Szerelmi csalódás, sokadjára (beszélgetős fórum)

Megnéztem a videót, hát nem is tudom...nekem ennyire nem volt követhető a dolog. Viszont a párokra már úgy nézek, hogy de jó nekik...de exemet még mindig szembe tudnám köpni...szóval...sztem akkor van túl a dolgon az ember, ha már abszolút érdektelen a volttal kapcsolatban...nekem ez még nem jött el.

És képzeld olyan nem jó vmi...itt ez az új srác, de egyszerűen nem tudom, hogy jó ötlet-e lekötnöm magam. Nyáron megyünk barátaimmal a Balatonra, ott 98%, hogy lesz egy futó kapcsolatom...nem akarom kihagyni, de megbántani sem akarok semmit...:S Nem is tudom mi lesz... Most ezen őrlődök...Szted?

Köszi a bíztatást, igyekszem én is előre haladni, és én is az újabb hódolókra koncentrálni. Épp hétvégén lemondtam egy randit, miután a barátnőm nagyon leszidott. Így mégis elmentem, és nagyon jól éreztem magam, végigtáncoltuk az éjszakát egy buliban.:) Szóval igaz az, hogy ki kell mozdulni.

[link]

Nézd meg ezen a honlapon a videót arról, hogy lépjünk túl a szakításon. Nagyon jó.

A legrosszabb az amit ilyen helyzetben lehet csinálni az, ha otthon kuksolsz és hagyod kattogni az agyad...sürgősen ismerkedj és keríts barátokat!

Ha más nincs akkor a családod! Engem az első pár napban nem hagytak magamra, anyukám nem engedte, hogy hazamenjek és egyedül legyek. Szóval ezt ne csináld.

Kb. fél órája bőgtem el magam...láttam egy képet exemről...felkavart, de csak kicsordult pár könnycsepp a szememből és ennyi. Próbálom betáplálni, hogy nem érdekel. Az új srác jobban érdekel. Mert ő a jövő jelenleg...exem meg már csak a múlt...és az is marad.

ÉS fel ne hívd te sem az exedet!! Nem ér annyit az egész...csak a te lelked szenvedne, az övé nem. És ezt jegyezd meg!

Az elengedéshez és a küzdéshez is nagyon sok erő kell/kellett...én úgy érzem eleget küzdöttem, az az erőm kimerült ami "erre volt szánva". Az elengedéshez fele annyi erőm sem volt...talán azért kezdtem vele újra és újra...hidd el, lehet itt csak magabiztosan irkálnak az emberek, de nagyon nagy löketet adtak ezek a kommentek is, hogy ne hívjam fel, ne keressem és a többi.

Mikor "elgyengülök" csak elolvasom a cikkem, utána a kommenteket, és máris úgy érzem, hogy nekem az, ami volt nem kellene még egyszer.

Ez is lassan másfél hónapja történt...sajnos ennyi csalódás után felértem ésszel (ami nem azt jelenti, hogy már nem fáj), hogy fölösleges ezért küzdenem. 2 hete megismerkedtem egy fiúval. Ő küzd értem. Nem én őérte. És ha tudnátok, hogy nekem a történtek után mennyire furcsa...

Küzd értem, mert még nem tudok ill. nem akarok belemenni egy új kapcsolatba, mert nem akarok feleslegesen embereket kihasználni, megbántani...kedves, értelmes, udvarias...hihetetlen, hogy van ilyen...volt páromhoz hasonlítani sem lehet, de mégsem könnyű elengedni a régit végleg...pedig így lesz, így kell lennie, ha nem akarok magamból teljesen lelki roncsot csinálni.

Én bízom abban, hogy kis idő, és végleg csak a jelenre és a jövőre tudok koncentrálni, és el tudom engedni azt ami régen történt.

Neked is menni fog! Előbb vagy utóbb, de biztosan.

A legkönnyebb dolog másoknak tanácsot adni mert nem érezzuk át amit ö érez.Amibe benne van.Csak néha kérdezzuk meg saját magunktol is,hogy mit tennénk ilyen helyzetben?Persze a többség most magabiztosan állítja ö nem ment volna bele,ö bizony nem hagyta volna ezt meg hasonlok.Hány ember is mondta ezt?Rengetegen,akik viszont nem tudnának a szivuknek parancsolni.Ahhoz mindig több erö kell,még ha nem is ugy tunik,hogy valaki sok csalodás után is kitartson,mint ahhoz,hogy egyszeruen adja fel.

Szerintem te a szemeddel mindvégig láttad a dolgok valoját csak nehéz volt elengedni egy embert akitöl talán te azt érezted törödik veled és szeret.

Szerintem Te túlságosan önzetlen vagy,és nagyon nagyon kishitű.ha nem lennél,akkor több büszkeséged lenne,és akkor nem engednéd,hogy ezt tegye Veled egy pasi.ilyen típus vagy,és nagyon sajnálom(én is hasonló vagyok:S),de ha ezt így akarod folytatni,akkor ki fog használni a következő is,feltéve ha nem egy Hozzád hasonló önzetlen pasit találsz.ezt az elnyomást csak akkor tudod elmúlasztani,ha Veled egyenlő félt találsz.ez a "pasi" nem volt Veled egyenlő.sokkal magasabb szinten kezelte magát,mint Téged,és ez egy párkapcsolatban elfogadhatatlan tényező.ilyet nem lehet csinálni.egyet ígérj meg:ha még egyszer az életben ezt a kisebbségi érzést érzed,akár csak a szikráját is,és nem tudjátok megoldani,azonnal kilépsz a kapcsolatból,mert az egy halott kapcsolat.

Most nehéz lesz egy ideig,de a barátokkal meg tudjátok oldani a dolgot.meg egy új szerelemmel esetleg,de csakis a megfelelővel.legyél egy kicsit kritikusabb,és ne bízz meg rögtön elsőre.ne rohanj,és ne kapkodd el a dolgot,csak szép nyugodtan,amig ki nem tapasztalod.kicsit nézz szét pasifronton,mert megteheted,fiatal vagy,és biztosan gyönyörű,úgyhogy menj,és keress Magadnak egy olyan pasit,aki megérdemel Téged,mert biztos vagyok benne,hogy ez a féreg hát nemhogy nem érdemelt meg,de még arra se lett volna méltó,hogy Hozzád érjen.az ilyennel nem éri meg foglalkozni,higgy nekem/nekünk.a legfontosabb,hogy Magaddal törődj,és légy sokat a barátnőiddel,és felejtsd el.ha mégegyszer fel mered hívni,nagyon fogok Rád haragudni:D!!de komolyan.most még nyilván friss a seb,de ha kisírod Magad,és mással foglalkozol el tudod felejteni.:)

nézz sok vígjátékot,romantikus filmnek a közelébe se menj:)

és hidd el,hogy nagyon nagyon sokat érsz,és ennél sokkal,de sokkal többet,az biztos.be is bizonyította,úgyhogy nincs miről vitázni:).

és hogy nemsokára találsz egy sokkal jobbat,aki talán megérdemel Téged!

Légy kitartó,és sikerülni fog!!:)

azt hiszem, hogy többszörösen kínáltál fel felesleges bocsánatot, törődést.. nem érte meg

bűnbánatod (ha volna tán): ne legyen, te nagyon sokat tettél, nem rajtad múlott

de csapdában voltál, a saját magadában: stabilizálni akartál egy olyan kapcsolatot, amely természetétől fogva széthullásra ítéltetett

ne bánd!

Uram Isten! Nem hiszem el! Legyen már egy kis önbecsülésed! Ezt nem bántásképp mondom, hidd el. Csak nagyon sajnállak emiatt.

Ahogy olvastam, a Te "volt" párod talán kicsit többet is iszik a kelleténél.

Tudod az alkoholisták személyiségzavarral küzdenek.

És soha ne számíts arra ,hogy elismerik a saját hibáikat!

Nemhogy megalázkodni, nem kellett volna, de még azt sem engedném, hogy kipucolja a cipőmet.

Fiatal lány vagy, elötted az élet!

Ne ilyen undorító féregre pazarold fiatal éveidet!

És mielőtt végképp megharagudnál rám, tudnod kell:

Én is végigcsináltam pár évet még huszonévesen egy ilyen emberrel.

Tudom miről beszélsz, valószínüleg ezért háborított fel ez a történet.

Bár nálunk nő ügyek nem voltak, csak az ital és a csavargás...De az rendszeresen.

Nemhogy megalázkodni nem kellene, hanem még a fejed is fordítsd el,ha találkozol vele!

Igen, sok ilyen van...sajnos. Leírtam, mert saját ismeretségi körömben is sok az ilyen párkapcsolat...talán az is segített, hogy végre döntsek. Nagyon nehéz volt, de nem bántam meg semmit, büszke is vagyok magamra valahol...És azt sem bánom, hogy már az elején nem hagytam ott, mert ebből is tanultam, és nem lennék most az aki vagyok.

Köszi azoknak, akik olvassák.

Tetszett a cikked, gratulálok hozzá, bízom benne, hogy sokan elolvassák, mert van mit tanulni belőle.

Az én véleményem szerint túl sokat képzeltél bele ebbe a kapcsolatba, ami nem volt benne. A pasi oldaláról szerintem nem sok érzelem volt. Olvasás közben az jutott eszembe, hogy esetleg az előző szakítás után, túl gyorsan mentél/mentetek bele ebbe a kapcsolatba és Te sem és Ő sem zártátok le a régit.

-Aztán ahogy törődött velem, meg telefonon kezdett megnyílni...belezúgtam. Talán nem is belé, inkább a törődésbe.-

Szerintem is így lehetett, nem szerelem volt ez, hanem jó, hogy volt melletted valaki és nem voltál egyedül. Az igazságot, pedig csak te tudhatod/érezheted.