Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Lélek & Szerelem témák » Szerelem 70 év felett... cikk

Szerelem 70 év felett...


A szerelem csak a fiatalok kiváltsága? Nem, idősebb korban is lecsaphat ránk. De mégis... Merjük felvállalni? Hogyan illik megélni nyugdíjas korban, ha eltalál minket Ámor nyila? Vajon a cikkben szereplő Anna néni jól döntött? Ti mit tettek volna a helyében?
Szerelem 70 év felett...
A kép csak illusztráció (Pixabay.com)

Egy néni a sétált piac felé. Nem is sétált, inkább ballagott, csak olyan öregesen, kicsit meghajlott háttal, talán ízületi fájdalmai voltak. A bevásárlás rendszeres pénteki programja volt ennek az asszonynak, de derékfájdalmai miatt egyre jobban nehézére esett otthonról elindulni, mert a hét ötödik napján, mint a többin is, mindig ugyanúgy történt minden. Minden hétköznapnak más volt a forgatókönyve, de ugyanaz történt minden hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken. Hétfő volt a takarítás napja, kedd a mosásé, szerdán vasalt a néni, csütörtökön meghívta a még élő régi szomszédait egy kis sütizéssel összekötött csevejre, vagy őt látták vendégül. Péntek volt a bevásárlós nap. Ezért minden pénteken, reggeli kávéja után komótosan felöltözött, beüzemelte a "boszorkány tankját", végig ballagott a Torontál utca egy kicsi darabján, majd ráfordult a Csömöri útra, gyalog vonult a piacra. Igen, vonult, mert Anna néni még hetven évesen is egy jelenség volt, rendezett bár kissé retrós öltözetében. Kendő fedte ősz haját, ám az alóla kikunkorodó tincseken vidáman táncolt a napsugár. Oda felé nem használta a tömegközlekedési eszközöket, úgy gondolta, hogy ennyi mozgás kell. Vásárlás után a haza utat, bár csak két megállónyira lakott a piactól, busszal tette meg, mert nehéz volt a szatyor. A fővárosban élő nyugdíjasokra már nem jellemző, hogy kendőt viselnek, de ennek a kedves idős asszonynak Zalában maradtak a gyökerei, ott töltötte a gyermekkorát. Szil községben született, összesen kilenc testvére volt, ő volt a legidősebb. Édesanyjuk korai halála miatt, ő nevelte fel a húgait, öccseit, míg édesapja mezőgazdasági munkákat végzett. Ritka vendég volt egy-egy darab kolbász a csemeték kezében, éppen azért Anna néni, mert így hívták, még a hetvenedik életévén túl is nagyon kedvelte a piacon a füstölt áruk illatát. Régen, még totyogós gyermekkorában, a papa minden szombaton felment a padlásra, lehozott egy jó hosszú szál kolbászt, s egyenlő, tökéletesen egyenlő darabokat vágott a kolbászból minden éhes szájnak. Ő maga nem evett belőle, hogy a kicsiknek jusson.


Kanyarodjunk vissza a jelenbe! A csarnokba beszűrődött a tavaszi fény, a hősöm boldogan élvezte arcán az égitest sugarainak simogatását, belépvén a csarnokba kedvesen köszönt a bejáratnál üldögélő virágárusnak, szemével megsimogatta az eladósorba került muskátlikat. Elővette a bevásárló listáját, majd sorra felkereste az évek óta ismert árusokat. Hétvégén nála gyűlt össze a család a vasárnapi ebédre, ehhez kereste a hozzávalókat. A tervezett menü tyúkhúsleves volt, tehát vásárolt egy jó nagy "tikot". Beszerezte a hozzá való zöldségeket, fűszereket is. Úgy döntött, hogy rántott cukkinit és patisszont is fog sütni, mert az unokák imádják. A köret "unalmas krumpli" lesz. Az élet értelmét az ő korában már a felnövekvő nemzedék szeretete és kiszolgálása határozta meg. Legalábbis eddig azt hitte… A férje több mint öt éve magára hagyta, elköltözött a felhők közé. Onnan figyelte és vigyázott rá. Meghalt. Sajnos 65 évesen özvegy lett a hősnőm. Nem gondolkodott már új kapcsolaton, azt vallotta, hogy eleget mosta, vasalta más szennyesét, bár példaértékű volt a házassága. Vannak olyan férfiak, akiket egyáltalán nem, vagy csak nehezen lehet pótolni. Az ő Gáborja is ilyen volt.


Ám igazi mágus a nagybetűs ÉLET, mert ezen a szokványosnak induló napon történt valami. Valami olyasmi, amire egyáltalán nem számított. Összefutott ismét egy bácsival, nevezzük őt Bélának. Hosszú évek óta minden pénteken délelőtt váltottak egy pár szót, de a mai nap különlegesebb volt a többinél, mert Anna névnap volt. A Béla egy nagy csokor rózsával a kezében várta a Hölgyet. Anna néni meghatódott, örömkönnyek csillogtak a szemében. Miután bevásárló körútjukat befejezték, beültek egy kávéra egy közeli cukrászdába. Jó pár órát elbeszélgettek, főleg a múltban révedeztek. A bácsi rajongva nézte Anna nénit. Megfogta, megsimogatta a ráncosodó, kissé májfoltos öreg kezét. Egymásra nevettek. Szikráztak az érzelmek közöttük, de a ténnyel nem nagyon tudtak mit kezdeni. Mivel a lovagok még nem haltak ki teljesen, Béla bácsi felajánlotta, hogy segít haza cipelni a szatyrokat. Felkísérte Anna nénit egészen a lakás bejáratáig. A néni beinvitálta, s még az előző napi csirkepörköltből és galuskából akadt két adag, együtt ebédeltek, tovább nevetgéltek, elröppent a délután. Mind a ketten éreztek valamiféle vonzalmat a másik személye iránt. Ez nem az a fajta lángolás volt, mint amit huszonéves korukban jelzett a testük, az első csóknál, az első párválasztásnál. Inkább bizalommal keveredettet tiszteletet és szeretetet sugároztak a másik felé. Valami hiányzott mind a kettőjük életéből, nem tudták megfogalmazni, mi az. Béla bácsi legszívesebben haza sem ment volna ebéd után, de Anna néni kedvesen kitessékelte. Nem tartotta egyszerű dolognak, és kivitelezhetőnek sem, az új lovag bemutatását a családnak. Nem értettek volna vele egyet, gondolta. Biztos azt hitték volna, hogy öregségére megbolondult. Pedig égette a tudat, hogy egyre nehezebb egyedül. Így maradtak a pénteki vásárlásból ellopott órák, a titkos kis találkozásaik. Béla bácsi mindig virággal érkezett, igaz már nem hatalmas csokorral, csak egy-egy szállal. Kézen fogva sétáltak Zugló apró kis utcácskáin, elcseverésztek a hét történéseiről, családról, unokákról. A monotóniájáról híres pénteki piacolós nap piros betűs ünneppé vált mind a kettőjük számára. Már csütörtökön díszbe öltöztették a szívüket. S így ment ez napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre. Aztán egyszer csak hiába kereste Anna néni szeme Béla bácsit, nem jött többet. Soha többet, mert nem tudott. Őt is vendégül látták véglegesen az angyalok.




Írta: Szederke66, 2019. május 9. 09:35
Fórumozz a témáról: Szerelem 70 év felett... fórum (eddig 40 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook