Szájak mozgásban, avagy szoptatás nyilvános helyen (beszélgetős fórum)

"csendben rászólok és magyarázatot adok akkor odajön és görbe szájjal megkérdezi miért vagyok szomorú"

Mintha a mi lányunk lenne...

Ez életkori sajátosság?

Szóval a gyereknevelés nem könnyű.

De felnőttként,anyaként , mindent meg kell tennünk azért,hogy a legegészségesebben neveljük fel a gyerekeinket,és ne becézzük el a verést nevelésnek!

Bizony megemeljük a hangunkat olykor,van aki tehetetlenségében csap rá a fenekére a gyereknek.

Ezek azonban csakis a felnőtt tehetetlenségét jelzik,és semmit nem lehet vele elérni.

:-)))

Pfúúú, de ismerős!

Amint a kicsivel elhelyezkedsz a szopihoz, a "nagy" jön, hogy éhes/szomjas/pisilni kell/kakilni kell, stb. :-)

Úgy mentünk Csongorral enni, hogy Csengének vittem könyvet, és amíg a kicsi evett/ivott, addig olvastunk, képeket nézegettünk vagy valami mással igyekeztem lekötni. Mondjuk Csenge már 3 éves volt, amikor Csongor született....

Ohhh, nem mondom, hogy néha nem 1 centiről beszélek az arcába (Csengének), de mindig nyugodt hangon, akkor is, ha én nem vagyok nyugodt, sőt felrobbannék.

Hát ez eléggé elszomorító,amiket írtál.

Ezekhez képest valóban egy szent vagy a csapkodásaiddal..

Mindenesetre az a kedves kislány,aki a tiéd ott az adatlapodon,szerintem megérdemli,hogy az anyukája ne üsse meg,ha épp ő nem tett meg mindent a biztonság érdekében mondjuk.(Konnektor esete pl.)

Elég,ha elkapod a kis kezét a szemébe nézel ,és elmondod Neki,mi a helyes,ha kell 100x.Ez nevelés.

Igen,büntetni is kell,ha szükséges,de nem mindegy hogyan.Minden gyerekre más hat,de vannak alapelvek.Nem szabad késleltetni a büntit,mert nem fogja tudni,miért kapja.Legyen arány a vétkezés és a büntetés között.Legyen a gyerek életkorához szabott(pl. annyi perc gondolkodás a büntető szőnyegen(példa) ahány éves a gyerek.)

Ezek tippek,nem biztos,hogy minden gyereknél beválik,de a csapkodásnál csak jobb lehet.

Azt hiszem Viki írta,hogy ő számol.Számolj Te is Betti!Hidd el ,a kislányod megérdemli!!!!

Nem Suttogó. :-)

Ölelj át!

Én is majd ilyen szeretnék lenni! "Suttogó".

Nem tudom, mennyire fog menni. Majd írok :)))

:-))

Betti! Te mondtad a 213.hozzászólásodban, hogy mindig a szülőkkel van a baj.

Akkor miért a gyerek kezére, popsijára csapkodsz??? :-)

A kés ne maradjon elől, a telefon ne kerüljön a gyerek kezébe, a gyerek a 8.-on ne tudjon kimenni az erkélyre, a konnektor legyen gyerekbiztos - ezek mind a te példáid voltak, hogy miért legyintettél a gyereked kezére/popsijára...

Egy 1 éves gyerek (valószínűleg egy nagyobb sem, nem tudom, még csak 4 évesnél tartunk) nem tud olyat tenni, amiért - akár - legyinteni kellene. Szerintem.

A gyerek tükör. Azt adja vissza, amit lát, hall, tapasztal.

Az én elvem, hogy MINDIG nyugodt hangon magyarázunk, beszélünk, ha kell, akkor ölben arrébb visszük a gyereket, de ütni/csapni/legyinteni.... Főleg egy 1 évest!

Mindig a szülőkkel van a baj. A te szavaid.

Mármint mit???

Azt hiszem elbeszélünk egymás mellett. Én arra gondoltam hogy náluk még nem ér célba az ilyesmi, mert kicsik hozzá, máshogy fogják fel mint egy nagyobb gyerek. Csak azt látja/érzi h kapott egyet, az még nem érdekli h miért.

Csak egy példa és remélem ad kibeszélni valót,én a gyerekosztályról azért jöttem el,mert a kollektíva ilyeneket tett:

-ha sírt a baba ugye ott betegek vannak és felvettem,ne vedd fel mert akkor nekem kell foglalkoznom vele este,tedd le és hagyta hogy sírjon még el nem aludt

-egy bölcsiben voltam gyakorlaton(nem írnám le hol)és a gondozónő a szemünk láttára az egyik karjánál emelte fel a gyereket és hajította odébb mert rossz helyen játszott

-a másik csoportban a gnő vagy 1órán át tornáztatta a gyerekeket megáűllás nélkül és amikor a gyerek szaldt és mondta hogy már fáradt lökött rajta hogy menj má te....

Na akkor én vagyok a rossz?Ilyet sosem tennék!

Nem tudom, hogy meg merjek-e szólalni, hiszen nem vagyok anyuka. (De azért véleményem van a dologról)...

Szerintem nem főbenjáró bűn az, ha a fenekére legyintenek egyet a gyereknek 1-1 szer. Vannak olyan helyzetek amikor nem elég a szó. Mondok egy példát. Nővéremmel sétáltunk a városban, mellettünk jött a kisfia, már nem emlékszem pontosan hány éves volt, kb 4. Kicsavarta a kezét az anyjáéból, és elindult az úttest felé, talán le is lépett. Hiába kiabált a tesóm utána, meg sem hallotta. Utána szaladt, és ráhúzott egyet a fenekére,majd elmagyarázta neki,hogy nem szabad elszaladni, ha szól h álljon meg, akkor álljon meg stb... Azt mondta nekem, hogy azért csapott egyet a popsijára, hogy egy életre megjegyezze ezt a helyzetet a saját biztonsága érdekében, és többé ne szaladjon el. Nem is láttam többet ilyen tőle. Persze lehet azt mondani, hogy elég lett volna elmagyarázni stb., de nem gondolom, hogy egy életre nyomot hagyott volna a gyerekben ez a dolog, talán csak pont annyira amennyire kell. Én is kaptam ilyen kis nevelő célzatú suhintásokat, de szerintem néha el is fért rajtam :) Nem kell olyan tragikusan felfogni. Persze ha ez mindennapossá válik, az már nagy baj!! Tehát mérlegelni kell a helyzetet és azt is hogy pl mekkora az a gyerek. Egy 1 éves gyerek szerintem nagyon-nagyon pici még bármi hasonlóhoz. Ő még nem érti a lényegét a dolognak, és nem tudom elképzelni,hogy mi olyat tehet egy ilyen kicsi gyerek amiért oda kell ""csapni""...Gondolom,hogy nagyon nehéz mindig türelmesnek maradni, de én inkább ennek a hiányára gondolok...

Bocsánat, hogy beleszóltam...

A h---lye káromkodás????akkor mi az aki durvábbat mond????ha rácsapok picit a gyerekem kezére már verem,ha külön alszik ribanc vagyok ha h--ézek már káromkodok jó lenne ha a gyűrűmre is nagyítanál mert többet érne:-))hihetetlen milyen fafejű nők vannak.....

Na mindegy tovább boncolgassátok a témát,mert nekem ehhez nincs kedvem még a végén megverem a férjem:-D

senkit se h.lyézzen le a drága Bettike asszony

max a havernőit és én nem vagyok az