Szepes Mária idézetek (beszélgetős fórum)
"Megfigyelted -e már embertársaidnál, milyen vastagon párnázott cella egy teljesen zárt egocentrum? Egyetlen hang nem hatolhat át rajta - de a benne sínylődő lényhez sem jut el a körülötte áramló sokszínű világ valósága. Be tudtál -e már lépni isteni gyógyítóként egy-egy ilyen cellába?"
/Szepes Mária/
"Mivel embernek születtél, jogod van gyengeségedhez. Okod van rá, hogy aggódj, vagy sírj, ha bánat ér. Krisztus is sírt a Getsemáne-kertben. Te azonban már tudod, hogy a Megváltó halhatatlan, s benned él. Soha többé nem feledkezhetsz meg arról, hogy létformád nehézségei nem mások a földbe vetett mag vergődésénél, az anyag sűrű, fullasztó mélységében azért, hogy a fényben kibontakozhasson. Miért nem szemléled valamennyi veszteségedet, megpróbáltatásodat a feltámadás bizonyosságával?"
/Szepes Mária/
"Észrevetted -e, hogy csak az emberi szó állíthat valótlant, az emberi magatartás mindig leleplezi önmagát?"
/Szepes Mária/
"Észrevetted -e már, hogy a fák sohasem harcolnak?"
/Szepes Mária/
"Mit gondolsz, miért érzel fokozódó sürgetést, hogy erőidet visszavond kevésbé fontos dolgok kötéseiből, és figyelmedet az egyedül lényeges nagy cél, az igaz Út felé fordítsd?"
/Szepes Mária/
"Hányszor tapasztaltad már, hogy látszólag kiúttalan helyzetekben váratlan megoldás nyílt meg előtted? E védelem nélkül sokszor felőröltek volna beavatásod próbáinak veszélyei. Miért nem bízol jobban benső vezetőd irányításában?"
/Szepes Mária/
"Rájöttél -e már, ha egy emberen segíteni akarsz, először mennyire passzívvá, személytelenné kell válnod, hogy meglásd és hallani tudd valódi állapotát, azt, hogy mire van szüksége és milyen módon képes elfogadni tőled életmentő gyógyszerét?"
/Szepes Mária/
"A legmélyebb részvétre azok szorulnak, akik nem sejtik, hogy e kalodán kívül a végtelenség tágul szét, s idegekkel átszőtt testük börtönét összetévesztik a benne sínylődő rabbal: öröklétű szellemükkel."
/Szepes Mária/
"A beszűkült tudatú ember csak részleteket lát, s a mulandó anyag érthetetlen töredékeibe kapaszkodik, amelyek nem adnak valós képet élete teljességéről."
/Szepes Mária/
"Én pedig hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember."
/Szepes Mária/
"A korszak, amelyben élsz, a legmélyebb titkok feltárulásának ideje. Újra kezedbe került a háromsíkú látás módszereinek gyakorlata. Végső beavatásodnak nincs akadálya. Tégy meg mindent e rendkívüli lehetőség megragadására."
/Szepes Mária/
"A koncentrációt nem lehet huzamosabb ideig fenntartani. Figyelmed görcsös megfeszítése egy idő után veszít erejéből. A végeredmény azonban könnyen tudatodba gördül később, ha átmenetileg mással foglalkozol."
/Szepes Mária/
"Amit csodának nevezünk, az a feledés fátylai mögött rejtőző magasabb természetesség. Titokká vált valóság. Szüntelen inger, hajszoló kíváncsiság, nyugtalan elégedetlenség bennünk az ízekre, színekre, boldog teljességre, amelyeknek a formuláját elvesztettük, de egyre keressük."
/Szepes Mária/
"Ha a szenvedőnek azt prédikálod, hogy bizonyosan megérdemelte kínjait, mert előző életeiben elkövetett bűneiért vezekel általuk, úgy teszel, mint az a járókelő, aki az úttesten heverő, rémült, sebesült gyermeket összeszidja, amiért könnyelmű és vigyázatlan volt, azután továbbmegy. Vajon tiéd -e az ítélet, vagy a dolgod csupán az, hogy segíts mindazokon, akik bajba jutnak?"
/Szepes Mária/
"A Jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt és sohasem rombol."
/Szepes Mária/
"A természet megkerülhetetlen törvénye, hogy saját üdvösségedhez nem személyiségeden, hanem a másik emberrel való személytelen unión keresztül vezet az út."
/Szepes Mária/
"A gyermek képzeletjátékai az idő vagy tér valamelyik pontján éppoly hiteles valóságot tükröznek, mint a géniusz fantáziájának teremtményei."
/Szepes Mária/
"Kevesen ismerik a személytelen áldozat tiszta örömét. De akiben egyszer felszínre tört, az csodatévő forrásként vonzza magához az embereket."
/Szepes Mária/
"Ha a saját káprázataitól elhitetett, meghasonlott teremtőnek sikerül a képzeletét kivonnia a mulandó lét két szembefordított tükre közül, akkor az önnön vetületeivé szétszaggatott Isten újra egésszé forr össze."
/Szepes Mária/
"A megváltás a démon problémája. Aki démoni indulatain, szenvedélyein uralkodni tud, az kiszabadul a szenvedés és a halál bilincseiből."
/Szepes Mária/
"A bevetülő sugár kétségtelenül a központi napforrásban leli gyökerét. De maga a Nap nem ebben a sajátos, bonyolult fényformában gyökerezik. A különböző fénytörések, káprázatakadályok alakítják ilyen átmeneti alakzatokká a mulandóság ábráit."
/Szepes Mária/
"A borzalom magvában a Szentség pihen, az örök Tudás drágaköve: a Kristályszem."
/Szepes Mária/
"Az önutálat és az önmegsemmisítés mindig rejtett, benső konfliktusra utal."
/Szepes Mária/
"A hegynosztalgia csillapíthatatlan ösztönzés az emberben. Ez a szent inger késztette a piramisok, a diadalívek, a zikkuratok, a templomok, a dómok, az egyéni elefántcsonttornyok, sőt a Bábel tornyának felépítésére is. Ez hajszolja a legőrültebb megmutatkozásokba. Ez lappang minden nagyra törő becsvágya mögött. Fent akar lenni. A legtetején mindennek. Miért? Hogy Önmagát felmagasztalja, és kiemelje? Ez csak fedőnév. Valójában a sorsa, a részletek útvesztője, a mélység örvénye fölé kíván jutni. Ki akar lépni a
földből a kozmoszba. Aki a legmagasabb ponton áll, az a táj teljes képét látja, a szintézist."
/Szepes Mária/
"A hegyek, éppúgy, mint a piramisok az ember legmélyebb titkát zárják magukba. Mert a jelképek formákhoz kötött mágikus erők."
/Szepes Mária/
"Minden él. Minden szenved. És nincs néma szenvedés. A világ tele van panasszal, de senki nem figyel rá. A kövek, a növények, az állatok kikiáltott fájdalma visszacsapódó korbács, ha testünket-lelkünket könyörületből nem tartjuk mi az ütések alá."
/Szepes Mária/
"Ami testté válik, tehetetlen töredék, valami teljesnek ronccsá lett részlete, s a legtragikusabb az, hogy önmagának megfejthetetlen rejtélye is. Éppen önnön létével akadályozza a benne lezárt lényeg megfejtését. A fizikum öt érzékszerve és szimpatikus idegrendszere az érzékek feletti áram rövidzárlata. A keleti jógik azért csendesítik el érzékeiket, és állítják le gondolataik áramlását, mert tudják, hogy ezzel a "mozdulattal" történik meg a mulandóból a végtelenbe való átkapcsolás."
/Szepes Mária/