Szégyenlem (beszélgetős fórum)

Talán nem leszek népszerű azért amit most írni fogok, de úgy érzem ki kell adnom magamból.

Édesanyámról van szó akivel sohasem volt felhőtlen a viszonyom. Igazi szeretetet sose kaptam tőle és ahogy nőttem inkább a riválist látta bennem. Bármiről legyen is szó ő mindig másnak ad igazat velem szemben, mindig más a jó még ha blődség is vállalnia már akkor is mindig mások pártjára állt/ áll. Elváltak a szüleim ő is külön lakik. A minap voltam nála, mert megyek, segítek, támogatom ennek ellenére. De olyan koszban és mocsokban él ami nekem már sok. A párom előtt is szégyenlem ő csak annyit mond elhanyagolja a dolgokat. Olyan retek, kosz van, hogy papucsot viszek magammal mondván "fázik a lában", de nincs gusztusom a szőnyegen mászkálni. Én minidig nem takaríthatok nem lehetek nála és nem hiszem el, hogy egy kis lakást ne lehetne rendben tartani. Ha szólok, hogy koszos valami én vagyok a finnyás. Tele van minden hajjal, az étel is a fürdőszoba is minden. Én kimondottan egy pedáns önmagamra és környezetemre is igényes vagyok és borzasztó ezt látni. Nincs már gusztusom ételt elfogadni, ha iszom is elmosom észrevétlen a poharat és közben arra gondolok, mint most is, hogy egy hálátlan vagyok. Nem tudom miért érzek így amikor látom, hogy retek és kosz van, de mégis így érzek. Ha hozzánk jön valaki még jobban rend van, mint egyébként és meglep és megdöbbent, hogy pont az anyám ilyen rendetlen. Másnak van ilyen problémája, hogy ő maga egy pedáns ember, de a szülők meg így élnek. Ez nagyon lehangoló és a helyzet egyre rosszabb. Nem tudom, hogy viszonyuljak hozzá.