Számítógép függőség gyerek, kiskamasz, kamasz (beszélgetős fórum)

Itt abba kötnék bele, hogy rosszat tesz a szemnek és a hátnak. Ez nem igaz.

Helyes távolsággal és megfelelő tartással és székkel semmi kárt nem tesz az egészségben, természetesen kell óránként szünetet tartani, illetve jól megválasztani a szék magasságát, monitor távolságát, stb.

De helyesen használva és helyes eszközöket használva nem egészségkárosító. Máskülönben itt több ezer ember élete lenne veszélyben.

A pszichológia jelen állása szerint se jó módszer a tiltás, büntetés, viszont az már nem esik ebbe a kategóriába, ha tudja, hogy a szabály megszegése mivel jár. Valahol meg kell tanulják, hogy hol a határ....

Azt viszont mondhatod, hogy ezt és ezt a háztartási munkát el kell végezni (akár választhat többféléből, hogy itt is meg legyen a választási lehetőség 1-2 óra gépezésért :) S megbeszélni, hogy ha megszegi mi lesz a következménye. Nem szép, de más mód nincs, kilátásba helyezhető, hogy egy napig nincs gépezés... Itt kettőtökön áll a vásár.

A kicsinek mostantól fogva mindenben a nagy a modell, a nagynak derogálna a kicsitől tanulni, neki a kortársai a példaképek.

Ez szerintem még nem vészes... ez még nem függőség, az én szemszögemből.

A mindjárt, pillanat kamasz dolog, nem kocka... Ha keresi a barátokat, akkor nincs probléma, a kicsit meg afelé kell terelni, hogy informatika téren kamatoztassa a tudását.

Szóval ez nem függőség, ebben semmi furcsa nincs, digitális világot kezdünk élni, a technika egyre fontosabb része lesz az életnek.

A függőség ott kezdődik, ha már nem is barátkozik, ha bezárkózik a szobájába, tanulni sem hajlandó, és semmi más nem érdekli, mint a játék. Akkor ott már gondok vannak. Amíg csak ezzel tölti az idejét, mert más nincs de nyit az emberek felé, és rendesen tanul is, érdekli a jövője, vannak tervei, addig szerintem ne aggódj a gép miatt.

"Fontos, hogyha valakinek ilyen a gyereke, beszélgessen vele, foglalkozzon vele, szervezzenek programokat (olyanokra gondolok, amikhez nem kell feltétlen pénz). Az unalom is nagy mozgatórugója ennek."

Teljesen egyetértek.

persze, mert az időérzékük elveszik időközben....

Én visszatérnék ahhoz a hozzászólásodhoz, hogy amit tanácsoltak az nem működött. Azt kellene következetessé tenni, illetve személyreszabni. Leülni a gyerekekkel és átbeszélni. Mindenképpen nem hibáztatásként, hanem úgy, hogy: "Engem zavar ez és ez, hogyan tudnánk úgy megvalósítani, hogy mindenkinek jó legyen...."

Lehet pont ők javasolnak számodra is elfogadható megoldást....

"A látszat ellenére szeretik a szabályokat, persze csak azokat amiknek a lefektetésében ők is résztvehettek, sőt ha leülsz beszélgetni velük erről még szigorúbb büntetési rendszert alakítanak ki, mint amit te magad gondolnál!"

Lehet, hogy így van, de mi voltunk családterápián, közösen megállapodtunk abban, hogy mennyi gépidő van, milyen háztartási munkákban kell segíteni ----------- és lyukra futottam.

Kizártnak tartom, hogy nulla gépidőt kapjon egy gyerek. Bocsi, de én is imádok gépezni (soha életemben nem játszottam, csak fórumozok ill. levelezek), csak mivel felnőtt vagyok, tudom, hogy hol a határ, tudom, hogy rosszat tesz a szememnek, gerincemnek, satöbbi.

Természetesen egyetértek: igen, kell a szabály, kell a rendszer, kell a szigor. Én csak azt nem tartom elfogadhatónak, hogy a) tiltsunk b) büntessünk.

Huh, na most már kezd izgalmas lenni a téma. :)

Nálunk a kicsi az, aki abszolút ügyes a géppel (írtam, hogy nagyon okos és tényleg az), a nagy csak játssza a játékokat. Nem szigetelődött el a barátaitól, sőt, kitartóan keresi őket, ami nagyon tetszik nekem. Csak az egyik legjobb barátja leköltözött Balcsira, a másik meg nagyon sokszor nem ér rá.

Szóval pont a kicsi tudná megmutatni a nagynak, hogy mi merre mennyi. :)

DE amit nagyon sokan nem értenek, mert nem 2015. őszén kamasz - kiskamasz a gyerekük: EZ most a való világ nekik. Én is függőségről beszélek, mert úgy érzem, jobb őszintének lenni, mint nem őszintének, de higgyétek el, hogy nagyon nehéz.

Állandóan csetelnek a játék közben, ha szólok, hogy elég volt, akkor jön a mindjárt, egy perc, egy pillanat, ezt még befejezem, satöbbi.

Meg sok tényezős dolog: ami működik az egyik gyereknél, nem működik a másiknál, meg még ott vannak a hormonjaik is amikor maguk sem képesek elviselni saját magukat, nemhogy másokat...

Hát igen, ez nem olyan dolog amivel az épeszű ember dicsekedik, mégis csak a gyengeség jele elmerülni egy szenvedélybetegségben, főleg felnőtt fejjel (25-28 éves voltam).

Ez egy nagyon mély téma és bizony állandóan képeznie kell magát egy szülőnek. Meg kell találni a hangsúlyt a szigorúság és az engedékenység között.

Nem is tudtam, hogy ilyen problémáid voltak! :o Ügyi vagy, hogy túlléptél rajta!!

Sziasztok! Én két oldalról is érintve vagyok: játékfüggő voltam, s elég sokat beszélgetek nagy kamaszokkal (14-17 évesek).

A játékfüggőségnek semmi köze nincs a programozáshoz, ha elkap a gépszíj akkor csak a játék létezik - képes voltam reggeltől-estig és estétől-reggelig játszani, ott voltak a barátaim - a valóéletieket szépen leépítettem. Annak csak teljes megszüntetéssel lehet véget vetni. Nincs olyan, hogy csak egy órát, csak kettőt, SEMMIT!

Tudjátok, hogy mit mondanak a kamaszok, hogy miért nem néznek fel a szüleikre? Csaknem kivétel nélkül állítják, hogy nem következetesek! (Ezt így egy az egyben 14 évesen). A látszat ellenére szeretik a szabályokat, persze csak azokat amiknek a lefektetésében ők is résztvehettek, sőt ha leülsz beszélgetni velük erről még szigorúbb büntetési rendszert alakítanak ki, mint amit te magad gondolnál! A másik amit nagyon hiányolnak az a sok-sok beszélgetés, a kamasz nem tudja, hogy szeretik a szülei csak akkor ha azt kifejezik az ő nyelvén.... Az általam tanított kamaszok 98%-a szeretet hiányos. (Nem, nem azt írtam, hogy nem szeretik őket a szüleik, hanem, hogy így éreznek ők.)

Igen, ez is igaz... de az is, hogy vannak, akik hasznosítani tudják, és képesek átforgatni a dolgot. Szerintem ehhez is kell egyfajta segítség. Nekem ez a baráti köröm volt, mivel anyumék egyáltalán nem a gép világában nőttek még fel.

Ő látja, hogy mennyire érdeklődik a fia ilyen iránt, ezért is javasoltam, mert akkor ez a kisöcsinek is egy pozitív utánozható dolog lenne.

Én nem tapasztaltam, hogy a játék mögött önértékelési zavar lenne, inkább csak vonzódás a cybertér iránt.

Ha pedig csak unalom, illetve önértékelési zavar, akkor komoly fellépések kellenek a szülőtől. De ezt mind a fórumindító tudja.

Az a gond, hogy az én kocka ismerőseim kb 15 éves koruk körül kezdtek kockulni, ezt tovább vitték IT területre és most a 90%uk jól menő programozó.

Esetleg próbáld a nagyot ilyesmi felé terelgetni, ha érdekli az informatika, akkor esetleg nem csak játszana, hanem programozna, grafikázna, ilyesmi...

Akkor a kicsinek is ott lenne a pozitív példa, hogy tesó mennyi király dolgot csinál, nem csak játszik naphosszat, és ezt utánozná. Ebből profitálnának mindketten.

Mint írtam, szerintem a tiltás már ott bukta, hogy a nagynak engedve van, hisz nagy, ezért a kicsi már akadékosabb.

A kültéri sportra pedig... hogy kicsit kimozduljanak. Lehetne mondjuk gépidőt nyerni (amikor gépezhetnek). Ezt lehetne házimunkával, vagy a kertben eldugott cetlin vagy valamin megtalálni. Ez mozgás, hasznos, és nem gép, de géphez kapcsolódik. Ezt a nagynak is.

Szerintem az ötlet jó, csak nehezen megvalósítható. A nagy ti. abszolút nem tudja lekötni magát (egyáltalán nem). Sportolni nem sportol (pedig csodálatos mozgása van), olvasni nem olvas, csajozni még nem csajozik. Hál' istennek vannak barátai, de az általánosból és velük ritkán tud találkozni.

Vettem mindkét gyereknek biciklit, nem mennek el biciklizni.

Velem persze a nagynak már ciki tollasozni, ergo nem tollasozik, erre a kicsi sem. Satöbbi.

Még jó 15 éve is a házunk mögötti játszótéren a kamaszok összeverődtek és dumáltak a mászókán-hintán ülve, most már semmi ilyesmi nincs.

Szóval elég nehéz lenne őt korlátozni. A kicsi annyiban korlátozva van, hogy fél 9-kor le kell feküdnie. Továbbá ő jár sportolni (most végül tömegsportra a sulijába), gitározik. Kinéztem neki egy jó szakkört. Na ezt ő úgy éli meg, hogy kicseszek vele, mert nem kockulhat, amikor különórára megy.

Medve anyám...

ennyi hülyét

a függőségnél , amúgy nem a gép vagy a függőség tárgya az okozó. szerintem ez az alapkiindulás. Azt kell kideríteni, hogy miért csak egyféle dolgot hajlandó valaki csinálni.

(amúgy én is kocka vagyok. Még a férjem is szgépes játékból ismerem :) :) )

foglalkozom párral ;)

a sajátom papiron még nem kamasz egyik se, bár a nagyobb annak született:D azért remélem mondjuk 20 éves korára kinövi.. addig meg alkalmazom a trükköket amiket ismerek :) pl kamasznak sose hazudjunk, ert egyet észrevesz (és észrefogja..) akkor míg véget nem ér a kamaszkora, nem lesz előtte hiteled ;) :)

Szerintem is térjünk vissza, nem szép, ami most itt folyik.

Azt szerettem volna amúgy is kérdezni, hogy akkor most eltiltottad a lányodat a gépezéstől?

a gyerekszülés is választható, és nem életcél... mit szeditek szét egymást hülyeségeken ;) :)

amúgy még mindig nem jött válasz , hogy a fenáben lehet nevelni egy kamaszt....