Szép az élet? (beszélgetős fórum)

Szerintem szép. Mégha nm is fenékig tejfel :)

De én nem a küzdést gondolom alapnak. Hanem az alkotást.

Nem azt látom a boldog és a károgók közt különbségnek, hoy küzdeniük kellett e, hanem hogy mennyire képesek alkotni bármit. Simán van jóhejre ezüsttálcára született ember, de létrehoz dolgokat, akkor igenis ő tudja értékelni a világot. Akik meg csak várják hogy legyenek a dolgok, semmit se hoznak létre, mégcsak egy luca székét se ácsoltak sose, azok függetlenül hova születtek örök elégedetlenek meg károgók.

Aztán fene tudja hol a igazság, én ezt figyeltem meg jártomban keltemben

Igen , egy nagy kaland, vagy mondhatni az élet egy színház, kinek milyen szerep jut.

A gond akkor van, amikor felborul az egyensúly és a jó eltörpül a sok rossz mellett.

Szerintem az élet egy utazás, egy hosszú kaland. Történnek jó és rossz dolgok is és ezekből meg kell tanulnunk a legjobbakat kihozni, tanulni belőle.

Persze, mindezt úgy, hogy másokat is hagyjunk um. kalandozni.

Persze van olyan is, ami helyzetre a következő az igaz:

"Az élet olyan mint a nyalóka, csak tudni kell szopogatni!"

Tudni kell helyezkedni, tudni kell "barátságokat" kötni, ... már akinek ez az élet-stílus, élet-felfogás megfelel, és ezáltal teszi szebbé, jobbá életét.

Egyetértek!

Akinek mindenért meg kell dolgoznia, esetenként keményen küzdenie, az tud boldog és elégedett lenni. Mert valahol a lelke mélyén tudja, érzi, hogy az élete attól szép és jó, hogy ő maga teremtette olyanná, amilyen élete van.

Aki mindent megkapott szülőktől, társtól, élettől, és nem igazán kellett neki megdolgoznia semmiért, annak nincs meg az a belső elégedettsége, nincs meg az önmagába vetett hite, és nem tudja, hogy milyen érzés valamiért megdolgozni, valamit létrehozni.

És ha eljön egyszer az az idő az életében, (mert egyszer biztosan eljön), hogy nincs körülötte senki, aki a kívánságait teljesítené, hát attól kezdve persze, hogy nem szép számára az élet.

Én bizony azt mondom, és nem biztos persze, hogy igazam van:

Ki hogy éli meg.

Aki siránkozik, úgysem tudod meggyűzni, hogy az ő "szemüvege" a sötét.

Aki meg boldog, azt úgysem tudod megkeseríteni.