Szeressünk nőnek lenni! (beszélgetés)

Nem akarok dauerpipi lenni. Akkor bántanám önmagamat, ha egy általános elvárásrendszerbe akarnám belekényszeríteni magam.

Anikó, kedves és helyes fiatal lány vagy, és jól írsz.

Maradjunk abban, hogy nagyjából kétszer annyi idős vagyok, mint Te, a képedig alapján... és szintén vannak tapasztalataim. :-D

Nem fogok én semmi különösre rádöbbenni, mert nem akarok semmilyen klisébe passzolni.

Azaz, nem azonos a többesszámunk... :-D Te csak szeressél másokkal együtt nőnek lenni, szerintem ez nem érzelmi kérdés.

Ha nő vagyok, még dicsérni is úgy dicsérnek, hogy "Nő létedre..."

Viszont elvárják tőlem, hogy szeressek kézimunkázni, pedig élénken rihellem az ilyesmit, nincs is képességem hozzá, sosem is érdekelt.

Én ember szeretek lenni, vegyes vonásokkal.

Ha kimondottan kedvelném a női létet, szexista lennék. Ugyanúgy, mint az a férfi, aki nemi hovatartozása miatt lehet büdös, ostoba, lusta és akár ronda is, mégis cuppogva gusztálja a nőiességükre adó nőneműeket.

Hát...őszinte leszek, felkeltette az érdeklődésemet a cikk, elolvastam, de nem tetszett. Tele van ellentmondással és ambivalenciával. Számomra az sem hiteles, hogy a cikk írója nem szeret nőnek lenni, de tanácsot add arra vonatkoztatva, hogy legyünk azok, sőt, szeressünk annak lenni és békéljünk meg magunkkal.

Ez fura, de lehet, hogy bennem van a hiba, számomra így hiteltelen. Nem is igazán értem, bocs.

Én nő vagyok és szeretek nő lenni.

És miért lett divat mostanában, hogy valaki ötletszerűen előírja nekem, hogy mit szeressek?

Van, aki erre kedvesen mosolyogva a homlokára csap, és megköszöni, hogy eloszlatta végre valaki a ködöt, és megmondta, mit is kéne szeretnie?

(A másik hasonló fordulat, hogy ezt vagy azt "felejtsd el". Annyira hülyének tart engem az illető, hogy még a memóriámat is ő akarja irányítani?)

Mondd már meg, mi szépsége van????

Egyetlen pozitívum, hogy idővel elmarad a menstruáció. De ez csak relatíve jó. Mint a viccben.

Ha az ő javára van, akkor pláne nőnek kéne érezned magad mellette, nem? Mondjuk a kor nem garancia az is igaz,de ha más nőkre meg folyik a nyála akkor az nem jelent semmi jót..

Miért becsülöd le magad? Biztos érződik és nincs olyan kisugárzásod, mint más nőknek, akik nem törődnek semmivel.

Én szeretem, hogy nő vagyok :D

(még ebben a korban is :))

Nem kell elvesztened a nőiességedet a megfelelni akarásban.Persze, ehhez az kell hogy egyenlő partnerként kezeljen a társad. Egymást erősítsétek! Én minden nap kapok visszajelzést a nőiességemet illetően és gondolom ezért is érzem magam jól a bőrömben.Nyilván, aki ezt nem kapja meg, annak az önbizalma a béka feneke alatt van.

Ki kell lépni az ördögi körből, merni változtatni akár szemléleletet, akár életmódot.

Sajnos én sem tudom,miért ilyenek :(

Pont nemrég vesztettem el a párom,és most próbálom visszahódítani,de mivel a nőiességemen csorba esett,így nem is tudom igazán,mit tehetnék.

Hiába nézünk ki jól-szép ruha,frizura,szolid smink-valamiért mégsem tudunk hatni a pasikra.

Szeretném én is tudni a választ!

Milyen igazad van.

Azt mond meg miért ilyenek a férfiak velünk (tisztelet a kivételnek)?! Nekem ez annyira rosszul esik, hogy hiába öltözködöm nőként és adok magamra, mégis azt érzem, hogy nem vagyok nő a párom mellett. Persze más nőkön meg csepeg a nyála.... :(

Annyira tetszik mikor idős párokat látok és látszik, hogy tisztelik és szeretik egymást.

Szerintem nagyon sokan vagyunk így.Mert a mai férfiak már nem tudnak igazi férfiként viselkedni.

Látok idős házaspárokat sétálni az utcán,ahol a 80 éves papa még mindig szeretettel fogja a kedvese kezét.És árad belőlük a szeretet és tisztelet egymás iránt.

Senkinek nem kell megfelelni,csakis magatoknak!

Rossz a beidegződés a nőkben!

Igen...

És ahogy szépen lassan elveszítjük a nőiességünket,azért,hogy megfeleljünk akár a párunknak,szépen lassan elveszítjük Őt is :(

Ha meg már nincs mellettünk a szeretett férfi,sérül a lelkünk,és még többet vesz el a nőiességünkből.

Ördögi kör ez.

Gratulálok a cikk írójának. Nagyon jól látja a dolgokat! :)

Annak ellenére, hogy én nőiesen öltözöm mégsem érzem igazán nőnek magam. Otthon egyáltalán nem. A munkahelyemen igen, nőnek érzem magam.

Úgy érzem otthon az ok, hogy a párom akivel együtt élek nagyon visszanyomja az önbizalmamat, nem érzem igazán nőnek mellette magam.

Sajnos tényleg háttérbe szorul manapság a nőiesség.S helyébe a megfelelési kényszer lép.Megfelelni a munkahelyen,megfelelni a családnak,megfelelni,mikor egy háztartást kell elvezetni.

Csak épp önmagunknak nem próbálunk megfelelni.

Erre akkor jöttem rá,mikor elvesztettem a páromat.Mert mindent megtettem.Dolgoztam,főztem,mostam,takarítottam,gondoztam a kertet,fát hasogattam,ha arra volt szükség,vagy épp bármilyen munkát elvégeztem,ami amúgy egy férfi dolga lett volna.És közben elfelejtettem nő lenni.

Szépen lassan csökkent az önbecsülésem,az önbizalmam,és szinte minden,ami miatt nőnek érezhettem volna magam.