Szeparációs szorongás a lányomnál? (tudásbázis kérdés)

Ez szerintem csak szeparációs szorongás. Elkezdte érezni, hogy anyán kívül van más világ is.. Elhiszem, hogy megijeszti őket ez a dolog

Elvileg el fog múlni, de ha megnyugtat keress fel egy szakembert.

Nekem a sógornőm lánya is volt ilyen korszakban, mikor csak az anyja kellett neki. Aztán kinőtte. A barátnőm is volt így.....

[link]

itt egy cikk is :)

Nem nézünk tévét, vagy csak nagy ritkán, késő este.

Az apja nagyobb hangú nálam, de eddig ez nem zavarta, sőt! Apa volt a sztár, én meg az élelmező.

A lányom világéletében (mondjuk nem egy hosszú távról beszélünk) önálló volt. Nem igényelte a társaságomat, maximum annyit hogy hallja, hogy van valaki a közelben. De pár hete kifordult önmagából. Még a papa is viccelődött, hogy beteg lesz...

Szó szerint a fenekemben van. Hátra se merek hirtelen lépni.

Akármit csinálok, neki ott kell lennie, a szemetet nem vihetem ki a házból, mert az ajtóban ordít, hogy "Anya, ne menj el!" Ha bemegyek rám tapad, szorongat.

Az esték átcsaptak pokoliba.

Folyamatosan nyafog, könyörög, hogy "Anya, bújj ide", ha a férjem nincs itthon, vagy elmegy, beszökik az ágyunkba.

Múlt héten szinte minden nap arra ébredtem este 11-kor, hogy a lányom felsír mellettem. Hogy mikor mászott oda, azt ne kérdezzétek.

Amint az apja megjött (délutános műszak), tudta, hogy az ágyába kell mennie. Lilára csípte a vállamat, úgy kapaszkodott belém.

Most délelőttös az apuka. Amint becsukódott a kerítés, a lányom már futott át a szobánkba. Azóta fent vagyunk, eddig hatszor vittem vissza az ágyába. Most úgy néz ki ottmarad.

Régen csak az apját preferálta, most meg alig várja, hogy elmenjen. Féltékenykedik, ha látja, hogy megölel, közénk furakszik lökdösi az apját ilyen szöveggel: ENYÉM ANYA! Apa! Menjél dolgozni! (Mennyé dodozni)

Látom, hogy a férjemnek is rosszul esik. Próbáltuk, hogy az apja teszi le, de akor egy órán át üvölt (ötpercenként bemegyek), könyörög, hogy feküdjek mellé.

Nagyon elfáradtam....