Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Szeretném megtalálni konkrét és átvitt értelemben a lányom!!! fórum

Szeretném megtalálni konkrét és átvitt értelemben a lányom!!! (beszélgetős fórum)


20. Myra (válaszként erre: 1. - M. Monroe)
2013. aug. 20. 08:55
Régóta nem írtatok. Mi történt azóta? Hazament a lányod? Rendeződött az életetek?
19. bogyoh
2008. nov. 14. 13:08

Ha valakinek segíthetek, privátban! kérem küldjék el a bettsza@freemail.hu-ra a problémájukat és elérhetőségüket, visszahívok mindenkit és meglátjuk találunk -e megoldást a nehéz helyzetre.

Üdvözlettel: Egy televíziós csatorna munkatársa

18. maya80
2008. aug. 2. 11:12
Hogy alakult a helyzet? Megtaláltad a lányodat?
17. ager-62 (válaszként erre: 8. - M. Monroe)
2007. szept. 19. 17:25
Kedves Monroe!Ugy olvastam a történetedet,mintha én irtam volna,sajnos majdhogy nem ugyan ebbe a cipőbe jártam,és én is majd bele bolondultam.Nem sok választott el "buta" lépésektől.Valahogy kivergődtem ebből és az önvádaskodásból,és mivel én hiszek Istenben,csak imádkozni tudtam érte.Tehetetlen voltam vele szemben,sem jó,sem rosz szó nem használt,csak megy a feje után.Nem is lehet semmit meg magyarázni,mert ha valaki nem akar változtatni az életmódján sajna hiába való minde.Meg kell próbálnod élned az életed tovább,és elfogadni hogy ez van.Ha erőszakoskodsz csak rontasz a helyzeten.Majd talán egyszer ha ő ugy gondolja akkor majd megkeres.Azért meg érne egy személyes találkozót még egyszer ha eltudnád érni,és megmondani neki,hogy ugy él ahogy akar,nem fogod zaklatni,de néha jó lenne ha életjelt adna magáról,talán igy lenne valamiféle kapcsolat,de ez egyáltalán nem biztos.Sajnos ha neki ez az életforma tetszik senki kinem billentheti őt ebből.Persze próbálkozni lehet,de mindig ugy hogy ne vegye zaklatásnak.ÉS azóta mi van veletek?Üdv.
16. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 1. - M. Monroe)
2007. szept. 13. 14:41

Hiaba torod magad ossze, ha meg nem jutott el a lanyod odaig, hogy rajojjon a fiu hibaira es a sajat elkovetett butasagaira, addig a sajat erdekedben a legjobb, ha megprobalod a sajat eletedet elni.

En biztos vagyok benne, hogy fog o meg hozzad menni, vagy megbanassal es raebredve a tortentekre, vagy akkor, amikor mar annyira le lesznek csuszva, hogy a penzed fog nekik kelleni.

Felnott, azt tesz, amit akar. Viszont ha a lanyod jo nevelest kapott, elobb vagy utobb azert van ra esely, hogy onmagara ebredjen, hogy valaki miatt letevedt a helyes es jarhato utrol.

Ebben remenykedj, hogy ez eljon, de addig is jobb, ha az egeszsegedet nem teszed tonkre ezert, eljohet meg, hogy nagy szuksege lesz rad.

2007. szept. 13. 13:59
Az origóra ezt nem raktad fel? Mert olyan ismerős.
14. toro32 (válaszként erre: 1. - M. Monroe)
2007. jún. 5. 14:58

szia

egyszer én is elmentem otthonról egy pasival.Nagyon önfejűen és meggondolatlanul.

Haragudtam apámra,mert (most már tudom,) csak mert irányítani próbált,mint minden szülő.Még otthonra csinált nekem egy túrkálót,de nem fogadtam el tőle,mert nekem az kellett,amit én magam erejéből küszködök össze.

A lényeg.Elmentem egy pasival,Pestre költöztünk.Ahogy a te lányod is,én is albérletből albérletbe mentem a pasival,senkivel nem tartottam a kapcsolatot,még a testvéremmel sem.

De az idő megoldott mindent.Tisztában voltam vele,hogy a pasim sokkal alacsonyabb szinten van mint én (remélem értitek) és nem hozzám való.A te lányod is sokkal magasabb szinten van minden téren,mint a fickója.Majd erre rá fog jönni ő is.

5év után mentem haza,addig nem tudott apám rólam semmit,csak a testvérem.De a tesóm is másfél év után talált meg.

Tudtam,hogy ő is ellenzi a pasimmal a kapcsolatot,de amikor találkoztunk nem vittem magammal,ill nem együtt mentünk,nem találkoztak,de én akkor is ő hozzá mentem haza.

5 évembe telt,rengeteg adósság halmozódott fel körülöttem,ahogy a leveled olvasom kb ugyanazt az életet éltem,mint a lányod,de rájöttem,hogy semmi értelme.Attól az embertől nem szabad,hogy gyerekem legyen és mellett sosem lesz saját családom.

Ezekre a dolgokra rá fog jönni a lányod is idővel,mert attól sokkal értelmesebb,hogy ebben sokáig éljen.

Neked annyi lehetőséged van,hogy tudnia kell a lányodnak,hogy hozzád bármikor hazamehet.

Bizonyítás nélkűl.

Soha ne vágd a fejéhez,hogy miért csinálta ill csinálja ezeket!!!Mert most még akarja!!

Ha megunja,meglátod hazamegy.Ne zaklasd,hagyj neki időt.

Tudom nehéz,mert már hál'Istennek én is anya vagyok,de ha vissza akarod kapni a lányod,meg kell tedd!!

Kívánok neked sok türelmet és kitartást!!!

Andi

13. opál (válaszként erre: 8. - M. Monroe)
2007. jún. 5. 14:47

Patt helyzet elismerem.....nincs pénzed a felkutatására(pedig lehet,hogy egy magánnyomozó megtalálná),és mi van ,ha megtalálod és elküld vagy szóba sem áll veled !!

Csak ő tudna lépni,hiszen te fix helyen élsz és ott bármikor megtalálhat!

Sajnos befolyásolható így erre nincs sok remény....szóval patt helyzet!:-(

És ha bejelentenéd,hogy eltünt a rendőrség ilyen esetben megkeresi,ha jól tudom??

12. Juddyt (válaszként erre: 11. - Hetessycintia)
2007. jún. 5. 14:34

Nem akarok veled ellenkezni, de szerintem azzal csak még inkább azt érné el, hogy elvávolodik tőle a lánya.Nagyon valószinű addig semmit sem tud tenni, még a lánya nem igényli a segitségét

:-( :-(

Nagyon kilátástalan helyzetben van szegény M.Monroe:-(

11. hetessycintia (válaszként erre: 1. - M. Monroe)
2007. jún. 5. 13:14

Kedves M.Monroe!

Én is édesanya vagyok,bár nekem még picik a gyerekeim,de mi is úgy vagyunk a lányommal,"mint borsó meg a héjja",és belehalnék ha a lányom egy ilyen alakkal állna össze.Az biztos hogy megkerestetném és kiszakítanám onnan ahol most van.Honnan tudja valaki,hogy nem-e valamilyen szektába keveredett.Úgy behálózzák az embert,hogy csak na,arról nem is beszélve mikre veszik rá.

Nem akarmo megilyeszteni,de én megértem,hogy rágódik,és aggódik a lányáért,és joggal.

Sajnos a barátnőm nővére is pont így járt.

Kerestesse,és szakítsa ki abból a körből,lehet hogy haragudni fog magára a lánya,egy darabig,de aztán hálás lessz érte.Egy anya nem nézheti végig a gyereke leépülését.Nagyon sok türelmet,kitartást,és annál több sikert kívánok.

2007. jún. 5. 12:46
Két ismerősöm is hasonló cipőben jár. Az egyik anya már oly annyira depressziós, hogy testi betegségei vannak. Szerintem ne emészd magad, ha, úgy gondolod, hogy te mindent megtettél érte. Ha pedig nem, akkor már késő. Ha egyszem lányod, majd amikor itt az ideje, megörökölheti a lakást, akkor azt kezd vele amit akar. Ettől mint anya gondolom nem is akarod megfosztani. Szerintem ne keresd, ne kutass utána, azzal a fiú malmára hajtod a vizet. Ha hiszel Istenben, az Ima a legjobb gyógyír, neked, és a lányodnak is. Isten meg fog hallgatni, amikor itt van az ideje. Vagy mondhatnám, hogy nyugalom és kitartás, nem kapkodás.
2007. jún. 5. 12:14

Szerintem is a lehető legrosszabb megoldás lenne, ha a lakásotokat a rendelkezésükre bocsájtanád!

Nem hiszem, hogy ettől kedvezően rendeződne a lányod élete.

Most azon gondolkodom mit tennék ha ilyen helyzetbe kerülnék....

De semmi használható nem jut eszembe!

Az "új barátai" közül ismersz esetleg valakit?Vagy van valaki akivel tarja a kapcsolatot, akit meg tudsz keresni?

2007. jún. 5. 11:52

Szia Opál!

Bizti elkerülte a figyelmedet az írásban az a tény, NEM TUDOM HOL LAKIK: az új "barátai" részére, hírstopp van hírdetve.Lakást bérelnek, nincsenek bejelentve.., s vándorolnak kb. három havonként...már gondoltam magánnyomózóra, de csak a cím miatt, de pénzzel nem bírom.

Az első lépés? Tudod hányadiknál tartottam utóbb? ( vagy egy éve) a századiknál többnél.

A lényeg,azt szeretné, hogy anyum és" én őt kisérve, s vigyázva rá" vonoljunk szeretet otthonba, vagy valami hasonlóba, s a lakás legyen az övék. Erre én még fiatal vagyok,anyát meg nem tenném ki ennek, de ha mégis elmennék "barlanglakónak"-:) mi a biztosíték, hogy a fiú, akit én nem ismerek, csak hallomásból, ill. egy telefonbeszélgetésből, én hívtam, sírva könyörögtem, hogy találkozzunk, oldjuk meg ami megoldható, stb. Szó szerint a fr.ancba küldött el.Tehát mi a biztosíték, hogy a lakást a lányom közösen élvezhetné a fiúval, vagy a fiú az első alkalommal nem tenné ki a szűrét és a két szék közűl a pad alatti szitu állna fenn ( Beszéltem több ügyvéddel, óvtak az ügytől, nyomós indokkal, ami észérveknek tűntek)

Tehát beszélni kéne. Nincs kapaszkodóm, vagy " indián jelzésem" amin elindulhatnék, pedig ha én valamit tudni akarok, azt megtudom.Ezzel becsődőltem.

Nos most mit tehetek, azon kívűl, hogy "eszem magam"?

7. opál (válaszként erre: 1. - M. Monroe)
2007. jún. 4. 16:47

Szia!4


Én megkeresném személyesen,hiszen annyira eltávolodtatok egymástól,hogy itt a telefon már nem segít!

A személyes kontaktus sokkal közvetlenebb és megbizonyosodhatnál az egészségi állapotáról is,nehéz tudom,de a lányodról van szó akivel egykor egymás gondolatait is ismertétek.....nem szabad hagyni elveszni a másik "felünket",tedd meg te az első lépést!!

6. M. Monroe (válaszként erre: 5. - 4c35511f0b)
2007. jún. 4. 16:20

Gondoltam:))))) DDDD

(és örülök neki, jó, hogy megszólitottál)

5. 4c35511f0b (válaszként erre: 3. - M. Monroe)
2007. jún. 4. 16:15

Nem is állt szándékomban minősíteni, távol álljon tőlem.

Hibáztatni kár magad, nem lesz tőle sem jobb, sem rosszabb a helyzet úgy gondolom.

Ezért írtam (ami tudom elméletben könnyű, gyakorlatban nem), hogy idő-idő-idő.

NEm fogod tudni sürgetni,amíg ő nem akarja...


Fognak itt írni szülők, én kb. lányoddal lehetek egyidős, biztosan másképpen látom-

2007. jún. 4. 16:14
Hát,hogy úgy mondjam most ha ennyire elutasító a lányod,elég nehéz lesz,hogy vissza találjon hozzád.Most még biztosan nem fog.Talán majd később,amikor átmegy egy-két olyan dolgon ami már neki sem jön be.De az is lehet,hogy ő így boldog,és ha nem keres,mint anya-lánya,úgy hagyjad őt lenyugodni.Különben elég nehéz tanácsokat osztogatni,mert nem tudni mi volt az a pont,amikor ő elment tőled.
3. M. Monroe (válaszként erre: 2. - 4c35511f0b)
2007. jún. 4. 16:05

Zsó001!

Tudom, hogy ez az én történetem. Ő biztos másképp mesélné el az egyes részleteket,a "nem szóltam bele az életébe, csak egy kicsit" ez a leírt mondatom erre utalt, De akkor is védeni akartam a téves választásoktól, döntésektől, de nem voltam erőszakos.


Ezzel együtt állandó lelkiismeretfurdalásom van, hogy biztos a "legjobb szándékkal" de én rontottam el, én vagyok a felelős. Hol ronthattam el?

Nem akartam egy pszichológiai regényt írni, tele apró részlettel.

Hidd el nem mentem fel magam.Csapdába kerültem és a felelősségem a gyermekemért, mindegy hány éves, óriási.Ezért vergődöm.

2007. jún. 4. 15:53

NE haragudj meg, azért amit írok, de ez csak az érem egyik oldala.

A lányod mit s hogyan mesélne?


Ettől függetlenül a véleményem: sajnos nagyon nehéz olyan embernek seígtened, aki nem igényli, akkor is ha ő a lányod. HAgyni kell, s ha lesz rá alkalom, (meg)beszélni vele a dolgokat.

Sok sikert s kitartást!

2007. jún. 4. 15:49

Íme a történet.

A lányom már felnőtt, de nekem még ez nem azt jelenti, hogy nincs már felelősségem érte, vagy ne segítsek, ha bajban van.

Rövidre fogom a storyt.

Egyedül neveltem 3 éves kora óta. ( nem az én döntésem volt)

Pont ezért mindent megadtam a drága kislánynak ami erőmből telt.Vidám és "teljes " gyerekkort igyekeztem biztosítani neki. Nem volt pótapuka a képben. Mindig együtt voltunk, abszolút egy húron pendültünk.Közös volt az izlésünk,vágyaink, szórakozási szokásaink. ( Ne értsétek félre, semmi ráeröltetés, mint a szellemi ikrek olyanok voltunk.)

Soha egy kérésének se tudtam ellenállni.

Elvégezte az egyetemet, majd még egyet, sikeresen kezdte az életét.

Aztán jöttek az új barátok, új pusmogások és már nem hallgatott rám.

Nem szóltam bele ( "nagyon") az életébe, de próbáltam tanácsokkal segíteni, hogy zátonyra fog futni, ha ezek a barátnak látszó irígy emberek befolyásolására intézi életét.

Igazam lett, s most az eszem vesztem, hogy nem tudok segíteni.( soha nem mondtam, "lásd megmondtam, stb)Eltávolodott, majd elszakadt tőlem.( megjegyzem, nem dohányzik, nem iszik és semmi kábítószer, nagyon egészségesen étkezett mindíg, ez volt a mániája, a vegetárius étrend. Hát legyen, mondtam, ha ő akarja)Majd elfelejtettem, igyekezett egészségesen élni, úszott, tornázott , jógázott, amíg telt rá, de mióta nincs pénze, jövedelme , azt se tudom mit eszik.)

Külön lakik egy fickóval, aki nem egy szimpatikus lélek, de egy erőszakos, beképzelt, pökhendi alak.

A lányom a régi barátait elhagyta, csak ennek a fiúnak a társaságába jár, elvesztette az állását, most munkanélküli volt, de lejárt a státusza.Nem tudom hol lakik, van e pénze élni, enni, stb.( azt tudom, mióta ez a fiú van, albérletről albérletre vándorolnak, mögöttük hagyva a kifizetetlen lakbért)...... nem így neveltem, nem ezt látta itthon . És senkinek nem mond már igazat, Abban biztos vagyok, hogy azért mert a szíve mélyén szégyelli magát, nem ilyen életkép volt előtte, és talán önmagának se vallja be, mivé lett, a kedves, okos sikeres, család és emberszerető lányból.

Adósságai vannak, mert a csekkjei hozzám jönnek, de már szóba se áll velem és a családdal sem.( a tragédia az, hogy én se tudom a hatalmas adósságokat már helyette fizetni. Ezért kezdtem a neten keresni, mi lehet az oka hogy semmit se fizet ki. Az ok: munkanélküli lett.

A fiúról a vélemény nem csak az enyém ( én egyszer beszéltem vele telcsin, a végén már zokogtam, hogy kértem, engedje meg, hogy találkozzunk hármasban és rendezzük dolgainkat. Elküldött, szó szerint a fr. ancba, hogy semmi közöm hozzájuk a lányom minden bizonnyal nem akarja a kapcsolatot tartani velem, s ő mint lelkes polgárjogi harcos, nem is fogja erőltetni.( ja a srác vmi polgárjogi civil aktivista, leginkább önkéntes munkái vannak)

A véleményt róla régi megbízható évfolyamtársamtól hallottam, majd több helyről megerősítették.És a telefonbeszélgetésünkkor nem csalódtam beigazolódtak a vélemények, úgy beszélt velem, minden indok nélkül, mint egy kutyával.

A lányomnak én soha ( amíg beszéltünk) nem mondtam, hogy nekem nem teccik ez a fiú, hisz az ő választása, ő él vele.

Jelenleg annyit tudok, a lányom átvette a fiú modorát, összeférhetetlen lett, minden állását elvesztette, már segélyt se kap, és nem tudom hol lakik, mi van vele.

Szeretnék segíteni, rendezni a kapcsolatunkat, hisz imádom ő, a mindenem.Félek, kisodródik a pályája munkaerő piacáról, marad a civil aktivista élet amiért nem jár se fizettség, se megbecsülés.

Mit tennétek a helyemben? Hogyan tudjak segíteni a lányomon, hogyan érjem el, hogy szóba álljon velem és a családdal.Szeretném megtalálni, hogy újra egymásra találjunk.

Segítséééég, mert belepusztulok a tehetetlenségbe és a tudatba, hogy a lányom bajban van.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook