Szerelemgyilkos(ok)... (beszélgetős fórum)

Szerintem egyenesbe jöttök. :)

Csak nyugalom... :)

Elképzelhető, hogy most feszültebb az "egészsége" miatt.

Talán jólesne neki, ha érdeklődnél iránta. Lehet, hogy nincsenek jó hírei, ezért nem ír. Egy kérdés még nem tolakodás, és hiszti. Kérdezd meg hogy van, és várj a válaszra.

Ne légy már ennyire görcsös!

A férfiak klasszak az életünkben,de minden percünk nem róluk szól!Vedd kicsit könnyedebben,hagyd ,hogy magától alakuljanak a dolgok,te pedig közben élvezd az életet!:))))

Na, tessék.... Tegnap reggel óta semmi.... pedig azóta 3-szor is volt fent neten. De még arról sem írt, amit tegnap reggel megígért.

Türelem....oké...megértem...és ez akkor jó lenne, ha tudnám, hogy van értelme. De mi van, ha semmi értelme annak, hogy csak várok...várok...

Ha legalább tudnám, hogy mit akar egyébként...

És meddig várjak? Jobb lenne találkozni, és úgy ismerkedni, nem így.... Vagyis nem tudom mi lenne a jó.

Annyit azért tudok, hogy én is tudom, hogy mit akarok, felnőtt emberek vagyunk, és herótom van attól, amikor valaki nem tudja nyíltan kimondani, hogy mit is akar! Legalább ennyi legyen már bennünk.

Vagy ezt is rosszul gondolom???

Ennek örülök!

Csak így tovább. Türelem..., és kapcsolatot terem. :)

Ez már valami:)

Sok sikert!

Privi ment;)

Sziasztok! Éjjel kaptam tőle egy üzit, az egyik oldalon, hogy ma megy dokihoz......

Aztán most reggel, belépetem msn-re, és egyszer csak írt...Úgyhogy most beszélgettünk. Mesélt a hétvégéjéről, kérdezte hogy vagyok.... A végén azt mondta, nagyon jó volt beszélgetni kicsit.

Én csak annyit írtam neki, hogy ne izguljon, és sok szerencsét.... puszi.

Nehéz volt magam visszafogni, de remélem megéri.

Most megint várok....

DE Ő JELENTKEZETT!!!!!:)

Jól indul ez hét....remélem ilyen is lesz végig!

Sziasztok!Ha jól látom,valaki most hasonló helyzetben van,mint én.Sirálylány!Ha az a férfi igazán ki akar bármiféle kapcsolatot alakítani veled-veletek,biztos,h jelentkezni fog.Ha pedig csak úgy egyszerűen eltűnt,sehol sem elérhető,és nem is válaszol,hát én is csak annyit tudok mondani,mint te:nem tudom,nem tudom.Mindenesetre ha én lennék a te helyedben,hagynám kicsit,hátha jelentkezik,keres téged.Márpedig ha akarja a kapcsolatot,úgyis keres.Ellenkező esetben tényleg csak a hódítás hajtotta-ahogy sok más pasit(és nőt is..)(Az internet varázsa..)

Szóval az én kis eszemmel türelmet javaslok.És csakis a magam példájából okulva mondom ezt,hiszen én is a neten is,mertem meg a mostani páromat-nem volt célzott keresés,csupán ugyanazon az online játékon játszottunk:)Több,mint egy év kellett hozzá,h először találkozzunk,hiszen én is férjnél voltam,két gyerek-ezét írtam a hasonló helyzetet.És bár hihetetlen jól éreztük magunkat egymással,mégis azt mondta,h nem meri bevállalni,pedig szeret(!),de..és bla-bla..Én pedig elkönyveltem magamban,h oké,hát ez van,bár cseppet sem örültem neki.Már aznap este hívott,h hiányzom neki(ő is nekem,cefetül,de én vártam..)Szóval lassan két éve,h elváltam,összeköltöztünk,építkeztünk,és azóta is együtt élünk.Nem mondom,h nincsenek hullámvölgyek,amikor nem tűnik jó döntésnek az egész-különben nem indítottam volna ezt a fórumot-de lekopogom,működik:)Ezért még egyszer csak a türelmet tudom javasolni,szerintem kis idő múlva úgyis kiderül,h melyik táborba tartozik,és mit is akar valójában.Drukkolok Nektek!:)

Ha az önbecsülést, önbizalmat a mostani "párod" ölte ki belőled, akkor ezerrel húzz el tőle olyan messzire, amennyire csak tudsz.

És tarts ki, biztos jelentkezni fog a pasi.

Mivel nem miatta költözöl, én nem szólnék. De ezt neked kell tudnod.

Meg az is lehet, hogy mégjobban megijedne, meg az is, hogy tényleg másképp állna a dolgokhoz.

Én minden esetre várnék, és csak akkor mondanám el, ha már egyértelműen ezt éreznem.

Hát, nem, az tuti! Állandóan az jár a fejemben, ha nem lennék ilyen messze, talán könnyebb lenne. Közben itthon úgy alakulnak a dolgok, hogy talán pár napon költözöm.

Nem tudom, erről szóljak-e neki.... Nem szeretném, ha ebből is csak gáz lenne, viszont mivel annyit beszéltünk erről, lehet, ha tudná, hogy már egyedül vagyok, ő is másképp állna a dolgokhoz. Nem tudom, nem tudom, nem tudom...

Hogy meddig? Ez attól függ, hogy ő mikor jelentkezik. Az fontos, hogy semmiképpen ne adj többet, mint amennyit kapsz. Illetve érezni fogod, hogy mi az a pont, amikor azt mondod, hogy nem érdemes tovább várnod.

Hát nem könnyű az biztos!

Ő azt mondta, a bocsánatkérésemre, hogy nem haragszik.... Miért is kellene haragudnia. És, hogy nem csesztem el semmit. Igen, valóban nem vagyok ilyen, én nem is értem saját magam, hogy most miért.... Ezt neki is elmondtam. Erre azt mondta, talán a távolság miatt van ez.

Tehát, most várok türelmesen, de meddig???? Mert közben nagyon hiányzik!!!!!!

Ha ezzel elcseszted, akkor tényleg hagynod kell az egészet, mert neked sem jó, ha folyton azon fogsz stresszelni a kapcsolatotokban, hogy mikor cseszed el.

Mindenhol vannak problémák, és nem mindegy, hogy ezekre ki hogy reagál, ill. mennyire toleráns. Tényleg nem kellett volna "hisztizned", de ő is lehet egy kicsit megértőbb. Gondolom, alapban te sem vagy hisztis típus, csak akkor éppen kicsit nehezebb napod volt. Bocsánatot kértél tőle, ennél többet nem tehetsz. Most már neki kell lépni.

Visszavonultam! De mi van, ha már jól elcsesztem???? Ettől eléggé félek. Mert ugye, ha nem lennénk ennyire messze egymástól....de így, lehet, hogy minden nehezebb.

Bár az utolsó beszélgetésünk alkalmával említettem, neki, hogy úgy néz, ki, hogy márc.28-án el tudok menni hozzá. Erre azt mondta, örülnék neki, ha jönnél, ha csak egy napra is. Ez volt csütörtök délután...akkor még este felhívott, mert úgy volt beszélünk msn-en, de nem ért haza időben, és nem várjam feleslegesen. Azóta pedig semmi.....:'(

Igen.

Ahogy írod, eddig inkább ő kezdeményezett. Ezek szerint ő olyan típus, hogy szükségesnek érzi, hogy hódíthasson.

Fújj visszavonulót, várd meg, hogy keressen, és ha tényleg fontos ő neked, akkor engedd, hogy érezhesse, hogy ő a hódító, te pedig kicsit kéresd magad. Figyelj arra is, hogy ne legyél "túl sok", vagyis csak annyit adj magadból, amennyit kapsz is. Semmivel sem többet.

Teljesen igazad van! Azért azt hozzá kell tennem, hogy ő volt az, aki már sokszor elmondta, hogy, hogy hiába mondja, hogy pakoljak, és menjek hozzá... tudja, hogy nem megy ilyen könnyen. De csak az első lépés a nehéz, és mindig mindenben mellettem áll, megoldjuk. Én megmondtam, ha lépek is innen, semmiképpen nem hozzá megyek....van hova mennem. Hogyan is mehetnék hozzá, amikor még alig ismerem, főleg két gyerekkel... Szóval, adott arra egy pici okot, hogy többet várjak ettől az egésztől....

És most azt mondta, a problémáján legyen túl (egészségügyi jellegű), és utána minden oké lesz.

Amúgy meg eddig is ő volt, aki naponta jelentkezett. Ha láttam, hogy jött msn-re, soha nem én írtam neki először.... Ezért lett furcsa, hogy egyszer csak sehol semmi...ezért is hisztiztem be kissé, amit már nagyon bánok!

Szerintem, ha valaki ennyire erősen nyomul, akkor természetes reakció a másiktól, hogy visszavonul.

Vegyél erőt magadon, és ne "bombázd különböző üzenetekkel", mert csak elriasztod magadtól. Várd meg, hogy ő keressen! Ha jelentesz neki valamit, akkor keresni fog, ha nem jelentesz neki semmit, akkor pedig kár kapaszkodnod, fogadd el a döntését.

Igen, egyszer találkoztunk....élőben. A webcam nem jelent igazán találkozást:( Amúgy már lassan három hónapja "ismerjük" egymást.

Nem az ő kedvéért lépnék a kapcsolatból, ő csak egy pluszt adott hozzá, hogy végre merjek lépni. Nem rögtön ugrok! Az, hogy én innen menni akarok, az nem miatta van, hanem ő van az miatt, amilyen itthon a helyzet!

Önbizalom, önbecsülés......ezek mik? Réges-rég volt hozzájuk szerencsém...ezt sikeresen kiölték belőlem.

Egy nagy nullának érzem magam! És sajnos, ez így is marad, ha itt maradok.

Hiszek abban, hogy semmi nincs véletlenül. Az sem, hogy pont most, és pont őt ismeretem meg. Az igaz, hogy nem ismerem még, de azt tudom, hogy egy halálosan nyugodt ember, tele pozitív energiával, és pozitív gondolatokkal. Teljesen az én ellentétem!!! Én stresszes, sokszor negatív ember vagyok.

Persze, igazad van abban, hogy 5 üzi..... Jól van, én is tudom! De sajnos ez is a hibáim közé tartozik, hogy sokszor előbb cselekszem, beszélek, és csak utána gondolkodom.

Jól értelmeztem a dolgot, egyszer találkoztál ezzel a pasival?

Mert ha igen, akkor itt elég nagy gondok vannak szerintem. Napi 5 levél?! Nem is ismered még. Te már most szándékosan el akarod üldözni, vagy mi? Ez még 15 évesen is ciki lenne, nem 30-on túl.

Hidd el, nem akarlak megbántani, eszem ágában sincs, de gondolkodj picit.

Először is egy rossz kapcsolatból nem egy másik pasi kedvéért kell kiszállni, hanem a magadéért, hogy neked jobb legyen (és a gyerekeidnek). Másodszor, alig tudsz még valamit erről a fazonról, csak mert szimpi, rögtön ugrasz? Harmadszor, a napi 5 üzenet egyenesen ijesztő szerintem, ezzel ugyan nem éred el, hogy megerősítsen, inkább menekülni fog. És végül negyedszer, az önbizalmat, önbecsülést nem egy másik embertől, és nem is egy kapcsolattól kell várni, azt csak önmagadtól kaphatod meg. Mondjuk úgy, hogy mindent megteszel magadért.

Ha a helyedben lennék, én a saját életemmel foglalkoznék, magammal, és egy időre elfelejteném a pasit. Ha komolyan gondolja, úgyis hallasz még róla, és bizonyíthat.

Nekem is tanács kellene,.

Az van, hogy kapcsolatban élek, két gyerkőcöm van. A netem megismertem egy pasit(39), aki független, gyermektelen. . . . Két és fél hónapi beszélgetés után találkoztunk. Közel kerültünk egymáshoz:) Minden nagyon szép volt és jó. . . . . Akkor valóban azt éreztem, hogy lesz ebből valami, és érte, miatta képes vagyok kilépni, a mostani, nem jó kapcsolatomból. Többször mondta már, a randi előtt is, és utána is, hogy menjek hozzá. . . . (mármint nem feleségül) Annyi változott, hogy a randin történtek miatt, én egyből még szorosabbra akartam fűzni ezt az egészet. Bombáztam különböző üzenetekkel, hogy miért nem beszélünk többet, nekem éreznem kell, hogy fontos vagyok neki. . . . . blablabla Volt, hogy napi 5 ilyen tartalmú levelet írtam neki, aztán a hatodikban azt írtam, hogy bocsánat. . . . Aztán amikor beszéltünk, azt mondta, dehogy haragszik, ez valószínű a távolság miatt is van (100km). de azt vettem észre, hogy inkább én vagyok, aki keresi. Igaz, most van egy problémája, és azt írta, hogy csak arra kér, legyek kicsit türelmes, amíg rendeződik ez az egész.

Szóval most csütörtök este óta nem beszéltünk. . . . Randi előtt(naponta). Tegnap küldtem neki egy sms-t (csak érdeklődtem, hogy hogy van, meg, hogy tudja, hogy jól haladnak itthon a dolgok, ha még áll az amit mondott). Semmi válasz. Az neten sem igazán van fent!(mondjuk ez a problémája miatt is lehet)

Azt mondta, ha valami megváltozik, akkor szólni fog, elvégre felnőtt emberek vagyunk. Ha nem ír, az nem azért van, mert valami változott. És ha ezt elmondja 20szor, akkor sem lesz igazabb, mintha egyszer mondja el.

Nem tudom mit tegyek! Nekem Ő kell!

Attól rettegek, hogy megismert mást, aki független, aki közelebb van hozzá. . . . nyilván nagyobb esélye van így egy nőnek, mint nekem. Bár erre is azt mondta, hogy ilyenre nem is gondoljak.

Azt tudom, hogy az önbizalmam, 2 méter mélyen van eltemetve!!!! Képtelen vagyok elhinni, hogy valóban jelenthetek valakinek annyit, hogy vár rám. Talán ezért is van szükségem, az állandó megerősítésre. Hozzáteszem, nem ismerek magamra!!!!! Mert nem szoktam ennyire ilyen lenni!

És most nagyon félek, hogy elcsesztem mindent. Bár ő azt mondta, hogy nem. Ennek ellenére nem jelentkezik.

Ti mit gondoltok az ilyen helyzetekről???????

És ilyenkor mit várnak a pasik egy nőtől? És, most mit csináljak?

Áááááááá ez tök gáz, így a harmincon túl. . . . . de azt hiszem szerelmes vagyok:) És ilyen körülmények között, még nem voltam ilyen helyzetben.

Nem lehet kierőszakolni... Ez nagyon igaz.

És több oka is van. Először is, az erőszak mindig ellenállást szül. Ha valaki valamit AKAR az embertől, hajlamos ellentmondani. Míg ha ugyanez a dolog csupán lehetőségként van jelen, könnyen lehet, hogy önként megteszi... És amit önként adnak, azért mindig nagyon hálás tud lenni az ember.

A másik dolog az, hogy nem szabad folyton a másik nyakában csüngeni, bármennyire is szeretjük. Mindenkinek szüksége van térre, bizonyos fokú szabadságra. A "szeretetrohamokra" gyakran visszahúzódással reagálnak a férfiak, mert ha túl soknak találják a törődést, amit kapnak, akkor azt gondolják, ha ők is kedvesek és gyengédek lesznek, akkor már éjjel-nappal a nyakukban fogunk majd lógni... ami ugye nem annyira kellemes már.

Egy kedves ismerősömmel folytatott beszélgetésből én a párkapcsolatokra vonatkozóan a következő bölcsességet szűrtem le:

Mindig tartst mértéket, és ne legyenek elvárásaid.

Így megbecsülnek téged is, és te is megbecsülöd, amit kapsz.

Nekem mondod?

Valóban nem lehet.Az érzelmek valahol nagyon mélyen gyökeredzenek és talán kicsalogatni lehet,de erőszakolni soha.

Szeintem a szeretetet nem is kell kimutatni,egyszerűen érezni lehet,bármikor ,bármilyen helyzetben

Szia!

És valóban...Nem lehet kierőszakolni az érzelmek kimutatását.Most,h hagyom annyira és úgy szeretni a párom,ahogy tud,én is egyre jobban szeretem.A változásunkban biztos közrejátszik egy nagyon szeretett barátunk elvesztése.Ilyenkor az ember megáll egy kicsit,elgondolkodik.És talán jobban ragaszkodik az élethez,a párjához,gyerekéhez,mint addig.

Folyt köv. :(

:)))

Most nagyon fontos dologra jöttél rá.

Amikor szeretünk valakit ,akkor nem csak az a fontos,hogy nekünk mi a jó,automatikusan jön az,hogy figyelünk a jeleire és arra neki mire van épp szüksége.

Ha odabújnánk és együtt lennénk vele,de ő épp nem akar,akkor nem a sértődés a válasz,hanem a csendes visszahúzódás.Ha "így" szeretünk,akkor viszont is megkapjuk ugyanezt a figyelmet és megértést.