Szeressünk nőnek lenni! (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szeressünk nőnek lenni!
Tetszik a meglátásod, és igazat adok. Ok, hogy a szépség belülről fakad, de ahhoz először a nőnek elégedettnek kell lennie magával, hogy ez a kisugárzásában tükröződjön. Az elégedettséget pedig legegyszerűbben egy kis "optikai tuninggal" lehet kiváltani.
A cikkíró is említette, hogy ha szívesen hordta a farmert egész másképp festett benne, mikor megszokásból magára rántotta. Oda-vissza működik ez rendesen.
A küzdelem részhez meg annyi, hogy valóban régen is megvolt mindenkinek a maga küzdelme, de arra nagyon jól rávilágított, hogy számos problémát magunknak generálunk, és egyszerűen nem valósak. Mindenki döntse el, mennyit vállal, és azt tegye szívesen (nem mindig fog menni). Sokszor látom a környezetemben, hogy tenyerén hordozzák a pasik az elesett, nyafogó lányokat, olyankor elbizonytalanodom, kell-e nekem megváltani a világot. Ez tart 5 percig. Kell :) Mert nekem fontosabb, hogy a férjem büszke rám, ezáltal az én önbecsülésem is nő, ami aztán kihat a lelkivilágra, ami ha pocsék, akkor már nincs aznap kedve az embernek még öltözni sem, aztán nem érzi jól magát egész nap...bal..bla.. minden-minden összefügg egymással szerintem.
És a sportot még nem is említettem, milyen remek hatással van a nőiességre :) de túl hosszú már így is..
A nok elete mindig kuzdelmes volt, nem ertem miert kell ugy csinalni, mintha ez valami 21. szazadi degeneracio lenne...
Sokat kell teljesitenunk?
Nagyon jo vilagban elunk, ha nem hiszed menj el onkentesnek valami nemzetkozi segelyszervezethez!
Ez a kisugarzas dolog meg valakiben vagy megvan, vagy ha belegebed sm lesz meg. Attol, hogy valaki magassarkuban botorkal, kozel sem lesz noies. De ne add fol! Lehet, hogy csak erned kell meg.
A piacon árulják, de nem mindig...
Holnap megyek megint, remélem, nem lesz túl drága...
De küzdhet...nap mint nap küzd az ember és a nők meg de pláne és írtam is hogy csodálom azokat akik a problémák és gondok ellenére is igen is nem összeomlanak hanem meg oldja de megmarad a nőiesség...sajnos nem mindenki tanulja meg ezt igényként és szóval se írtam se gondoltam hogy aki küzd az nem csinos vagy nőies sőt pont ellenkezőjét írtam ha jól emlékszem amit az elején említettem is...
Csupán arra gondoltam hogy túl vállalhatják magukat és ez a rovására mehet lelki dolgoknak.
Máskor igyekszek konkrétabban jobban fogalmazni
És Köszönöm igyekszek ezen a vonalon maradni és fejlödni van mit csiszolni és tanulni.. :-)
Dove is csak eladni akarja a termékeit, ehhez kell ez a lelkizős marhaság, de én megfordítanám úgy, hogy nem a belső szépség szépít meg kívülről, hanem a külsőddel való törődés hozzájárul a belső szépségedhez is. Mert te is akkor kezdted el nőiesebbnek érezni magad a cikked szerint, amikor váltottál a gumicsizmáról.
Terápiás módszer is depresszió ellen: depressziós nőket megkértek egy 10 napos tréningre, ahol első nap egy fodrász megcsinálta a hajukat, egy kozmetikus kisminkelte őket és egy stewardess megmutatta, hogy kell egyszerűen rendbeszedni az öltözéküket is, hiszen nekik ez a munkájuk, hogy mindig rendben legyenek és mosolyogjanak. Ezt otthon is el kellett végezniük a pácienseknek minden reggel. 10 nap után egyszerűen kivirágoztak:)
"Szerintem a nők ragaszkodjanak ahhoz, hogy nők legyenek és maradjanak büszkék rá.
Ne akarjanak mindenáron küzdeni, teljesíteni stb."
Na, ezt nem értem. Egy nő miért ne küzdhetne? Mindenki küzd valamiért, emberileg. Nem? Másrészt nem hiszem, hogy ez kizárná azt, hogy mellette sminkeljen, jól öltözzön, testileg ne legyen szétfolyva stb. Nem? Vagy ezt most mire írta a cikkíró? Hogy azok a nők, akik erősek, általában carul néznek ki? Nem hiszem. Nem ettől függ. A küzdelem is mástól függ (egyéni tulajdonságok), és az, hogy mellette valaki hogy kezeli a külsejét, egy másik fonalon fut, úgy értem, vagy igény van rá, vagy nincs.
Másrészt örülök, hogy átszokott a gumicsizmáról, sportcipőről a nőiesebb cipőkre, és remélem, hogy ezt követte az is, hogy nem fél felvenni egy koktélruhát vagy egy csinos szoknyát:)
De nem mindenkinek akkora újság ez, úgy értem, van, akinek ez a nap rendje, hogy szoknyát, ruhát, magassarkút hord és farmert sportcipővel csak olyankor, amikor másban (magassarkúban) nem lehet megjelenni, mert nem illik az adott alkalomhoz.
Ne
56 évesen már nem annyira a nőiesség felé alakulok, inkább más dolgok történnek velem, érdekes nagyon.
Nem udvariaskodom: tényleg jól írsz.
Igen, van, akinek a legmeglepőbb dolgok is remekül állnak! És ez is jó, hogy így van, egy szín a palettán.
Érdekes dolog ez, amikor az unokatesómnak kedve támadt a ruháskosárban turkálni, mindig elővette azt a régi függönydarabot, hogy menyasszonynak öltözzön. Én ilyenkor mindig csak vőlegény akartam lenni, azaz nem aggattam semmit magamra, így Kriszti is hamar elunta.
A múltkor egy tévés teszten kiderült, hogy az agyam inkább férfi jellegű. Ugyanakkor nem akartam soha nemet váltani vagy hasonló, a férfiakon sincs mit irigyelni.
Már pedig ez ízig vérig érzelmi kérdés...és szó nincs arról hogy bárki bármibe bele kényszerítse saját magát... nézd pl: én is láttam lányt akinek minden második héten más hajszíne volt (extrémek) és hidd el fantasztikusan viselte az összes stílust(ruhában is) és messze átjárta a stílusokat a saját kisugárzása...itt egyedi saját önértékelésekről és emberekről és nem olyan "többes számról" ahogyan te érthetted a cikkben...
Tudod a problémák nem nézik sem a korom sem a kinézetem..(bárcsak így lenne ;))
Örülök annak hogy, igen is van aki nem akarja önmagát a sztereotípiákba belepréselni...
De ha most még nem is az a számodra majd azzá válik..és Köszönöm a "jól írsz" részt :)
Egyéniség legyen inkább. És jó ember.
Bennem a felszólító módú cím inkább ellenkezést ébreszt. Lehet, csak én vagyok ilyen renitens vén nyanyus :)))
Ha érzi magában valaki azt a bizonyos kisugározni valót, tegye, hiszen alighanem jól fog állni neki.
De valóban nem vagyunk egyformák.
Ha azt írom pl. hogy káromkodj egyet, akkor nem törvényszerű, hogy készségesen megteszed. Egyszerűen azért, mert a saját bensőddel, a saját késztetéseiddel ellenkezik. (Ugye?)
Szerintem nem szexszista az aki igen is arra törekszik hogy legyen kisugárzása akár féri akár nő
sajos csak a női szemmel látom ezt a dolgot és abból a szempontból írni
Látom, másik világba csöppentem.
Mindenki lélekben totál nő, és szeret is az lenni. Ja, és angolul is ért.
Nem éreztem volna úgy, hogy házasságot kell kötnöm, ha a férjem a nőt látta volna bennem állandóan, és ezt naponta még jelzi is!
Az első, amit a lelkére kötöttem, hogy véletlenül se hozzon vágott virágot.
Arra viszont büszke vagyok, hogy társként kiválóan működtünk, egyforma arányban mindketten.
Ő, ha vasalt inget akart felvenni, kivasalta magának, én pedig megforrasztottam a kis rádiót. A szereposztást illetően sosem volt problémánk.
Mindenki mást szeret..mert mind egyediek vagyunk és nekem sem tudnák be szabályozni mit is szeressek :D
És ez eszem ágában sem állt
Önértékelés...
Saját értékünk felismerése és megbecsülése
Sajnos ezt sokszor nem így érezzük...
És ezt kéne velünk megértetni legyen az nagymama anya élettárs "csupán" vagy csak egy független nő a környezetünkben...
Soha nem szerettem nő lenni.
Amíg dolgoztam, csaknem mindig nadrágot hordtam, mert könyvtáros voltam, és elég sokat kellett létrára felmásznom, és nadrágosan könnyebb volt, mint szoknyában.
Megszoktam a nadrágot. Ritkán hordok szoknyát, pedig mondták többen, hogy csinos a lábam.
Az én férjem is meghalt (tavaly). Már elmúltam 70 éves.
Most vágyom egy gyöngyből készült gyűrűre (!). Nem akarok semmilyen kapcsolatot, sem férjhez menni nem akarok - és nem is fogok.
De: vágyom a gyűrűre, mert az arany karikagyűrűmet sem tudom hordani, mivel allergiás lettem az aranyra is (vagyis a rézre, amivel ötvözik).
Totojázom, hogy megvegyem-e a gyűrűt vagy sem...
Igen lehet probléma hogy, a párod nyomja el az önbizalmad de másolok ide egy linket ha nem haragszol és nézzétek meg elég érdekes...
Saját tapasztalatból írom a következőt, minél jobban ügyesebben tudom végezni a munkám , a hobbim ,vagy a házimunkát(házi praktikák) egyre nagyobb az önbizalmam is..