a gyereke.

Ócskábbnak?? Ne viccelj,.mióta lett így mércézve a családi állapot? Ráadásul leminősítve a legszebb éveid? Senki nem ér többet nálad csak azért, amire gondolsz.

Jusson eszedbe, ha majd lesz 1-2 gyereked, mit nem adnál egy nap függetlenségért 🙂

Hülyeség másokat nézegetned. A fejedben van baj. Elég nagy.

Társkeresőzöl legalább?

Szia!

Miért nem élvezed inkább az életed? Semmiről nem maradtál még le.Állandó megfelelési kényszered lehet, ezért is van ez a problémád. Ne ilyen gondolatokkal menjen el az időd.

Aranyosak vagytok!

Tegnap este elkezdtem csak úgy random rákeresni a velem egykorú, és a picit fiatalabb, és picit idősebb ismerőseim adatlapjára. Nem találtam olyat akit ne jegyeztek volna el, ne lenne házas, ne lenne minimum 1 gyereke.

Azt veszem magamon észre, hogy akinek van családja, azokkal már kerülöm a beszélgetéseket. Pl ismerős szüleim korú házaspár. A lányuk egyidős velem, 2 gyereke van. Inkább nem beszélek velük, mert ócskábbnak érzem magam nála. De ez mindenkire igaz, akinek megvan az amire vágytam. Tehát az emberek 95%-ra.

És már nem is mozdulok ki, mert mindenki családosan mászkál. Én meg egyedül kullogjak... Újabban kamuzok, a "na, és van valakid" kérdésekre. Szégyenlem ezt az életet és amilyen vagyok.

A remény hal meg utoljára.

Mindenkinek meg van a párja. Kinek előbb, kinek később de eljön. Fel a fejjel. 🌼