Szakítás, vagy kivárás? (beszélgetős fórum)

Még nagyon fiatal a barátod, és a pasik amúgy is később érnek ilyen téren, szerintem még ne erőltesd...egyáltalán ne, mert újra ez lesz a vége.

Ha szereted, élvezd magát a kapcsolatot,a közös együttlétet.

Ha ennyire ellenáll a dolgoknak még nincs itt az ideje.

Másrészt ha gyereket is szeretne, az még nem garantál semmit, azt sem hogy esetleg Veled szeretné leélni az életét...és akkor ott maradsz egy gyerkőccel, pár nélkül.

nem rendelkezünk a jövőnk felől, nem tudhatjuk hogy fogunk érezni 2-3 vagy 5 év múlva a másik felé.

Az örök szerelmet semmi sem garantálja, de ettől függetlenül akár még az is lehet :)

Szerintem adj időt magatoknak, a kapcsolatnak, hogy milyen irányba halad...jobban szeretitek e egymást, vagy távolodtok egymástól.

veled foglalkozik e ha hazajön, vagy ledobja magát a tévé elé...stb

ha az érzed hogy a kapcsolat van annyira erős és jó, és úgy érzed hogy a barátod is jó apa lenne, akkor próbálj neki kedvet csinálni hozzá.

Járjatok olyan ismerősökhöz, barátokhoz akinek gyereke van, ahol esetleg tudtok foglalkozni, játszani a gyerekekkel...és figyeld a barátod hogy viszonyul hozzájuk.

Ha rá se ránt, meg sem mosolyogja vagy fogja őket, akkor még nem igazán van felkészülve a családalapításra.

Ha foglalkozik velük, örül ha megfoghatja, akkor, ha itt az ideje, benne is meg fog jelenni a vágy a gyerek iránt, és akkor nem elutasítani fog, hanem azon lesz, ha őszintén szeret, hogy kettőtök szerelméből szülessen egy harmadik :)

Nagyon jól tetted hogy rákérdeztél!Nincs mese ezt meg kellett beszélni! Ha hímezik-hámozik meg hááápog (háát..),meg nem tudja igazán hogy mit akar akkor erre ő nem érett meg, vagy fosik a dologtól!!

De te ne várjál rá egész életedben, mert nem lesz értelme, meneszteni kell mint a vonatot!

Sziasztok!

Azt hittem vége van ennek a sok zürzavarnak, de nem!

Már majdnem nagyon boldog voltam, hogy tisztáztunk mindent, amikor a női megérzés közbeszólt

Belenéztem a leveleibe,és találtam nem nekem szóló leveleket.

Kiakadtam, és írtam egy smst, hogy vége, és mehet.

De ő nem nyugodott bele, beszáltünk százszor, de amiket ott leírt az nekem nagyon rosszúl esik, esett!

Állítólag csak azért volt, mert 2év alatt nem adtam meg neki valamit, és érezte, hogy komolyabb kapcsolatot szeretnék, és ezért inkább próbált mást keresni.

És milyen furcsa, hogy mikor már minden rendbejött, akkor történikez, akkor találok ilyen leveleket.

Amit ő már ezek után leakart zárni.

végül is egxütt vagyunk, de nem ezt érdemeltem volna, és közöltem vele, hogy ezekkel a dolgokkal az érzéseket kiöli belölem szép lassan.

Szeretem, de fájnak ezek a szavak amiket egy másik lánynak írt.

Ja és a lánynak nem is kellett.

Köszönöm a biztatást!

Úgy érzem, hogy elfogatt engem is a családja, és nem volt gond, hogy idősebb vagyok.Megismerkedésünkkor nem tudtam hány éves, mert öregítette magát.

23éves, de már 15évesen sajnos elkerült otthonról, és dolgozott, meg suliba is járt.Nem is érzem, hogy idősebb vagyok, mert ő elég határozott, én meg nem, és én amúgy is későn érő típus vagyok, ő meg koravén.

Igazatok van mindenben!

Pénteken addig mondtam neki, hogy már szakítani akart, amit nem is gondolt komolyan, és tudta, hogy én nem akarok.De én szenvedtem.Milyen furcsa, szombaton olyan dolog történ közöttünk, ami eddig neki két év alatt nagyon hiányzott, (remélem tudjátok miről beszélek, csak itt nem akarom részletezni),és ez sokkal közelebb hozott minket.Másnap éreztem másképp viselkedik velem.Nem hittem volna, hogy ez neki olyan fontos, és ennyit jelent!

Újra azt éreztem mint megismerkedésünk elején.soha nem történt még ilyen velem.Történt más is, amitől rájöttem, hogy gyereket tényleg jóval később szeretnék.Szombaton ovis farsangon voltam, nem vendégként, dolgoztam, és egy kisfiú 2óra hosszát visított, amit 2órai alvás után nehezen viseltem.

azt hiszem nem értem még meg erre!Nem is nyagattom ilyen dolgokkal.Most annak örülök, hogy rendben van minden, és már ő is úgy érzi mindent megkap tőlem!

Erről a történetről egy kolleganőm esete jutott az eszembe. Addig játszotta ezt a fiúval (a házassággal és gyerekkel nyaggatta), hogy az elvette, mert azt mondta neki a kolleganőm, hogy különben elhagyja. Mint később a vizsgálatok során kiderült már terhes is volt, amikor a srác rászánta magát a házasságra. Rá két évre találkoztam vele, elváltak...

Nem mondom, hogy feltétlenül ez lenne a ti történetetek vége is, de nincs értelme olyasmit erőltetni, amit a másik magától nem akar.

Ja!!!

Kivárás:)))

A nagyfiam 23 éves, udvarolt egy lánynak, aki 6-7 évvel volt idősebb nála. Ezzel nem is volt bajom, de...., mindig is rettegtem attól, hogy esetleg időnapelött nagymamát csinálnak belőlem. Három év után, megbeszélték, barátok maradnak, ki erre, ki arra. Örültem?, örülök?, hát nem tudom mi a helyes döntés.

Egy biztos!, nagyon gyerek még egy 23 éves fiú!

Köztudott, hogy a mai rohanó világban, a diploma megszerzése és a karier,minden meglegyen a nyugott életvitelhez,ezek a szempontok kitolták a gyermekvállasi korhatárt.

Ne keseregj, hidd el nem maradsz le semmiről!

Ha szereted (már pedig úgy veszem ki a szavaidból, hogy szereted) ezt a fiút-férfit, béküljetek ki!, és tarsdd meg! Most ez legyen a legfontosabb:)

Kitartást és sok boldogságot!

Köszönöm a biztatást!

Úgy néz ki, hogy kibékülünk, és igazad van huenya nem zaklatom most ezzel!Majd ha talán magától felhozza a témát.Egyébként a nővérének most lesz baba, és akkor majd meglátja nem olyan vészes dolog ez!Vagyis remélem, hogy akkor megérti.Szereti ő a gyerekeket, nem is az a baj, csak fél!

Azt mondta szeret, és ő is akar majd családot, és komolyan gondolja velem!Ez jól esett!

Annyira kitudom magam készíteni, ma még nem is ettem, és még dolgozom is.

Szia!

Én sem voltam még ilyen helyzetben, és nálunk a párom az idősebb, és én pont az ellenkezőjétől félek. Attól, hogy ő akarja, én meg még nem...

Tudod, igazad van azzal, hogy ő még fiatal ehhez, és őt is meg lehet érteni, hogy még nem szeretne, és téged is, hogy már szeretnél. Ha ezt ő nem érti meg, akkor tényleg nagyon fiatal még. Szerintem üljetek le, béküljetek ki, és most egy ideig ne "zaklasd" ezzel.

Én teljesen a te pártodon állok, teljes mértékben megértelek!!

Nagyon remélem, hogy megoldódik a helyzet, sok sikert kívánok hozzá!

Kitartás!

Tegnap este nagyon rosz éjszakám volt.Kiak,asztottam, és az letta vége, hogy elment haza!Felhívott, hogy nem illünk össze, és keressek olyat akinek van háza, elvesz, és gyerekem lehet tőle.

Egész éjszaka sírtam, enm értettem miért ilyen velem, mikor annyira jól megvoltunk, és mindent megtettünk egymásért!

Ma még lesz egy beszélgetésünk délben, nagyon remélem, hogy lehiggatt, és átgondolta.hiszen nem most akarom mindezt, csak felakartam készíteni, hogy pár év múlva eljön az ideje.Lehet túl korán hoztam fel a témát, mert az is mondta, hogy ő még nincs felkészülve ezekre a dolgokra, és ha egy múlva kérdezem meg, lehet akkor már másképp gondolja.

Ha tényleg szeret e miatt mert őszinte voltam nem fog elhagyni, ha meg mégis, beleőrülök, de akkor nem szeretett soha igazán, csak jó szórakozás voltam neki.

Igen együtt lakunk szinte amióta megismertük egymást.

Semmi gond nem volt a közös éléssel!Pár hónapja nem fordult mega fejemben ez a kérdés, csak amióta megtudtam, hogy a voltbarátomnak gyereke lesz, féltékeny lettem, és írígy!

Szombaton olyan dolgokat mondott a barátom, hogy vesz nekem gyűrűt, és a barátnőmnek is emlegette.Ezért volt merszem megkérdezni.

Szerintem jol tetted. Sajnos kegyetlenul hangzik, de a nok nem varhatnak a vegtelensegig. Szerintem semmi gond nincs azzal, ha a fiu fiatalabb a lanynal, de sajnos jogosak a ketsegeid a jovovel kapcsolatban. Ha tenyleg o az igazi, akkor meg tudjatok beszelni es jo dontest fogtok hozni kozosen. Ha meg nem, akkor jobb, ha kiderul.

Mindenesetre sok sikert, kivanom, hogy a legjobban alakuljon a dolog!!!!

Szia. Én még nem voltam ilyen helyzetben, ezért elnézést, hogy mégis beleszólok. Szerintem jól tetted, hogy rákérdeztél, vagyis hogy válaszút elé állítottad. Ha akar téged, akkor úgyis akar - egy életre, ha meg nem egy életre akar, azt azért két év alatt illene tudni eldönteni szerintem.

Mindenesetre sok sikert kívánok neked, és hogy alakuljon jól az életed!

Sziasztok!

Nehéz volt a mai napom, és a java még csak ez után jön!

A barátommal 2éve vagyunk együtt.Én 28 éves vagyok, ő 23.

Nehéz döntés előtt állok, mert szeretem, és ő is, csak mostanában egyre inkább motoszkál a fejemben a családalapítás gondolat.Ő még nem szeretne, ami érthető mert fiatal, és még most építgeti a jövőjét.Én félek, ha 30éves lszek majd lelép, mert ő akkor is még fiatal lesz, de én nem, és kifutok az időből, hogy szüljek.

Sokszor rákérdeztem már vannak e tervei velem, állítólag igen, de még nem most, majd 2-3év múlva.Meg várjunk még, hogy alakul, és mi lesz.

Semmi konkrét dolgot nem mond.Ma válaszút elé állítottam, nem tudom jól tettem e?

Nem akarom igazából elveszíteni, kavarognak bennem a gondolatok.Van, hogy azt érzem ennek semmi értelme, van hogy azt, mi van mégis van értelme, és ha szakítok akkor elvesztem azt akivel akár boldog is lehettem volna?!

Volt már valaki ilyen helyzetben?