„Szeretlek, Anyu!” (beszélgetős fórum)

Köszönöm hogy megosztottad velem.

Én fontosnak tartom, hogy az ember ha teheti igen is irja ki magából, mer hiszem hogy megkönnyebbül, mikor leirva visszaolvasva is látja a megtörténteket.

Nézd (bocsánat a tegeződésért remélem nem gond)

sokat gondolkodtam ezen az elmúlt időszakban.

Szerintem anyukám, tudta tisztában volt és döntött, mert tudta hogy ezen nem lehet segíteni.

Biztos vagyok abban, hogy akik velünk hasonló sorsban vannak, minden tőlük telhetőt megtettek vagy épp tesznek. Sajnos ilyen betegség ez.

Részvétem, nagyon nehéz, megérteni elfogadni. De nincs más.

Ahogy jött az egész és amilyen hirtelen, úgy el is vitte.

Senkit sem akarok megbotránkoztatni, de utólag belegondolva, nem lenne élet neki ha ekkora fájdalmakkal és a kezelhetetlen betegséggel kellett volna még tovább élnie.

Ez sokáig seb lesz. De ez ne akadályozzon meg se abban hogy boldogan éljük tovább az életünk! Se abba, hogy mi megtanultuk átértékelni az élet és élni akarás fogalmát.

Kitartást és erőt. De menni tovább.. Van Miért..

:)

Kedves Anikó!

Kísértetiesen hasonlít a Ti esetetekhez az, ami az én anyukámmal történt. Idén április végén annyi történt, hogy picit fáradtabb, enerváltabb kezdett lenni, pedig amúgy egy energiabomba volt. Amúgy márciusban volt 60 éves.

Mondtam, jöjjön fel Pestre, intézünk neki egy teljes kivizsgálást, bár biztos nincs komoly baj, hiszen komoly tünete sincs. Április 29-én kezdték kivizsgálni, az első 4 nap semmit nem találtak, pl. tökéletes lett a vérképe is.

Aztán május 3-án közölték, hogy a tüdőCT elváltozást mutatott ki a tüdőn. Egy világ omlott akkor össze. Azonnal mozgosítottunk minden kapcsolatot, hogy megszerezzük a legjobb orvosokat. Azt mondták, elvileg operálható, ha nincs áttét. Elvittük PET CT-re, hogy végignézzék az egész testét, van-e máshol is daganat. Ez kimutatott egy másik, kisebb elváltozást a vastagbélben. Az orvosok azt mondták, szinte kizárt, hogy egymás áttétei lennének, mert a tüdő nem szokott a vastagbélre áttétet adni vagy fordítva. Valószínűleg 2 külön prímer daganat, mindkettő külön operálható. Itt fellélegeztünk, azt mondtuk, bármi lesz is, megcsináljuk együtt, túléljük!

Egyeztetés a Kékgolyóba a tüdősebésszel a műtétről. Hümmög nagyon, elküld újabb vérképre, úgy érzem, mintha mismásolna. Elkapom a folyosón, négyszemközt közli, hogy szerinte mégis áttét, mégis kellene szövetminta mind a 2 daganatból, hogy tényleg áttét-e. Ha igen, akkor nem operálja meg… Itt érzem, hogy vége mindennek, biztosan jön a legrosszabb… Mosolyt erőltetetk magamra, visszamegyek a szüleimhez, kitalálok valami marhaságot, hogy a műtéthez kell a szövetmintavétel, de minden OK, nem kell aggódni… Ezeket a perceket nem kívánom senkinek…

2 nap múlva szövetmintavétel. Először a vastagbélből, az nem volt különösebben szörnyű, de utána a tüdő… Szegény anyukám teljesen kikészült.. Szájon lenyomott cső, stb..

Még aznap este hívott az orvos: a vastagbélnek megvan az eredménye: a legagresszívabb kissejtes tüdőrák áttétje van a vastagbélben, nincs mód kezelésre. Ez volt május 16-án, nem egész 2 héttel azután, hogy az első diagnózis megvolt.

Most hogy mondjam el neki? Mondjam, hogy nincs tovább? Hogy itt a vége? Őrületes órák, napok… Úgy döntöttem, szombaton személyesen mondom el apukámnak (ők vidéken laknak) és együtt eldöntjük, mit mondjunk Anyukámnak…

A sors közbeszólt: szombaton Anyukám már nem tudott felkelni, nem igazán tudta, hol van. Már nem kellett neki elmondani, csak apukámnak. Ezt sem kívánom senkinek…

Utána következett pokoli 10 nap. Teljes leépülés, pelenkázás, infúziós táplálás, mosdatás, remegés minden pillanatban, amikor bementem a szobájába, lélegzik-e még.. Morfiumtapasz. Mivel 2 éves a kislányom, egy éjszakát ott aludtam, a következőt itthon, pesten. Minden alkalommal, amikor eljöttem, elbúcsúztam tőle, mert nem tdutam, milesz legközelebb. Május 24én lett 2 éves a kislányom. remegtem, hogy ne aznap menjen el a Mama…

Aztán úgy döntöttünk a férjemmel, még egyszer találkozzon az unokájával, aki a mindene volt és akivel olyan kevés idő jutott nekik együtt. (Korábban nem akartuk, hogy ilyen állapotban lássa a Nagyit) Csoda történt, 6 nap után magához tért 25-én, amikor levittük a picit és azt mondta: a legjobban neki örülsz. (Nem örülök, hanem örülsz) Ez volt az utolsó mondat, amit mondott.. 28-án hajnalban örökre elaludt és mi itt maradtunk a legcsodálatosabb Édesanya, nagymama, feleség, asszony, ember nélkül, akit valaha ismertem… (most ennyit bírtam leírni, de majd ha lesz erőm, folytatom, hogy milyen érzések kavarognak bennem azóta is. Bocs, hogy ilyen hosszú lett, de talán segít, ha kiírom magamból.)

Ezekről a döntésekről nem tehetünk.

Ők döntöttek kész csak az elfogadás őszinte szeretet. Marad illetve azok az életesemények emlékek. Melyek minket tovább éltetnek(bár eleinte ez nagyon fáj)

Részvétem az Anyukád miatt. De milyen jó, hogy ilyen nagyszerű ember volt. És, hogy szeretett téged. Ennél kevés fontosabb dolog van a világon.Neked van honnan erőtmeríteni ha rá gondolsz, ő benned él tovább és ez nagyon fontos!

Az én anyám nem szeret engem, pontosabban a maga módján: ezerszer ő és utána a gyerekei. Jó mi?

Igen sajnos. Ezt a kérdést furcsa mód tesóim tették fel.

Miért mondták, ha begyógyul a seb javulás várható.?

Talán ezért is volt hirtelen az egész. Bár felkészülni erre nem lehet. De vigasztal, hogy a tőlem telhetőt mégha nagyon kevés is volt de megtettem.

Tesóimmal együtt megtettük. Segít egy kicsit megbékélni ez a tudat.

Egyrészt Feladni elkeseredni nem szabad nem érdemes.

Elhiszem emberfeletti küzdelem zajlik ilyenkor..

De ebben a Színtiszta Őszinte Szeretet az ami tényleg ember feletti erőt ad. A család és/vagy igaz barátok odaadása.

Kapaszkodj beléjük bátran! Akár még anyukádba is..

Mert bár gyenge.. De biztos értékeli azt az erőt kitartást és odaadást... Fontos neki hogy ott vagy! SZERETET ÖSSZETARTÁS KITARTÁS!

Szia

Az elengedéshez szükséges hogy még az akkoriból származó érzelmeidet merd és hagyd elengedni.

Nekem keserves sírásokban tört ki és apránként de kicsit könnyebbülök. Persze ez nem jelenti azt, hogy feledünk bármit is. De ő meghalt (őszinte részvétem) Viszont Te Élsz!

És anyu nekem is ezt magyarázta: Neked menned kell élned

Kell Tovább! Tény Szeretteink elvesztése Fájdalom.

De nem szabad ennek elhatalmasodni. Mer mi élőként és a szeretteinkért maradtunk tovább itt.

Azért hogy tovább vigyük mind azt amit a Drága Elhunytainktól anno megtanultunk Ezt Ne Hagyjuk Elveszni!

Nagyon Köszönöm!

Az elengedéssel vannak még gondok.

A sírtól is csak menekültem. Nem bírtam előtte megállni. De hát ez hosszú folyamat és nem akarhat egszerre mindent az ember.

De meffogadom hogy még ha van olyan amivel eddig nem békéltem meg. És megtalálom azt hogy most még miért nem tudom elengedni

Melletetek állnak és veletek vannak a bajban.

És nektek is.!

És apa is csak egy van. Az én apukám is hosszas betegség után már 15 éve hagyott itt minket. Nagyon imádtam. A legjobban azt sajnálom, hogy nem ismerhette meg az unokáit. Pont ma beszéltem erről a férjemmel, hogy milyen jó nagypapa lett volna. Imádták a gyerekek.

Őszinte részvétem mindenkinek aki itt emlékezik az anyukájára! Őrizzük az emléküket!

Részvétem. :(

Az én anyukám lassan már 10 éve nincs velünk. 42 évesen halt meg, daganatos volt ő is.

Nem akarlak benneteket elkeseríteni, de amit most éreztek,az később sem lesz jobb! :(

Még mindig úgy fáj, mint az első nap. :( Hiányzik, szeretem....

Megtanulod kezelni a hiányt, de nem fogod magad jobban érezni, ott marad az ŰR. Anya csak egy van! Pótolhatatlan...

Szia!

Az en anyukam februarban hagyta itt ezt a vilagot, vegigneztuk a haldoklasat, szenvedeset... otthon, a szemunk elott halt meg. Mar tobb mint 7 honap eltelt azota, de en meg mindig szinte naponta Vele almodok, hol a szenvedeserol, hol pedig arrol, hogy meggyogyult... Nem tudom ot elengedni. Egyre jobban hianyzik. A mi kapcsolatunk is hasonlo volt mint a tieteke, es o szinte az utolso pillanatig pozitiv volt, hitte, hogy meg fog gyogyulni, es en is ebben biztam... megis elment... nincs igazsag :( Sosem fogom megerteni miert mindig a jo emberekkel tortennek ezek a dolgok...

Az én Anyukám tavaly júliusban hagyta el a testét, nagyon hirtelen, egyik napról a másikra. Az ezt követő kb. egy év nagyon meghatározó volt számomra és olyan tanulságokkal szolgált, amik egész életemen át elkísérnek majd. Amikor a mélységes bánaton már túl voltam, akkor jött az a mélyről jövő harag és düh amit iránta éreztem.

Harag először azért, hogy elment és nem várta meg amíg életem fontos fordulópontjait közösen megéljük. Azután harag amiatt, amit nem adott meg gyerekkoromban, pedig "megérdemeltem" volna.

Ez tartott sok-sok hónapon át és Én egyre mélyebbre süllyedtem érzelmileg. Akkor egy nagyon kedves ismerősöm felajánlotta a segítségét. Speciális kineziológiai oldáson vettem részt a segítségével. A "kezelés" szörnyű volt. Azt hittem belehalok a fájdalomba amit akkor éreztem. Szó szerint, mintha a szívem meghasadt volna. Borzalmasan fájt és azt éreztem ez a legfájóbb érzés a világon.

Akkor ott, és az azt követő napokban megértettem mindent. Megértettem Anyukámat, hogy mit miért tett és hogy éreztem ahogyan Ő érzett. Ez mindent megváltoztatott. Már nincsen harag szívemben, sőt mélységes szeretetet, hálát ás megértést érzek. Elengedtem, igazból. Egyedül nem tudom mikor sikerült volna idáig eljutnom, de hálás vagyok Istennek hogy segített és utamba küldte ezt a kedves ismerőst aki iránt mélységes hálát érzek.

Amiket Júlia* írt, az mind igaz és valóságos. Ugyanakkor ha az ember nem érzi, nem éli át teljes valóságában és nem párosul megértéssel, akkor ezek sajnos csak szavak maradnak.

Anikó, azt kívánom Neked és mindenkinek hogy békében, szíve összes szeretetével tudja elengedni minden szerettét!

A halál az aranykulcs, amely az Örökkévalóság

Palotáját nyitja.

A halál nem vég, hanem kezdet

Nem valami borzalmas élmény, hanem öröm

Nem záróra, hanem nyitás

Az élet legboldogabb pillanata az lesz, amikor véget ér

Mégpedig azért, mert nem ér véget, a báb halála- a pillangó születése, csodálatos folytatása az életnek, tele örömmel, békével, bölcsességgel.

Buddha azt mondta: „az élet szenvedés”, és igaza volt.

Halál az anyagi testben, újjá születés a Szellem világában.

A halál a Lélek számára megkönnyebbülés, megszabadulás.

A legnagyobb ajándék a haldoklónak, ha hagyjuk elmenni békében.

Szeretteink 49 napot töltenek a köztes létben. L:Tibei halottaskönyv.

Ez az idő arra való, hogy mélyen meggyászoljuk és elsírassuk őket.

De tudnunk kell, hogy szeretteink számára minden a legcsodálatosabb.

Nem is lehetne jobb helyen, mint most, és sehol sem lehetne boldogabb, mint az egyetlen Atyaisten ölelésében és szeretetében. Az áldott, és eltávozott Lény pontosan ennek megtapasztalására érkezett.

Áld meg, mivel lehetővé tette számodra a jelen megtapasztalását, hisz ezt kérted tőle, mielőtt leszülettetek.

Megtette a kötelességét, és most továbblépett az örökké való élete szakadatlan megtapasztalására.

Hálás azért, hogy a fizikai szinten értékes kincsek birtokába jutott általad.

Örökké összeköttetésben marad a lelketek, ahogy az idők kezdete óta összeköttetésben állt.

Nem ez volt az első alkalom, hogy együtt voltatok, s nem is az utolsó.

Újra és újra látni, érezni, hallani fogjátok egymást, ebben biztos lehetsz.

Nyugodj meg, és ünnepelj annak tudatában, hogy mindent tökéletesen alakítottatok az együtt játszott szerepekben, lehetővé téve számotokra, hogy pontosan emlékezzetek arra, amit tudnotok kell a fejlődésetekhez, és azzá váljatok mindketten, amik Valójában Vagytok.

Isten világában minden tökéletes, és semmi nem történik cél és értelem nélkül.

Engedd el, engedd át a szerető Istennek!

Engedd, hogy csodákat műveljen az életedben: a gyógyulás, a szeretet, a bölcsesség, az elengedés csodáit.

Ne azért imádkozz Istenhez, hogy hírt kapj a szerettedről, hanem azért, hogy Ő kapjon hírt tőled: a szeretetedről, a lénye iránti, örökké tartó odaadásról, és arról, hogy készen állsz elengedni a vágyaid karmikus vonzásából, hogy magasra, messzire szállhasson, és tovább léphet a bámulatos kalandjai felé, mert nem kell többé érted aggódni.

Mond el neki, hogy már jól vagy, és boldogulsz nélküle is, mert ezt szeretné hallani.

Ha így teszel, akkor teljesen felszabadul. Nagyon gyakran felkeres majd, érezni fogod érzéseidben, látni fogod az elmédben és álmaidban, emlékeidben hallani fogod szavait, kacagását.

Ha így teszel, megszabadulsz attól a szükségletedtől, hogy állandóan melletted legyen, megadod a szabadságát, ő is megadta a tiédet, mert tudja, hogy várnak rád mások, akiket ezután te tudsz kigyógyítani a bánatukból.

Ez a világ várja az ajándékaidat, tőled, neked.

Szeretteid, örökkön örökké tartó ajándékok.