Szepes Mária idézetek (beszélgetős fórum)
"Az érzelem-burok vágyai, szenvedélyei, vonzó taszító indulatai finomultabb tapogatókat növesztenek emócióik rezgéseiből, de érintésük éppúgy vámpirizál, befolyásol, felfrissít, vagy súlyos depressziót okoz, mintha az, akire ez a szándék irányul, láthatatlan seben át kivérezne, vagy esetleg frissítő injekciót fecskendeztek volna a vénájába. Aki figyel rá, észreveszi, hogy bizonyos emberek közelsége, a velük való együttlét mennyire legyengíti, kiszívja, esetleg megfájdítja a fejét. Másoktól viszont felélénkül,
derűssé, bizakodóvá válik. Az emberek között állandóan keringő érzésáramokról igen keveset tudunk még, pedig bizonyos vagyok benne, nagyon sok érthetetlen betegségtünet, súlyos konfliktus, sőt tragédia is ennek a keringésnek a zavaraiból származik. A szellem kiterjedéseinek törvénye viszont a gondolatvetítés, amely fellángolása pillanatában megvalósíthatja önmagát."
/Szepes Mária/
"A hasadás őrülete a földi lét kórsága."
/Szepes Mária/
"Madártávlathoz hasonlíthatnám, ahonnan hihetetlenül eltörpül és jelentőségét veszti minden részlet. Színes arabeszkké, körülhatárolt ábrává zsugorodik. Amint odafentről közel akar hatolni az ember valamelyik hangyarészlethez, rögtön összemosódik az egész. Lebegve és semlegesen fölötte kell maradni ahhoz, hogy teljes képet, áttekintést kapjon. Nem lehet ezt szavakkal kifejezni!"
/Szepes Mária/
"A tűz lényege az élet misztériuma. S a szenvedésektől súlyos karma maga a tisztítótűz."
/Szepes Mária/
"A világszellem egyre sürgetőbben sugdossa sajátosan csiszolt, szélesebb és mélyebb befogadóképességű agyakba rettentő titkát."
/Szepes Mária/
"Az ókor természetlátó emberfajtái tudták, hogyan lehet kapcsolatot létrehozni a magasabb világok atmoszférájával, s hogyan lehet e világszigetek energiáit átömleszteni saját létrendszerükbe. A spirituális központok ilyen életmegújító források metszéspontjai ma is."
/Szepes Mária/
"Minden testrészünk, idegszálunk csillagfonalakon függ. Gyökereinkkel a földbe kapaszkodunk, és úgy csavarodunk, ütközünk, hajladozunk, ahogyan a láthatatlan sugárszálak rángatnak bennünket. Testünkben semmiféle szabadságunk nincsen. Ami halandó bennünk, az függésben van. Minden szervi megnyilvánulásunk reflex. Csak az válik szabaddá, aki a csillagok fölé emelkedik. De a csillagok fölé jutni annyit jelent, mint felszámolni magunkban minden mozdíthatót, gyökereset, sűrűt és elkülönülten összpontosítottat. Isten szikrája bennünk teljesen szabaddá lehet újra, ha testünk és lelkünk zárlatát feloldotta."
/Szepes Mária/
"Az Igazak a fajtájuk fölé emelkedő szabad emberek. Csak ők léphetnek ki az évezredes gyötrelmek tégelyéből."
/Szepes Mária/
"A teremtés a gyönyör és a szenvedés két véglete között örvénylő harc, amelyben a teremtett
lények a véres anyaméhből kiszakadva a halál jegyével születnek, szüntelenül nemzenek és ölnek, vagy megöletnek. A keleti filozófia ezt a tüzes örvényt szanszárának nevezi. A végletek körforgásában azonban van egy titkos középpont — a Messiások rejtekajtaja —, a szenvedély és gyűlölet közötti semleges pólus: a szeretet hatalmas misztériuma. Ez az oldás, a felszabadulás helye, a halál minden nyomorúságának gyógyszere. Ez a mag, bármilyen mélyre temetve is, valamennyi halandóban benne él, és hat. A Messiást ezért örökké várni fogják, amíg egyetlen ember is szenved a létben, mert minden lény a maga Messiását várja. A külső világban lejátszódó Messiás-misztériumok ennek a szüntelenül megismétlődő benső történésnek a kivetített mintái. Mert a megváltás csak egyéni lehet. Az Egy azonban nem kevesebb a Mindennél, mert lényegében azonos vele. A mikrokozmosz - az ember – a makrokozmosz tükörképe. A létörvény szála a megváltott Egy mikrokozmoszában rejlik és oldódik, s feltartóztathatatlanul tovább bomlik benne."
/Szepes Mária/
"A káprázat elmúlik, ahogyan az álomképek szertefoszlanak, ha az álmodóban megszűnnek az ingerek, amelyek a vágyképeket termelik. Isten azonban örök."
/Szepes Mária/
"A szegénység az embert szembeállítja a világgal, lemezteleníti, elevenen megnyúzza, jéggel
veri, tűzzel égeti, hogy kiderüljön, mi marad meg belőle. A legtöbbje hamuvá válik. De nagy néha,
igen igen ritkán, a rothadó salak között felragyog egy mag, amelyhez sem hideg, sem meleg, sem sötétség vagy halál nem férhet hozzá. Nem árthat neki. Nem pusztíthatja el többé."
/Szepes Mária/
"Hivatott sok van, választott kevés. De mindig a kevésnek kell megváltania a sokat. Aki Istennel
társalog, az egész emberiségért virraszt."
/Szepes Mária/
"A zene nem más, mint világfolyamatok lényegének elbeszélése magasabb kiterjedések nyelvén. Célja pedig érzelmi és szellemi energiák átalakítása felsőbb létrendszerek anyagává. A zene ilyenformán magasabb tudatszférák alkímiája éppúgy, mint a szellem egyéb alkotó tevékenységei."
/Szepes Mária/
"Minden emberi léleknek, állati, növényi, sőt kristályos formának megvan a maga "rezgésszáma", alapformulája, gyökérhangja. A természet Igéje lendíti működésbe az élet szerveződését. Anyagát minden egyes megszólaltatásnál újra teremti. Az ősvénából előömlő zene hatása ezért kivédhetetlen. Meztelen idegekbe, rejtett érzésekbe, ösztöncentrumokba markol. Felkorbácsol, és elnyugtat. Megtermékenyít, és elöl. Fertőz, és gyógyít. Elhitet, és bálványokat rombol. Mert: "Kezdetben vala az Ige. És az Ige Istennél vala."
/Szepes Mária/
"A zene a világfolyamatok lényegének mágikus közlése. A zenélés célja a lélek legrombolóbb és legnagyszerűbb szenvedélyeinek, törekvéseinek összevont időben, ember feletti síkokon magasabb tudatállapotban való átélése."
/Szepes Mária/
"A zene szüntelenül teremtő és romboló tevékenység. Benne rejlik az élet kötő és oldó formulája. Azoknak az idő-tér kiterjedéseiben megszilárduló jelenségeknek a valójában rezgő, lüktető "Ige-energiák", amelyeket kohézió tart össze átmenetileg. Minden életforma bizonyos eszméket fejez ki, egyfajta Ige köré kristályosodik, s csak addig tartja fenn anyagi vázát, míg rejtelmes célú alkímiai folyamatai lejátszódnak ebben a sajátos tégelyben. Azután a forma porrá válik, szétesik, elfoszlik, mint a felhő."
/Szepes Mária/
"Fehér, vattás csend temette magába hangos, eszelős kétségbeesés-rohamaimat. Ordítottam, átkozódtam; így robbantak ki belőlem vénám beomlott tárnájának erjedő, feszítő gőzei. Senki sem volt velem. Senki sem segített. Magamnak kellett rájönnöm. Gyógyszerek, tapogatózó támpontok, tanácsok nélkül. Azért sikerült. Mert Isten csak az ilyen teljes mélyponton, az önfeladó magány infernójában tud megjelenni. A fény, amely elöntött, villámfény volt; váratlan, ijesztően gyönyörűséges megvilágosodás. Felébredtem. Valóban felébredtem. Csak az értheti meg ezt, aki szadista hóhéroktól nyüzsgő földalatti kínzókamrában áradó hajnali napfényre nyitja ki a szemét, és rájön, hogy ő maga képzelte egész nyomorúságát. Valójában szabad. Szédítően, részegítően szabad. Lényének, képességeinek nincsenek korlátai. Határtalanul gazdag és teljes. Igen. Beteljesedett."
/Szepes Mária/
"A megnyilvánult lét legerősebb, a mulandóságot leggyorsabban elhamvasztó hője a szánalom tüze. Aki ebbe a lávatengerbe veti magát, az térhet vissza leghamarabb száműzött otthontalanságából Tao egyedüli védettségébe."
/Szepes Mária/
"Az ember, a világmindenség két szembefordított tükre között állva, tétován kezd ráeszmélni, hogy a képek, amelyeket végtelen ismétlődésben egymás mögött lát, azonos dolgot ábrázolnak. S ami különvalónak, kisebbnek vagy nagyobbnak, távolinak vagy közelinek tünteti fel ezt a dolgot, nem egyéb, mint a tér káprázata. Az atomok és elektronok felépítésükben pontosan ugyanazt a rendszert mutatják, mint a csillagok a Kozmoszban."
/Szepes Mária/
"Tavasszal a fák nászra készülő, hatalmas menyasszonyi csokrok. A fiatal testek érzékeiben úgy feszül a reménykedő vágy, mint ég felé nyújtózó ágakon a rózsásan duzzadó bimbók."
/Szepes Mária/
"Az emberek közötti konfliktusok mögött a planéták háborúja folyik könyörtelen fegyverekkel. Győzd le csillagaidat! Ne azok rángassanak téged mágikus árammal töltött, láthatatlan drótszálakon, saját érzelemvilágodon át."
/Szepes Mária/
"Boldog, aki méltónak találtatott arra, hogy szerény legyen. Boldog, aki méltónak találtatott arra, hogy tudatosan, örömmel és megbékélten legyen szerény. A sorsát ily módon élő otthon van minden úton, minden érzésben, hazatalál minden könnyben, örül valamennyi feléje nyújtott baráti kéznek. Boldog a nyugodt mosolyú zarándok."
/Szepes Mária/
"Az ellentétek nem egymás elpusztítására, hanem egymás támogatására valók. Ha ezt megérted, és életed minden problémájában alkalmazni tudod, sok erőt meríthetsz belőle legnehezebb körülményeid közepette is."
/Szepes Mária/
"Fény nélkül nincsen árnyék. De a fény nem felelős az árnyék létéért."
/Szepes Mária/
"Minden őrültség és idegbaj mélyén kétségtelenül az embernek önmagára vonatkozó tudatlansága rejlik. Félelme lényegében halálfélelem. Bűntudata transzcendens emlékezés. Idegesség, lelki elégedetlenség. Nyavalyáinak eredményes gyógymódja csak önmaga és léte misztériumának megismerése lehet. Más nem szüntetheti meg benne a halálfélelmet, nem oszlathatja el a félreértést, amely az ember tudatát egyetlen testi élet nyomorúságára korlátozza. Ezért az orvosnak vissza kell adnia betege kozmikus állampolgárságát; Istennel, a világmindenséggel való összefüggéseit és határtalan lehetőségeit az örökkévalóságban. Saját erői urává kell tennie őt, hogy képzeletét, érzéseit, akaratát irányítani, életét formálni tudja. Képessé kell tennie rá, hogy hanyatlását emelkedéssé, ösztöneit, indulatait építő energiákká alakítsa át."
/Szepes Mária/
"Vajon miben akadályoz időnként a részvét értelmi felismeréseket elsodró özönvize, és miféle nagyszerű tettekre sarkall, ha energiáját helyes mederbe tereled? Mikor szolgálja ideáljaidat, és mikor veted alá magadat vak, kiszolgáltatott eszközként?"
/Szepes Mária/
"Mindaz, ami szenvedéllyel vagy dühvel felmerül az emberben, anélkül hogy anyagi síkon kiteljesedhetnék, testet kap az asztrálvilágban. Ezek az imaginációteremtmények éppoly valóságos lények ott, mint itt az emberek, az állatok és a növények."
/Szepes Mária/
"Léted valótlan képzeteiből vond ki személyiséged váltakozó lidérclángját, hogy a káprázatok ködfüggönye eltűnjék Önvalód és közötted. A drágakőfényű mag a lótuszkehelyben tudja ezt a titkot. Átéli a közölhetetlent, és hallgat róla."
/Szepes Mária/
"Ha éhes embernek bőséges lakomáról mesélsz, nem lakik jól tőle. Néha többet ér az egyszerű szó, egyetlen karéj az Élet Kenyeréből, mint színes elemzések a magasabb rendű igazságról annak, aki léte legmélyebb pontján elgyengülésében fel sem tud tekinteni mostoha sorsából."
/Szepes Mária/