Szeretem a gyerekeket, de leblokkolok tőlük, nem tudok velük mit kezdeni. Mit tegyek, hogy mégis jól kijöjjek a rokon gyerekekkel? (beszélgetős fórum)

Hát az 1 év körülivel még nem sokat lehet szerintem kezdeni, de a többivel már lehet annyira beszélni, hogy megkérdezd tőlük, melyik oviba járnak, mi a csoport neve, mi a jele, milyen az óvónéni, hogy hívják, stb,ha meg már beszédbe elegyedtek, simán megkérdezheted hogy mit szeret játszani, rajzolni, és akkor csináljátok az.

Szerintem nagyon kedves gesztus, hogy akarsz nyitni feléjük, és hidd el, csak a kezdet nehéz...

18 múltam pár nappal 😄

Rokon gyerekekről volt szó, az idősebb unokatesóim gyerekeiről, sajnos nem látom őket túl gyakran, mert küldöldön élünk, de most huzamosabb ideig otthon leszünk

Szerintem az unokatesóim feleségei és lány unokatesóim kifejezetten örülnek, hogy jóban szeretnék lenni a gyerekeikkel, de kinek mi

Hol olvastál idegen nőkről? A fórumindító rokon gyermekekről beszél.

Fura, hogy neked kapásból ez jut eszedbe + hogy majd a sajátján megtanulja, hogyan viselkedjen a gyermekekkel.

Sajnálom azt a saját gyermeket, aki kísérlet lesz erre.

Én is fura vagyok, és ezt a gyerekek rögtön észre veszik, de ennek ellenére szeretnek velem lenni;)

Még sosem szóltam rá gyerekre, és ennek ellenére velem mindig fegyelmezettek, és tudják, hogy velem nem lehet kisautót tologatni és társai, így beszélgetünk, memória játékot játszunk, mondókázunk, vagy rajzolunk, vagy szerelünk, stb.

És azt is tudják, hogy nálam semmire nem mennek a nyafogással és hisztivel, így ha futkosnak és elesnek, akkor nem rohannak hozzám bömbölve, mert úgy is csak annyi történik, hogy azt mondom, hogy futás tovább, nincs nyafi:DDDD

Akkor is erős volt a kerüld el őket. Nekem is van olyan ismerősöm nőként aki nem szereti őket, nem is akar sajátot, valahogy mégis tapadnak rá a gyerekek és imádják. Van benne egy alapvető kedves, határozott, modoros stílusa, ami éppen azokat a gyerekeket vonzza akik kicsit olyanok, mint ő. :)

Nem mindegyiknek jön be a gügyögős ősanya típus (én is ez a típus vagyok) és igen, nálam ez zsigerből jön. Zsigerből kiváltják belőlem a gyereket, és tudok velük azonosulni. 🙂

Azért én megpróbálnám. A gyerekek közelsége megnyugtató, boldog. Számomra. 😇

A gyerekek rögtön levágják ,ha tartasz tőlük.

Én voltam ilyen , rettegtem a gyerekektől.

Egyedül a tesóm kisfiával volt jó kapcsolatom.

A férjem zsigerből kapcsolódik hozzájuk.

A kicsik is érzik ezt ,és szeretik őt.

Rólam érdemes tudni ,hogy fura vagyok.

Fiatal nő vagyok, semmi bajom a gyerekekkel, szeretem őket, majd én is szeretnék, de mikor a közelemben vannak, leblokkolok, úgy érzem, hogy nem tudok velük mit kezdeni és nem tudom, hogy egyáltalán hogy szóljak hozzájuk/mit mondjak nekik.

Ez alapjáraton nem is gond, mert elég kevés kisgyerek van körülöttem, de most úgy alakult a helyzet, hogy sok rendezvényen találkozom majd a rokon kisgyerekekkel és szeretnék velük jóban lenni, kicsit akár játszani velük, akármit... Hogy csináljam, hogy ne legyen ez a görcsösség bennem, egyáltalán hogy szóljak hozzájuk? 4-5-6-7 éves lányok és 1 év körüli fiúk