Szakítás, válás... (beszélgetős fórum)
Tegnap voltam a bíróságon, bőgve jöttem ki. :'(
Hogy tud ilyen könnyen lezarni egy férfi egy házasságot? Miért nem hianyzik neki a gyereke? Hogy tudja úgy élni az életét, mintha mi nem is léteznénk? :-(
Az ünnepek, évfordulók megjobban megnehezitik a helyzetet. A kislányomnak júliusban volt a nevnapja, az apja fel sem köszöntötte. De az még rosszabb volt, amikor lázas volt, mert akkor sem érdeklődött utána! Amíg együtt voltunk, mindig azt hallgattam, hogy az ő gyereke nem fog apa nélkül felnőni, sose fogja elhagyni, stb.. Ehhez képest jól eltűnt az eletünkből!
Neked a mai nap nem lesz egyszerű, de próbálj erős maradni!
Igen,ő is ezt mondta mindig, bocsi, csak telefonról írok...
Nála is minden baj volt, még ha a konyveloje szólt, hogy vinni kéne a papírokat, akkor is baj volt, mert mindenki beosztja az idejét! Szánalmas!
Nálunk csak úgy hangzott el, hogy "nekem mindig mindenki megmondja mit csináljak, csinálhatok".
Igen, az sokat elárul, ha nem keresett az elmúlt egy hónapban. Ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert tényleg sokat van a gyerekkel az apja, és nagyon kötődnek egymáshoz.
Ismerős ez a mondat, hogy "nekem senki ne mondja meg mit csinaljak"!
Nem igazán emlegeti az apját, nem hianyzik neki, ezek szerint nem volt meg az igazi kötődés.
Ezek után nincs is szándékomban odaadni neki a kislányt, hisz bizonyított eleget az elmúlt egy hónapban, nem érdeklődött utána.
A sose csinálhat azt, amit akar mondat nálunk is megjelent a vita hevében, bár más összefüggésben.
(És a mindig mindenki megmondja mit csináljon)
A kislányodnak nem hiányzik apukája?
Szerencsére van segítség, szüleimhez költöztünk haza, most intézem a saját lakást éppen.
A kicsi bölcsődébe jár, én dolgozom négy órában.
Sok kis apróság vezetett ide, ami az enyhén illuminált állapotban történő majdnem tettlegességig vezetett. Azt pedig soha, senkinek, semmiért nem tűröm el. Nem óhajtottam úgy élni, hogy azt kelljen néznem, mikor, mit és hogyan merjek hozzá szólni, vagy mikor kapom az első pofont. Illetve úgy, hogy bármikor elzavarhatnak a "saját otthonom"-ból.
Így az első előtt léptem, mikor még csak ráutaló magatartást tanúsított.
Hogy éled meg a mindennapokat egyedül egy kicsivel? Van segítséged?
Mi vezetett idáig nálatok?
Nálatok mi volt a gond, miért mentetek külön?
8-10 év az nagyon sok idő, én még ezt a 4 évet is szörnyű nehezen tudom feldolgozni, igaz még csak egy hónap telt el mióta elköltözött. :-(
Bár én nem válok, mert szerencsére nem házasodtunk össze, de nemrég költöztem el gyermekem apjától.
Egyik napról a másikra (szinte egyik óráról a másikra) alakult ki olyan helyzet, amire azt mondtam, hogy tarthatatlan.
Szerencsére apának jó apa, hiszen egy hét alatt a 22 hónapos kisfiunk már 2 délutánt, plusz a hétvégéből a szombat délutánt és a vasárnapot ott töltötte nála.
A többi pedig majd kiderül.
Jövő héten adom be a papírt a bíróságra (biztonsági alapon) a láthatásról és a gyerektartás megítéléséről, bár lényegében már mindenről megegyeztünk.
Holnap lesz/lenne a 8. Hazassagi evfordulonk es karacsonykor lennenk egyutt 10 eve. :-(
Igen, szornyu mikor a gyerek probalkozik es lepattintjak a virtualis vilagert. Utana meg nem erti, ha veletlen atmegy hozza jatszani, akkor miert mondja a Lany, hogy "hagyjal beken". :-(
Az adossagrol szerintem minel hamarabb irass vele ugyved/mediator elott egy nyilatkozatot, hatha akkor nem rajtad probaljak meg behajtani.
Hú hát akkor Neked nem lehet könnyű! A számítógép nálunk is minden nap a főszereplő volt és ha mertem érte szólni, az volt a válasz, hogy ő sose csinálhat azt, amit akar. A kislánya meg folyamatosan próbálta felkelteni a figyelmét, de nem érdekelte. :-( Mint ahogy azóta sem, egyszer találkoztak mióta elkoltozott.
Ti meddig voltatok együtt?
Sürgős lenne az anyagiak miatt. Nem szeretnék helyette kifizetni semmilyen adósságot. Az lett volna a csoda, ha legalább a válást intézi, de még ezt a terhet is az én vállamra teszi! :-(
A pénzt nagyon tudja szórni, de a gyerekének már két hónapja egy fillért sem adott.
Szia
Hasonló cipőben járok, én is válni készülök. Már kerestem hasonló topikot, örülök, hogy megnyitottad. :) Nehéz ezen az időszakon átmenni. Te mennyire vagy egyedül? Van segítséged?
Sziasztok!
Egy hónapja költözött el a férjem, jövőhéten adom be a válópert. Nincs harmadik (legalább is nem azért ment el), hanem az éretlensége és önzősége miatt. Van egy két és fél éves kislányunk, aki azóta nem igazán érdekli. Persze tudom, hogy egy éretlen embert egy gyerek nem fog megváltoztatni, de az elején nagyon nem láttam a lényeget és vakon bíztam benne és egy jó házasságban.
A válópert nem akarja beadni én viszont sürgetném a dolgot, mert elég nagy adósságba keveredett.
Nagyon nehéz lesz nekem végigcsinálni lelkileg a válást és az azzal járó dolgokat, hisz én ezt nagyon nem akartam!
Biztos vagyunk itt egy jópáran, akik hasonló cipőben járnak, velük szeretnék elsősorban eszmét cserélni.