Szembe menni a korszellemmel, avagy sem? (beszélgetős fórum)

Hol megdöbbenve,hol elmosolyogva olvastam a forumot! Mindenesetre sokszor elkeserítő hogy gondolkodnak az emberek. És sajnos ebből van a több.

A gyerek tényleg el tudja dönteni mit akar, vagyis ha ő TV-zni akar akkor hadd tévézzen?!!

Ha egy gyerek elé leraksz csokit, chipszet kólát, és egy tál salátát, főzeléket,akkor biztos nem az utóbbiakat fogja választani. De etessünk vele csoki, meg kólát, hisz a gyerek tudja mit akar és mi a jó neki?

Erről az egészről pár dolog eszembe jutott.

-fiam ovis társát mindig egy olyan 14-15 éves fiú hordat, a testvére. A szüleit sose látta, elég elhanyagoltak voltak, szellemileg se a legokosabb volt a fiú. Egyszer a barátjával jött és ép azt ecsetelte a fiú, hogy szinte ő nevelte fel a kistestvérét és ha neki lesz egy gyereke már tudni fog mindent. És ő szuper apa lesz, nem úgy mint az ő szülei. Az ő gyerekével nem lesz ennyi baj, tudja mi kell a gyerekeknek. Vesz egy TV-t és leülteti elé a gyereket majd, lehet még oviba se kell járatnia akkor, minek!

Huh gratulálok, ez a jövő szülői generációja! ?másrész újabb példa, hogy is gondolkodik egy tinédzser,mennyire felelősségteljesen.

-indítottam egy fórumot már ezzel a témával kapcsolatban,ott leírtam h Hollandiában élő rokonunkat a 14 éves lánya feljelentette bántalmazásért (azóta szakértők is bebizonyították, hogy nem valós ez), mert anyuka nem engedte el éjjel 1-ig diszkóba, de nagyobb bűne az anyukának hogy nem engedte hogy a lánya regisztráljon a facebookra és használja. Ezt is beleírta a feljelentésbe a lány.

Amúgy teljesen rendezett körülmények közt élnek.

-vigyáztam olyan 4-9 éves gyerekekre, több családban is akik egész nap a gép előtt ültek. Nekem nem tetszett és próbáltam közös pogácsasütésbe bevonni őket, elmenni velük a játszira...stb. Mihelyt kikapcsoltam a gépet hisztériás dührohamot kaptak. majdnem nekem jöttek, elhordtak mindennek. Megemlítettem a szüleiknek, erre csak azt mondták, hogy hagynom kellett volna a gép előtt őket, máskor ne is szoljak hozzájuk,elvannak ők . Csak azért kellek hogy ne egyedül legyenek a házba a gyerekek és szóljanak a gyámhatóságnak. És ez több családban is volt,azóta rájöttem nem vagyok alkalmas gyerekfelügyelőnek.

Volt olyan eset mikor a 7 éves kisfiú nem kedvelte az én akkor 3 éves fiamat és csendben kiment a konyhába és elővette a nagykést és halál nyugodtan bejött a szobába, ahol a férjem is és én is ott voltunk és ment oda a fiamhoz a késsel. A férjem kivette a kezéből a kést.

Anyuka jött haza, mondtuk neki a dolgot. Válasz ennyi: hagyjuk máskor gépezni meg a nintendójával, csak vigyázni kell, hogy lövöldözős, gyilkolászósat ne játszon, csak autóversenyzőset.

WTF!!!( Valami hordozhatós kütyüje volt, amivel játszott egész nap, se elvenni, se belelátni nem tudtunk hogy mivel játszik.)

Komolyan ilyen idióta világban élünk??!!

De 13 évesen még a szomszéd lány nem tudta hány fokon forr a víz.

A testvére 12 évesen még mindig nem tud rendesen olvasni csak szótagolva.

Sajnos nemcsak a gyerekeken, de magamon is érzem,hogy "ki vagyunk nézve", hogy nem a "kor szellemében" élünk.

Azért én büszke vagyok a gyerekeimre, hogy kóla helyett gyümölcslevet,sőt vizet választanak, számítógép helyett a játszóteret választják...

Van saját kutyájuk,macskájuk nem virtuális farmjuk. Ők gondozzák, etetik, játszanak velük.

Orvos és informatikus?

Egyébként sajnos egyre több nő kénytelen prostitúcióval keresni a kenyerét...

Igen, kicsit vad párhuzam volt, de szerintem Te is érted, hogy miről beszélek.

"Sokszor mondják, hogy a hallgatott mesében is van agresszió, de egy gyerek aki épp azt hallja hogy a királyfi levágja a sárkány fejét, ehhez olyan képeket fog "vetíteni" magának a fantáziavilágában ahogyan ez számára nem okoz törést, egészen biztosan nem véres-mocskos-kínokkal teli horrort képzel."

Én világ életemben vizuális tipus voltam, lehet pont ezért is, de számomra így utólag visszagondolva is borzasztóak voltak a magyar népmesék például.. Én konkrétan elképzeltem, hogy a turullmadár, amin a királyfi repült már éhes volt és kiharapott a királyfi combjából egy darabot, hogy tovább tudjon repülni..Hát nem véletlen, hogy emlékszem erre ennyi év után is..(A Csipet csapatból, vagy az Én pici pónimból nincsenek ilyen rémképeim..)Én biztos nem fogok ilyen meséket olvasni a gyerekeimnek.

Ilyen alapon híradót is nézhetnének, ott se szokták mutogatni a gyilkosságokat, csak fahongon elmondja a műsorvezető a híreket, a gyerek pedig képzelhet olyan rózsaszín felhőt a csúnya dolgok helyére, amilyet akar..

Szia. A mai gyerekek beleszületnek a számítógépes világba és ha valamilyen szinten nem engedjük meg nekik, hogy szörfözzenek a neten, akkor lemaradnak a társaiktól, hiszen manapság már sokmindent - még a suliban is - számítógépen tanulnak, vagy éppen keresgélős házifeladatot kapnak, vagy akár interaktív táblán tanulnak a suliban és így tovább.

Szóval szerintem bárki bármit is mondjon, hasznos a net!

De! Tényleg nem mindegy, hogy hogyan garázdálkodik a csemeténk és mit engedünk meg neki... az én lányom 8 éves, van laptopja, mobilja. Az előbbin játszani szokott, leszögezem, nem vérre menő játékokat, de nem viheti el a suliba, mint ahogy a telefont sem. Tulajdonképpen ez utóbbi még csak képletesen van neki, mert az apja kiszuperálta a sajátját, nem is igazán használja még, szerintem most sincs feltöltve.

Freemail fiókot nemrég csináltattunk neki, pár családtagunk van a címtárában, nos, nekünk és nekik vígan küld üzeneteket. A játékokat már unja, de azok sem voltak durva játékok, inkább logikai. Zenéket szokott még hallgatni, ill. megtanítottam neki, hogy tud googlizni, mert azon bármit fel lehet keresni-kutatni, ha nem tud valamit. Mindig a közelében vagyunk, amikor netezik. A durva, ölős, véres játékok tiltólistán vannak neki, de el is magyaráztuk, hogy miért, így nem szokott hozzájuk.

Én alapvetően jónak találom az internetet, de mellette sok könyve is van a lányomnak és pont az utóbbi napokban kezdett el inkább az olvasás felé tendálni, s kevésbé ül a gép előtt, aminek az ideje szintén korlátozva van.

Ő a suliban szakkörökre jár (mivel napközis), ill. karatéra is jár, meg jó időben sokat van kinn a szomszéd gyerekekkel. Egyenlőre nem félek tőle, hogy elrontja a számítástechnika.

Négy gyerekem van (14,12, 8 és 2 évesek), mi is sokat foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, és megpróbáltunk kialakítani egy használható rendszert. Szerintünk igenis kell korlátokat szabni a szülőnek, ellenőrizni, alakítani a számítógép- és tévéhasználatot a gyerekeknél. Teljesen kizárni nem lehet és nem is szabad ezeket, de józanul szabályozni lehet! És megéri: mert már most látjuk, hogy a 12-14 éves korosztálynál már ordító különbségek vannak a gyerekek között annak függvényében, hogy mennyit számítógépeznek (beleértve PSP, tablet, facebook, TV). A (túl) sokat számítógépezők erre a korra már elsődlegesen a gépen keresik az örömeiket és az élményt, és szó szerint úgy van, ahogy 2hound az előbb írta: nem tudnak társasjátékozni, beszélgetni, olvasni meg aztán végképp nem, antiszociálisabbak, laposabbak, mint a kevesebbet gépező, "igazi" gyerekek...

Nálunk ezek a megoldások jöttek be:

- napi fél óra számítógépezés van (na jó, ez néha 10 perccel továbbcsúszik), és heti 2 teljesen számítógépmentes nap

- tévézni csak 1-1 kiválasztott filmet szoktak

- csak azután lehet gép vagy TV elé ülni, ha a lecke már megvolt,

- csak az gépezhet, aki rendszeresen olvas (ez heti 2-3 könyvet jelent a 12 és 14 évesünknél! szerencsére szívesen olvasnak)

- facebookozni szabad, de a napi 30 percből megy az is, és megbeszéltük, hogy bármikor a szülő is belenézhet (ritkán kerül rá sor, de néha kell a kontroll - sem pedofil álbarátokat, sem netes bullyinget stb. nem szeretnénk)

- gyerek soha semmit egyedül nem tölthet fel a netre magáról, sehová engedély nélkül nem regisztrálhat

- sokat beszélgetünk a gépezés, "kockulás" veszélyeiről

- a gyerekek sok különórára járnak (mindegyik sportol, zenél, szakkörökre jár), amiket ő válaszhatnak ki és élveznek is, így a világ sok részletében találnak örömöt és élményeket (és persze nem is marad annyi felesleges idejük "kockulni")

- sok közös programot szervezünk nekik a barátaikkal, akikkel társasoznak, moziba mennek, bowlingoznak stb., és így sok "szociális" örömük van.

De való igaz az, hogy nehéz szembemenni a korszellemmel, pl. azzal, hogyha az osztályban a gyerekek 80 %-a állandóan a faszbúkon lóg. Ilyenkor annyira jó, ha vannak azért olyan gyerekek is, akik meg NEM, és vannak olyan szülők, akik hasonlóan gondolkoznak, mint mi.

Szóval fontos, hogy erről így beszélgetünk, és minél többen leszünk, annál könnyeb egészségesen nevelni a gyerekeinket:)

Annyiban igaza van, hogy attól még hogy az apjának programozó a munkája, nem egyértelmű hogy a gyereknek 4 évesen számítógépeznie kell. Sőt. A programozó apukának kellene legjobban tisztában lennie vel, hogy nem attól lesz jó programozó valaki hogy 4 évesen ügyesen lökdöste az egeret napi x órában, hanem hogy a gondolkozása, az alapvető készségei, a kreativitása fejlődhetett.

Többet ér vele, ha valódi játékokat játszik, egészségesebb lesz a lelke és a szelleme is, és gyanítom, hogy 20 év múlva nem abból lesz a jó programozó, a gondolkozni képes ember aki számítógépes játékokon nőtt fel.

Minden nap olvasok a lányomnak, kb. 3/4-1 órát elalvás előtt, imádja. A gyerekszobában nem tévé van hanem zongora.

Általában egész héten egyetlen szóval sem kéri hogy kapcsoljuk be a tévét, mert sokkal jobb ha én olvasok, vagy velünk beszélgethet...

Emlékszem amikor először olvasni kezdtem. Az az élmény, hogy használtam az agyam a képekben való gondolkodásra. Egyszerre használtam mindkét agyféltekémet. És mindig frissebbé és frissebbé váltam szellemileg, lelkileg.

Moldova György nyilatkozta nemrég a tévében, hogy a mai emberek nagyon keveset olvasnak. Mármint könyvet.

Én is így látom. Mindenki a ketyeréjét buzergálja.

Ha egy hatalmas csillag tűnne fel az égen, azt sem vennék észre.

Ilyen világ a mai.

Sok szülő csak akkor eszmél fel, amikor komoly magatartásbeli problémák, iskolai gondok vannak a gyerekkel. Sok esetben ezt már nehéz, vagy lehetetlen visszafordítani. Csodálkoznak, hogy nem tudnak semmit a gyerekükről. Honnan is tudnák, ha nem foglalkoznak vele?!?!?!?! Én ha hazaértem az iskolából, elmeséltem, hogy mi történt aznap. Még azt is, hogy az xy milyen gázul volt felöltözve aznap, vagy az aktuális kiszemelt srácot hányszor láttam a szünetben. Mindig meghallgattak, ezért én mindig meséltem... Manapság a szülőnek nincs kedve/ideje foglalkozni a gyerekkel, ezért a gyerek beül a tv, vagy szgép elé.

Kicsit eltértem a tárgytól, de azt hiszem ezek a dolgok összefüggnek...

Hát.... az unokaöcsém 4-6 évesen még tök normális volt. Játszott, fára mászott, szaladgált, mesét olvastunk, stb. Aztán jöttek a különböző psp meg szgépes izék, meg akármik, először csak napi 1-2 óra ment, vagy csak hétvégén. Aztán napi 3-4, 4-5, stb. A nagynéném nem szólt bele, mert minek. 12 éves volt az unokaöcsém, amikor 3-4 hetet nyaraltunk együtt. Kommunikálni lehetetlen volt vele, totál antiszoc, egész nap a szobájában vagy a nappali kanapén ült a psp-vel a kezében (amin csak gyilkolós játék volt, mindent ő választotta, kérte), ha nem a psp-t nyomta, akkor filmeket nézett. A családdal 3 értelmes szót nem volt képes váltani, mindenre az orrát húzta, semmi nem volt jó neki. Egyik este ledöbbenve láttam, hogy a Harcosok klubját nézi, meg is említettem a nagynénémnek, hogy jó ötlet-e. Válasz: Jaaa, már látta többször is. ??? Egy 12 éves gyerek??

Szóval lehet, hogy valaki szerencsés, és a gyereke pont azokat tartja jónak, ami valóban jó (könyvek, sport, tánc, barátok, stb.), de nekem senki meg nem tudja magyarázni, hogy az egy gyereknek jó, ha azt nézi, hogy egy pszicho-hasadt egyén hogy vereti szét a fejét vagy veri szét másét többször is egy film során... Simán nézett olyan filmeket is, amiben elég explicit szexjelenetek vannak, szerintem ez se egy 12 évesnek való még...

Épp ez az, hogy "rászokik". Mert neki is sokkal egyszerűbb nézni, bambulni a tévét, mint leülni és játszani, vagy később majd olvasni...

Nálunk 5 év lesz a gyerekek között, és előreláthatólag egy szobában lesznek jó ideig. Ha a nagyobbik 10-12 évesen tévét szeretne a szobába, akkor sem tartom majd jó ötletnek, mert a kicsi még csak 5-7 éves lesz, nem is ugyanaz fogja őket érdekelni, stb. Erre az jutott eszembe megoldásképp, hogy a hálónkba kerül egy plusz tv (most nincs), és ott lehet majd külön vonulni, egyedül tévézni, vagy laptopozni. Így egyrészt meglesz kicsit a magánszféra, másrészt viszont nem lesz az, hogy titokban éjjel tévézget, csak azért, mert ott a tévé a szobájában, becsukja az ajtót és nem veszem észre... Vagy nem fogja egyikünk sem azt érezni, hogy behatolok a kis világába, amikor épp bemegyek valamiért a saját hálómba, közben oda tudok pillantani, hogy neki való dolgot néz-e, de mégsem megzavarom. Ugyanezt a szobájában lehet, hogy tolakodásnak vélné, azzal tök egyetértek, hogy egy 10-12 éves gyereknek sokszor igénye van arra, hogy a saját szobája ajtaját becsukja, és ezzel kicsit kicsukja a családot egy kis időre. Ugyanakkor viszont szeretném, ha a csukott ajtó mögött nem csinálna véletlen sem olyasmit, ami nem neki való (pl. youtube-on mese helyett nem 12 évesnek való dolgokat nézeget, vagy ki tudja milyen képeket tölt le meg fel a neten, vagy dvd helyett 16 éveseknek való krimiket néz a tévén...)

Jogos a felvetés. Szeretem az ilyen cikkeket.

Nos, én úgy látom hogy ez a fajta "korszellem" kritikán aluli, mivel a technika fejlődik, de az ember elsorvad.

Kérdés az, hogy akkor ki szolgál kit?

Mert ugye lassan nem is lesz szükség az emberekre. Mármint a valódi emberi életre. Ahhoz hogy létezzünk, fizikai, lelki értékeket fejlesztő tevékenységek kellenek.

A mai kor, pont ezt nem adja meg. Sőt! A kultúra, az oktatás, stb, teljesen le van butítva.

Nagyon nehéz ez ellen egyedül felvenni a harcot, mert a gyerek tinédzserkorában kinyílik, és megvezethető, hiszen "valahova" tartozni akar. Be akar illeszkedni. Ha nem tud beilleszkedni, akkor kirekesztik, megvetik, stb. Csak azért mert más dolgokban hisz, és nem halad a korral.

Én magam is inkább "analóg-típusú" ember vagyok, tehát nem digitális.

Ezen például teljesen kiakadtam:

[link]

Már önmagában ezek a ketyerék bontják a jobb és a bal agyféltek közötti egyensúlyt, aminek a következménye rosszkedv, depresszió, feszültség, apátia, közöny, agresszió, stb. Azaz megbomlik a lelki egyensúly. Tehát csak annyi, hogy ülnek a ketyere előtt.

Tetézzük ezt még azzal, hogy miket néznek, mikkel játszanak, és ez csak növeli a gyerekek bizonytalanságát és félelemérzetét. Tehát létrehozunk egy kiszámíthatatlanul szeretethiányos társadalmat, ami mindenre képes. Már most is ez van. Csak fokozzák.

Egyre deviánsabb fiatalok jönnek.

Szerintem, ha a gyermeked a szeretet-nyelvére van programozva, akkor át fog látni az értéktelen dolgokon, és nem fogja azokat követni. Még ha megvetés tárgyai is lesztek, megéri kitartani az életszerű dolgok mellett. De erről mindenki maga dönt.