Szeretem a telómat. (beszélgetős fórum)

Én őrült dolgokat szoktam mondani, egynémelykor tenni is, mert őrült vagyok. Nos, akkor jöjjön egy legalább 20-30 éves abszurditás, mint gondolat:

Az még nem baj, ha a szekrény beszél hozzád, akkor van már gond, ha visszabeszélsz hozzá. Ráadásul meg is cserélhetjük a vonatkoztatási személynévmásokat (sic! csak jelzem, nem értek hozzá), úgy is érvényes állításhoz jutunk:

Az még nem baj, ha a szekrényhez beszélsz, akkor van igazán baj, ha visszapofázik!

Nyilvánvalóság. hogy őrületemben már nem tudok distingvinciókat tenni, azonban az meg nem, hogy ha villamoson utazol, akkor a semmibe, senkihez beszélő utasegyedek létezése mindig meghökkent, kiváltképp ha elég hangosan teszik. Megoldás lehet valamiféle villogó fejhallgató, vagy mikrofon, mely megnyugtatja érdeklődő és tapasztalatlan utasbázisát, miszerint itt egy őrült van, ki egy végzsinórba dumál, és azt hallucinálja, hogy válaszokat kap, hiszen esetenként jókora szünetekkel megy ez a trécselés. Tehát bolondok vagyunk mindannyian, bármit mutatunk az égieknek, a másiknak, vagy a pokolban felejtett többinek. Egyszóval legyünk megértőek, másszóval van ám olyan eset is, mikor a hathatós segítség a nem segítés, akár akkor is ha egyébként segítünk, de közbe kell lépni, miszerint ideje is van, hogy a következő pillanatban ne segíthessünk (bonyolult dolog, mondjuk, akár a szerelem). Olyannak kellene ennek lennie, mint a biciklizés megtanítása. Ha belátható időn belül Téged megtanítottak, mondjuk - biciklizni -, és azt aztán gyakorlod is, akkor Te, ugyanilyen vagy talán ilyenebbül is, át tudod adni, azt ami a bizonytalanoké - egyensúlyveszejthesség - lesz, mint bizonyosság - soha nem ettől fogsz elesni - majd legyűrhetetlen magabiztosság - a rácsodálkozás, hogy 20 méterrel magam mögött hagytam, ki a bicikliülésemet fogta még mindig állítólag -.

Csak egy dolog a tanulság: ehelyett

[link]

mikor erkölcsi piedesztáról magyarázol (segítőként), és utolsó ítélet eljöveteléről siránkozol (segítettként), ugyanennyi időbe telik összekapni magunkat közösen a cél érdekében, a ki nem osztott szerepeket félrerakva, mint azt mondani, hogy "Azt mondta az anyukám".

És ez utóbbiak nem is hallatszanak őrültégnek, pedig azok, ha nincs együttműködés, akár legyen egy telefon, akit valami vélt szépség miatt szerethető, visszabeszél és hagyható is, hogy irányítson, akár legyen a 3 éves gyerekünk, akiről azt feltételezzük, hogy most amit csinál, az a mi elhaláloztatásunkért teszi, vagy akár a szekrény, mi persze nyilvánvaló, hogy nem, de mégis van olyan nagy válság, mert nem beszéltek vissza, azok kik kommunikálhatnának, és végül vagy akár ez a bejegyzés, mert olyanoktól várok választ kik a telefonjukat közelítik (esetleg trollként) meg elsősorban (vigyázat provokálok) és attól várnak el némi kielégülést (vége), de csak a provokációnak, a "help me"-nek és a "I'm gone, I can help you"-nak nincs!!!!

Én is szeretem.

Igaz, ezt a márkát csak most ismertem meg, de szinte kiváltja a laptopomat. Minden fontos dolgot el tudok intézni akár utazás közben is az applikációkon keresztül.

Igazad van.

Sokaknak nem jegyzet tömbjük, nem határidőnaplójuk, fénykép albumuk, stb. van hanem minden egy helyen a telóban. Jelszavak, kódok és fontos adatok, iratok. Vele fizetnek, pénztárcát sem hordanak.

A ma embere igy él. Ha elvesziteném az enyémet én is meg lennék lőve. Ez van, változik a világ.

És ha még mind ehhez gyors, falhasználó barát és még szép is a teló, megértem a FI-t. És gondolom nem a szerettei rovására szereti a telóját.

Mielőtt lehúzzuk őt, értsük jól a vallomást.