Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Szeretem, ha az otthonom minden helyiségében van legalább egy kis könyvespolc. fórum

Szeretem, ha az otthonom minden helyiségében van legalább egy kis könyvespolc. (beszélgetős fórum)


21. ab4b6bc17d (válaszként erre: 20. - Doxikri)
2009. okt. 23. 11:28
Na, ez igazán megnyugtató :) akkor veletek talán nem is mernek packázni a rossz emberek :) velünk szerintem meg még azért nem packáztak az ilyen kóbor népek, mert nem fedezték fel, hogy a központban eldugottan is van egy utca! :)
20. doxikri (válaszként erre: 19. - Ab4b6bc17d)
2009. okt. 22. 10:58

Az a helyzet, hogy mindenki más félne ide feljönni, éjjel pláne!

Amúgy a férjem rendőr, tehát, ha baj lenne, valószínű, hogy a kollégák elég gyorsan itt lennének.....legalábbis remélem!!

19. ab4b6bc17d (válaszként erre: 18. - Doxikri)
2009. okt. 22. 10:21

Bátor vagy!

Bennem mindig van egy kis félsz, ha éjjel egyedül vagyunk a négy éves kislányommal. Nekünk is van kutyánk, de még kölyök. A vadászkerítésünk meg bárki átugorhatja. Lényegileg a terasz ajtónknak is van baja :) bár ez nem vicces, szerintem egy erős ember benyomhatja.

Az utcánkban, ahol 5 ház van, a miénk a legelső a többi utca felől, de úgy, hogy előtte hátsókertek vannak. Előttünk meg a mező túlsó oldalán van a szemben levő utca :) Egyébként központban vagyunk, de mégis eldugott helyen. Nappal nagyon jó, de mondom, éjjel én bizony mindent zárok és ellenőrzök többször is.

18. doxikri (válaszként erre: 16. - Ab4b6bc17d)
2009. okt. 21. 14:01
Van. 3 fiú. De már csak a legkisebb van itthon. Ő 12 éves. A párom sokszor nincs itthon akár napokig sem, de akkor sem félek. Valahogy eszembe se jut. Van kutya, az megvéd!☺☺
17. ab4b6bc17d (válaszként erre: 16. - Ab4b6bc17d)
2009. okt. 21. 09:41
Közben megnéztem, hogy van :)
16. ab4b6bc17d (válaszként erre: 15. - Doxikri)
2009. okt. 21. 09:37
Úgy értettem, hogyha mondjuk elmegy a párod valaholva (pl. a munkából kifolyólag) és te meg otthon maradsz egyedül. Gyermeketek van egyébként?
15. doxikri (válaszként erre: 14. - Ab4b6bc17d)
2009. okt. 20. 20:40

Robinson???? Áááá! Nem vagyok egyedül.

Félni meg már régen nem félek...pedig 20 éves koromig, szerintem nem volt nálam félősebb ember ezen a földön!!

14. ab4b6bc17d (válaszként erre: 13. - Doxikri)
2009. okt. 17. 22:03
Én nem tudnék Robinson módra élni. Csodállak, hogy pl. nem félsz a mai világban ott egyedül!
13. doxikri (válaszként erre: 12. - Ab4b6bc17d)
2009. okt. 17. 20:57

Én pont azt szeretem, hogy nincs itt senki. A faluba le se költöznék.

Pestről jöttünk ide, lakótelepről....így talán érthető.

Fényképeznivaló meg van itt bőven..rengeteg madár, állat, növény. Tényleg szép.

Kerítés meg annyi van, hogy a ház körül, de csak alacsony, az is csak a kutya miatt. Be nem látnak a kertbe, mert annyi a növény.

Nyugalom van és piszok tiszta, jó levegő. (:-D...jó kis képzavar...piszok tiszta!!)

12. ab4b6bc17d (válaszként erre: 8. - Doxikri)
2009. okt. 16. 08:00

Tetszik, amit írsz, mégis, én nem tudnék egy elhagyott(?) erdő közepében lakni. Viszont, mint nyaralóhely, vonz a környezeted, meg a gombászás - amiket én inkább lefényképeznék!:)

Kerítés nélkül sem tudnék meglenni, engem idegessé tenne, hogy nincs:)


Rendmániám nekem sincs, a vendégek nálunk is bejöhetnek cipővel akár még a nappaliba-konyhába is, de csak a csempézett részre, a szőnyegre - ahogy már írtam - rühellem, ha rálépnek, ez tény:)

11. ab4b6bc17d (válaszként erre: 5. - Mimmo33)
2009. okt. 16. 07:56

A mi utcánkban is csak 5 ház van! :) de mi a mezőre látunk. Szeretem, mert városi lány vagyok, nekem minden új még, ami vidéki. Nyáron szeretem nézni, ahogy dolgozik a kombájn, a traktor. Egy csomó képet csinálok az aratásról ilyenkor :) mutatom, magyarázom a négy éves lányomnak is, hogy mi történik és hogy a kerítésünkön belül nem kell félni attól a csúnya nagy hangos géptől :)

Szeretem, ahogy a gólyák sétálnak a mezőn és szegény békákra vadásznak. Egyszer - sajnos épp be volt döglődve a fényképezőm, így megörökíteni nem tudtam - egy csomó gólya jött elénk, a mezőre, életemben nem láttam még annyit együtt, mintha gólyatáncskozást tartottak volna!


A mi utcánkat Ifjúság utcának keresztelték el és nem is adhattak volna találóbb nevet neki, hiszen az 5 házban 4 fiatal házaspár él (csak egy agglegény van köztünk) csupa-csupa ovis gyermekkel. Jó helyen vagyunk, a falu központjában, mégis egy eldugott, külön világban. Hálisten van rendes betonozott út, így a gyerekek nyugodtan bringázhatnak, krétázhatnak, játszhatnak az utcánkban is. Persze azért egyedül nem engedem ki a kapun a lányom. A mai világban sosem lehet tudni.

Most már van kutyánk is, nyár végén kaptuk, a lányunk elnevezte Sütinek, már most nagyot nőtt! Csak ezt a hideget nem szeretem. De az jó, hogy begyújtottunk már lassan egy hete és kellemes a tűzbe bámulni a kandallónkban.

10. ab4b6bc17d (válaszként erre: 4. - Ducky)
2009. okt. 16. 07:49

Ez természetes! Én tartok vendégtörölközőt, fésűt meg hozzon magával a vendég:)


Sajnos apósomék olyan fajták, hogy nem veszik figyelembe az alapvető higiénés szabályokat, teszem azt, mikor még csecsemő volt a lányom, nemegyszer fogta és beleivott a cumisüvegébe... nem győztem suvickolni utána az üveget, poharat. Szerintem ez is gusztustalan (főleg, ha van rossz foga és akkor átadja a bacikat a még pici baba szájába... ) hát én ezektől akadtam ki/akadok ki rendszeresen és sajnos nincs kivel beszélni!

9. ab4b6bc17d (válaszként erre: 3. - 98a882c496)
2009. okt. 16. 07:46
Én is így gondolom. Kellenek a személyes tárgyak, a barátságos környezet, de ugyanakkor legyen meg a szabadság érzetem is, tehát ne ütközzek bele lépten-nyomon bútorokba, miegyébbe. Mondjuk én Rákként kicsit gyűjtögető típus vagyok, de ez inkább a kisebb tárgyakra vonatkozik, nincs szívem kidobni pl. a már meghalt papám által nekem ajándékozott vicces magazinokat és így tovább, inkább keresek nekik egy helyet ott, ahol a legkevésbé vannak útban, de mégis látom őket, pl. egy nem használt szobában.
2009. okt. 15. 19:16

Szeretem, hogy csak mi lakunk itt. Szeretem, hogy nem kell kerítés és hogy nagy a kert, nagy a terület. Szeretem, hogy saját fenyvesünk van, amiben csak én szedem a gombákat.

Szeretem, hogy mindenütt erdő vesz körül és hogy szabadnak érzem magam. Szeretem, hogy nem jár erre sok autó és, hogy tiszta a levegő.

Szeretem a csendet és a nyugalmat ami körűlvesz, A fákat és virágokat amiket én ültettem

Szeretem ezt az öreg házat, amit a két kezünkkel építünk át, folyamatosan. Szeretem, hogy minden tágas, meleg, világos.

Nálunk a vendég bejöhet cipőben is, nincs drága szőnyeg és nem vagyok takarítási mániás...de szeretem, ha rend van és harmónia.

És most örülök a hidegnek kinnt, mert itt bent meleg van, ropog a tűz a kályhában és a kandallóban, mert együtt a család és mindenki csinálja a kis dolgait, de percenként egymásra mosolygunk.....

2009. okt. 15. 17:14

Elfelejtettem, hogy a kerítés, a nagy kapu is nagyon fontos nekem, el sem tudnám képzelni a házunkat anélkül.

Szeretem nagyon a házunk illatát, amikor hazaérek mindig ez az elsõ amit észlelek: a saját, egyedi ház-illat :D

Szeretem, hogy van egy kis kertünk amiben nyáron magam szedhetem a saját paradicsomunkat :) bár városban lakunk, mégis minden évben ültetünk valamiket...

2009. okt. 15. 15:23

Én akárhányszor költözök mindig csinálok egy ugyanolyan szobát, mint volt. Azaz a nappalin sosem változtatok, mert úgy érzem magam otthon:) Mindig itt kell lennie az össze könyvünknek, a kanapénak, az állólámpának, a kényelmes foteleknek, a TV-nek:) Legtöbbszőr, mint most is együtt van a nappali a konyhával és az ebédlővel, de a nappali mindig olyan, mint mindig.

Bizonyos vackaimnak, agyonolvasott regényeimnek és lámpámnak mindig a hálóban kell lenniük, ha nincs ott aludni sem tudok.

Én sem szeretem azt a vendlget, aki nem fogadja el, hogy nálunk mi van (a cipőt le kell venni, a könyveknek abban a sorrendben kell lennie, stb.)

Én sem szeretem a vitrineket a zsúfoltságot. Ha vendégeim jönnek sosem adok egyforma poharat:)

Nem szeretem ha a vendégeim dolgoznak nálam, de ez azért van, mert ha én megyek vendégségbe én sem szeretnék semmit csinálni:))

2009. okt. 15. 15:08

Szeretem, hogy csak két család lakik az utcában;), hogy a mi házunk az utolsó;)

Szeretem a meleg színeket, a sok fát, a hangulatát. Azt, hogy ha hazaérek és belépek az ajtón egy más világba érkezem;)

Szeretem, ahogy ég a tűz a kandallóba, és szeretem hallgatni, ahogy pattog a tűz;)

Szeretem a kerítésünket, ami eltakar minket a kíváncsi szemek elől;)

Nem szeretem a hívatlan vendégeket, ezért szeretem, hogy ki van kapcsolva a csengő:)

Szeretem a kertet, de kicsit szeretném, ha kisebb lenne, és nagyon szeretném, ha nem lennének vakondok;)

Szeretem, hogy bármelyik ablakon kinézek, csak az erdőt látom, ha kilépek a kapunk az erdőben vagyok;)

2009. okt. 15. 15:06

Könyvek nélkül én sem tudnék élni. Szerintem fontos is, hogy egy ember olvasson, és így kapcsolja ki a külvilágot, legalább egy kicsit....


Én a saját cuccaim közül a törölközőmre és a fésűmre vagyok "allergiás", ahhoz senki nem nyúlhat, ha mégis akkor azonnal suvickolok és mosok...

2009. okt. 15. 15:05
Nem szeretem se a zsúfoltságot, se azt, ha nagyon tágas egy szoba, nem kell ekkora hely, hogy egy hajóval beférjek. Legyen pont elég hely mindennek, de lehessen kényelmesen járni-kelni...
2009. okt. 15. 15:01

Nagyon tetszik amit írtál, olyan, mintha a lelkembõl szólt volna...

A könyvekkel ugyanígy vagyok, nem tudnék úgy élni, hogy ne legyen körülöttem rengeteg könyve. Rendszeresen átnézem õket, belelapozok, olvasok innen is onnnan is :)

Szeretem ha minden a helyén van, ha nem kell sokat keresgénli ha kell valami.

Szeretem, hogy minimum 2-3 cica legyen az udvaron.

Nem szeretem a port, amint leszáll valahova, le kell töröljem, rendesen sérti a szememet.

Utálom a falvédõt, a giccses vitrineket, soha nem raknék a lakásomba.

Utálom, ha sok 2 vagy 3 szõnyeg van egymást takarva vagy hasonlók, legyen egy, elegáns és hangulatos.

2009. okt. 15. 14:55

Biztonságot ad a könyvek jelenléte, szeretem megpihentetni rajtuk a szemem, újraolvasni gyermekkorom kedvenc regényeit (pl. A Pál utcai fiúkat, a Tüskevárat, Anne-t).

Szeretem, ha minden ablakban van legalább egy zöldellő növényke, amihez néha beszélek, megdícsérem, hogy milyen szépen nő és igény szerint locsolgatom.

Szeretem a rendet, de nem zavar, ha egy kép ferdén lóg a falon, sőt, a folyosónkon direkt ferdén állítottam be némely, a lányunkról készült fotót!:)

A házunkat ugyanakkor nem tudnám kerítés nélkül elképzelni.

Nem szeretem, ha cipővel rámásznak a perzsaszőnyegünkre. Nem teszem szóvá, de legközelebb nem hívom meg ezt az udvariatlan vendéget.

Rühellem, ha valaki pénzt rak az étkezőasztalunkra, vagy a táskáját rakja rá. Ezeket valamilyen ürüggyel azonnal leszedem onnan.


...ti mit szerettek, ill. nem szerettek az otthonotokban? Beszélgessünk róla, a szokásokról, házunk tájáról, az otthonunkról.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook