Ki számít rossz anyának? (beszélgetős fórum)

Lehet, hogy tévedek, de úgy látom, te egy szubkultúráról írsz. Ők így élnek, náluk ez a hagyomány, nem tudom, hogy lehet-e tenni ellene. Azért minden társadalmi rendszer - igen, a szocializmus is - megpróbálta ezeket az embereket kiemelni a megszokott milliőjükből, kevés sikerrel.

De a kérdés, szerintem, nem róluk szól.

Soha nem foglalkozott annyit a társadalom azzal, hogy a "gyerekkel foglalkozni kell", mint manapság.

És soha nem volt ennél kevesebb ideje a szülőknek a gyerekeikre. Elnézem az enyéimet, reggel elmennek, este hazajönnek. Gyerek óvodában, iskolában 5-ig, aztán még magánóra, sport, stb. Mire este összegyűl a család, mindenki holtfáradt, csak azt várja, hogy beessen az ágyba.

Megmondom őszintén, én örülök annak, hogy nem most vagyok kisgyerekes szülő, megvesznék ettől a felpörgetett élet ritmustól.

Nálunk az apám ivott,

Örültünk volna,ha az anyánk elválik,és elzavarja.

De nem,ketten voltunk de neki csak egy gyereke volt a ,,,drága kisfia,,,

Akkor megfogadtam,én más leszek.

Az én párom nem kocsmázik,felneveltünk 5-gyereket becsülettel.pedig nem volt könnyű.

Már nem haragszom az anyámra,de nem tudom megbocsájtani a gyermekkoromat.

Évente csak egyszer megyek ki a temetőbe is.

Ha megfigyelted igyekszem elkerülni a személyeskedést. Ezt csak azzal tudom elérni, hogy általánosítok.

Létezik az a jelenség, amiről írtam. Persze vannak eltérő történetek, mint a tied is.

Ezt úgy hívják, hogy "ellenazonosulás".

Szerencsére sokan élnek vele.

Az én szüleim elváltak,anya ivott,volt,hogy napokra eltűnt,mégsem tett senki semmit.

Én megfogadtam,az én gyerekeim nem így fognak felnőni.

Tehát én nem azt adom,amit otthon láttam.

Ez is csak általánosítás részedről,mert hidd el,nem én vagyok az egyedüli,aki így tesz.

Igen, mindenki amit látott, tanult. És ha neki is csak enni adtak otthon, akkor ő is csak épp erről fog gondoskodni a sajátjáról.

Van, ahol a gyermek csak nő, mint a laboda, vadon.

Koszos, lepukkant környezetbe kosárszámra szülik a gyermekeket az elemi környezeti rendezettség sincs meg. (koszos, szennyezett udvar és lakás). Az étel előteremtése napi problémát jelent.

És a szülők meg sem próbálnak ezen változtatni.

Nem takarítanak, nem dolgoznak (soha nem is dolgoztak, tanultak), de várják a postást a segéllyel, amivel rögtön a kocsmában felgyűlt hitelt fizetik ki.

Viszont nagy hangon hirdetik, hogy náluk a család szent és dúl bennük az anyai szeretet.

Ezt már nekem is mondták:DDDD Én 89-ben lettem anyuka.

Ja, én is úgy voltam tartva a testvéreimmel együtt:DDD

Hát, hogyne lenne! Épp most volt a híradóba, hogy elítélték azt az apát, aki percekig forróvíz alatt tartotta a 2? éves gyerekét. Mindezt azért, mert a szaranya összeveszett vele, majd fogta magát és elment, a kicsit meg otthagyta.

Na ez szaranya és szarapa együtt...

Persze, nem a legjobbanya, de nem is szaranya remélhetőleg.

Azért elképzelem azokat az anyukákat is, akik itt a hoxán osztják az észt, közben meg a gyerek mondaná, mondaná, mondaná...

Ők sem szaranyák, csak nem az igaziak, bár még ez sem biztos.

Én is kiakadok az ismerős anyukára, akinek 3 gyereke van egy 12, 10 és lassan 2 éves. A 2 éves a második tabletjét fogyasztja, mert bent van a kiságyban és azon nézi a mesét. Az anyuka nem szaranya, mert a gyerekeket ellátja magas fokon, meg van mindenük, bejár a suliba, leviszi őket a térre, főz minden nap, állandóan csilivili, csak szeret kikapcsolódni egy kicsit és nem napi 16 órát futkosni a kicsi után...

Egyébként a buszon mobilozó gyerekére rá sem néző engem is idegesít, de szaranyának nem tartom...

Csúnya vagy nem ,miért a gyereket nem úgy csinálod?

Dehogynem, de ezt azoknak szántam,akik megcsinálták és eldobták.

De se neked se másnak nem magyarázkodom, amit én írok gondolatot úgy írom,ahogy akarom,feltettek egy kérdést válaszoltam.

Az hogy nektek nem tetszik az kit érdekel? :)

Jézus...ha nem ezt láttam volna,akkor is ez az alap, emberség kérdése.Ismerek olyat,akit eldobtak a szülei , ő mégis példás anya.

Nem csak ezt láttam,ez a normális. Törődés pedig törődés, aki nem törődik a gyerekeivel csak az mond ilyen hülyeségeket...jó mentség esetleg.

Nézd, mondom, én már vénasszony vagyok, aztán nyilván nem tudok ellenállni ennek az "bezzeg az én én időmben" dolognak. Bocsássátok meg ezt nekem.

De nekem remek gyerekkorom volt. És megpróbáltam ezt nagyjából biztosítani az enyém gyereknek is. De csak részben sikerült. Mert változott a világ. Már 30 évvel ezelőtt is.

Az én anyám nem dolgozott, talán másodikos koromig. És az összes többi gyereké sem. Aztán mégsem voltak egész nap a hátsónkban. Ők csinálták a saját dolgukat, mi meg a miénket.

Én imádtam a barátnőméknél aludni. 60 valahány éves vagyok, és vannak emlékeim, ahogy ültünk az ablakban, és néztük az orgonafát.

És imádtam keresztanyáméknál aludni. Olyan reggelit csinált, hogy még ma is próbálom reprodukálni.

Aztán apám beteg lett, 38 évesen, anyám meg ott volt mellette egy más városban, akkor a szomszédnál laktam hetekig, onnan jártam iskolába, 8 éves voltam, mit is csináltam volna, mit is csináltunk volna mindannyian, ha nem lettem volna el anyám nélkül esténként.

"Ő mamához mindig menni akart, mert nem úgy neveltem, hogy rám nőjjön."

Én sem úgy nevelem, hogy rám nőjjön, mégsem alszik sehol!

Nappal bárhol elvan, de este csak mellettem.

Megbeszéltem. Ő mamához mindig menni akart, mert nem úgy neveltem, hogy rám nőjjön. Viszont ha éppen nem akart volna menni, akkor is mennie kellett volna, mert én voltam a döntő fél, nem ő.

És bizony volt, hogy egész szünidőben ott volt, de sosem éreztem, hogy odadobom. Dolgozni kellett menni, vagy egyedül volt otthon, vagy a nagyinál.

Elvolt ő egyedül is, de mégis jobb szerette a nagymamánál.

Azért egy téli kabátot meg egy reggeli kelést ne keverjünk már ide.....

Gondolom te a gyerekeddel megbeszéled,hogy most mész színházba,mamánal alszol...nem erőszakkal rugdosod be a kapun ha nem akar menni....

Nem dobod oda neki egész nyárra,hogy szórakozhass.

Én a 2 konkrét példával reggel,2 olyan anyukát írtam le,akik nem dolgoznak,fosnak a gyerekre,igyekeznek minél kevesebb időt velük tölteni és rendszeresen mélyvízbe dobják őket mert nincsen velük semmi megbeszélve,az van,oda mennek,annyi időre amit anya mond.

Na ezek a caranyák...sztem..

A minap olvastam egy cikket, amiből meg kellett tudnom, hogy én, a 80-as évekbeli anyuka ridegtartásban neveltem a gyerekem, mert ő már 5 évesen is képes volt tölteni magának egy pohár vizet.

Hát szerettem volna találkozni a cikkíróval, úgy négyszemközt.

Én igazán nem akarok megbántani senkit, én egy régebbi évjáratú anyu vagyok (értsd: ma már nagymama), de ez a "kötődő nevelés" néha kiakaszt.

Anyu ott siránkozik a fórumon, hogy az egyszem gyereke nem sír utána, amikor otthagyja az óvodában, és ettől ő szaranyának érzi magát. És a helyzet az, hogy én is szaranyának érzem, de én azért, mert nem hogy örülne annak, hogy a gyereke jól érzi magát ott, ahova végülis nem a saját akaratából viszik , hanem önmagát sajnálja, hogy a gyereke nélküle is elvan.

Akaratát erőlteti?

Hát én bizony erőltettem az akaratomat elég sokszor. Pld. reggel fel kellett kelni, mert óvoda, iskola volt, pedig ő még aludt volna, télen télikabátot kellett venni, pedig szerinte elég lett volna a pulóver, délben ebédelni kellett, délután leckét írni, este lefeküdni, mind mind az én akaratom győzött az övé fölött, igen, tudom, egy autokrata voltam.

Aztán le is passzoltam, mikor este színházba mentünk, és a nagyapja vigyázott rá, meg néha napokat elvolt anyámmal vagy keresztanyámmal, mert nem akartuk hajnalban kelteni szünidőben. Mondjuk, ez nem volt akarata ellenére.