Szakítottunk, most randevúzgatunk, de neki egyenlőre jó így (beszélgetős fórum)

Arra a hétvégére azért menj el vele:D. Én is hívtam annak idején, de nem jött el.

És miért is hisztiztél? Lehet erre is tudunk megoldást.

Régen azt gondoltam hogy királylány vagyok és engem "imádni kell" :D. Aztán elhagyott. Rájöttem nem vagyok királylány:D. Rengeteget tud változni az ember, ha rájön mit veszíthet. Tűzd ki a célod, gondold végig és igen, lehetsz "mézes-mázos":D csak ne vegye észre nagyon.

Egy kívülálló mindíg máshogy látja a Te dolgaidat.

Egy hónapja mentünk külön, és abból három hete találkozgatunk. Névnapomra, virágot hozott, és főzött nekem, és ölelt..

Voltunk már gyerekekkel most hétfőn, közösen, ez volt az első közös találkozó.Borzasztó (jó)volt, úgy ölelt, a kisebbik leánykám, hogy majdnem sírva fakadtam.

Kedves Ikebana2!

Már mosolygok ezerrel, és minden szebbnek látszik, ennyi biztatást.A hiszti oka az volt, hogy hirtelen "nyakamba szakadt, a jó". Hülyén hangzik, de így van.Kapcsolatunk előtt, megjártam a hadak útját, Kisfiam édesapjával, nem volt felhőtlen a kapcsolatunk. Később öngyilkos lett.

És jött, Ő, és benne annyi szeretet, és kedvesség volt, hogy ilyet még sose kaptam. Állandóan azon aggódtam, hogy elveszítem, Őt.Sokat voltam otthon, nem kellett dolgoznom stb.. Biztos van az ismeretségben, ilyen ember, mindenkinek.

Nyár elején elmentem dolgozni, onnantól jobb lett az otthoni légkör, de akkor már csak cseppek hiányoztak abból a bizonyos pohárból. :( ez van, borzalmasan, buta voltam, mondom magam sem értem hogy miért. Köszi, neked is.

Mikor is költöztetek külön?

Idő kell neki, hogy lássa rajtad a változást és hogy átértékelje az életét.

Ha a "hisztiden" kivül más probléma nem volt, akkor valószínű hiányozni fog neki a veled együtt eltöltött idő.

Ami fontos, hogy maradj is olyan, mint most vagy.

Nehéz lesz tartani ezt a szintet miután ismét együtt éltek.

Én is addig vagyok mézes-mázas, amíg helyre nem állnak a dolgok, utána mindenbe belekötök.

ismét próbálj kamasz lenni. Flörtölj, öltözz ki, amennyire a testi adottságaid engedi. Romantikázz, ha szereti. Elmehettek a gyerekekkel közösen állatkertbe, ha a pénztárca engedi.

Kedves Pirosbegre!

Nagyon örülök, hogy máris és ennyien.Igen türelmetlennek tűnhetek, de csak azért van, mert vele szeretnék lenni.De azt hiszem igazad van, és köszi a kemény szavakat. Ez talán észhez térít, igaz is az önsajnálat is, önzőség. Komolyan mondom, hogy köszönöm.

Szia!

Szereted, ragaszkodsz hozzá. Én azt mondom, nagy lehetőség van abban a közös hétvégében, menj el vele. Tegyétek helyre a dolgokat.

Bár kevés szó esett arról, hogy mi ösztönzött téged annak idején a "hiszti"-re. Érdemes lenne átbeszélnetek azt is, mitől volt benned az a feszültség, mi ingerelt.Még az is előfordulhat, hogy nem hiszti volt, hanem jogos ingerültség. Beszéljétek meg. De a dolognak csak akkor lesz értelme, ha minden köntörfalazás nélkül, őszintén lesztek képesek beszélni az érzéseitekről, mindenféle vádaskodás és érzelmi zsarolás nélkül. Ez az esély jár nektek. :)

Kedves Sopianae!

Köszönöm, hogy írtál, tudod most ezt alkalmazom, nem keresem, nem hivatkozok semmire, igyekszem nagyon jó kedvű lenni.Egy dologtól félek, hogy mi van ha ez a helyzett állandósul? Ha ettől eltávolodik tőlem, mert most tudom, hogy szeret, a szeme, a csókja, az ölelése, mind azt mutatja, de én ha kell várok rá hónapokig is, de Ő ettől a különléttől nem fog eltávolodni? Akkor szerinted sem, olyan gáz, hogy ma ezt mondta, hogy most még nem, stb..?

Amit elrontottál most hozd helyre.

Lássa rajtad a változást vagy legalábbis annak akarását. Ne lkegyél erőszakos, ne tedd fel neki a kérdést, hogy mi lenne ha ismét együtt élnétek... Érzelmileg sem próbálkozz nála hivatkozva a gyerekekre. Sodródj és élvezd az órákat, együttléteket vele.

Véletlenül se bizonytalanítsd el jobban.

Sok sikert és türelmet.

Először is Te vagy mindennek az oka, belátod, de mégse látod be. Írod hogy Te vagy a hisztis magad se tudod miért, emiatt mentetek szét. És tessék, most is hisztis vagy mert nem az van amit Te akarsz és olyan gyorsan ahogy Te akarod. Élvezd a mai napot. Gondold el mi lenne, ha még ennyi kapcsolatotok se lenne és 1 évig kellene küzdened csak azért hogy szóba álljon Veled és újabb 1 évig hogy minden rendbe jöjjön? Állítom átértékelnéd önmagad és onnan kezdve örülnél mindennek az életben. Voltam ilyen helyzetben. Hidd el, megéri türelmesnek lenni, hisz Te hoztad ezt a "saját fejedre". Hagy menjenek a dolgok az Ő tempójában.

Ha megint együtt laktok, akkor se legyél "túl sok".

.Sziasztok!

33 éves nő vagyok, van egy kisfiam, a párom(exemmel, közel 3 évig voltunk együtt.Ebből két évet együtt éltünk, az Ő lányai, és az én kisfiammal együtt.Nem nagyon voltak átlagos problémák köztünk, én voltam elviselhetetlenül hisztis.Ill. nem is annyira hiszti, inkább állandóan generáltam a feszültséget. Ne kérdezzétek meg miért, én sem értem.(úristen de bánom).

Párom szeptember elején bejelentette, hogy szeretné ha külön mennénk, mert besokallt a fent említett okoktól.3 hétig kértem, hogy ne menjünk külön, változom bizonyítani fogok, de Ő addigra már azt érezte, hogyha nem lép, megfullad.

Eljöttem tőle,Ő két napig zokogott. Egy hétig nem beszéltünk, utána találkoztunk,akkor újra átbeszéltük a dolgokat, és kértem randizgasson velem, vagyis "járjunk", akkor nehezen de belement.

Elkezdtünk találkozni, az elmúlt három hétben, de nem tudtunk túl sokat, de le is feküdtünk többször egymással. Bíztam benne, hogy hiányozni fogok, de a barátnőm azt mondta, örüljek, hogy itt tartunk,már azok után.. Ma is találkoztunk, és szóba hozta, hogy nem szeretné, ha nekem ezek a találkozások rosszak lennének, mert nem most nem tudja, megadni, amire vágyom. A most ot kihangsúlyozta, de azt mondta, hogy nagyon örül, ha találkozunk, és pótolja a hiányomat, jó velem együtt lenni, de utána jó visszabújni a csigaházába. Bár az is elhangzott, hogy bizonytalan, mert nem tudja mi lenne a jobb, most próbál az adott napokra koncentrálni. Erre én azt mondtam, tudom hogy hasznos ez a külön töltött idő, mert kellett ahhoz, hogy sok mindent átértékeljek, de szeretem Őt, és bízom benne,hogy később megtudjuk próbálni, új gondolkodásmóddal is, együtt, addig is türelmes vagyok, mert tudom neki most ez kell.

Később, miután vagy fél órát feküdtünk, simogatva, beszélgetve, megkérdezte, hogy elmennék e vele két hét múlva egy hétvégére, vidékre.

Kérlek benneteket, hogy olyanok írjanak, akik voltak már hasonló helyzetben, ill. tudnának adni nekem tanácsot, abba, hogy "vészeljem" át ezt az időt, talán mi az amivel meglehetne gyorsítani ezt a folyamatot, ill.azt elérni, hogy ne legyen makacs, hisz szeret. Olyat kérlek, ne írjatok, hogy ezer más pasi is van, meg hol a büszkeségem, szeretem Őt.Köszönöm