Szabadulni egy nárcisztikus családtagtól (beszélgetős fórum)
A kevés információ alapján úgy látom, hogy a család nagy része boldogan elfogadja az anyagi segítséget, cserébe elnézik azt a stílust, amit a fórumindító nem akar elviselni.
Néha van úgy, úgy nem én vagyok hülye, hanem az összes többi. Aztán a végén jönnek: igazad volt. Én meg röhögök, hiszen tudom, hogy nekem mindig igazam van. ;) Csak sokszor már késő a felismerés.
Kedves Linda!
Történt valami mostanában is, amiért "mind a mai napig" rettegsz a nagybácsidtól?
Esetleg azzal nem tudsz megbékülni, hogy a "többiek" nem látják be, hogy tűrhetetlen a viselkedése?
Maximálisan egyetértek a véleményeddel.
(Sajnos vannak tapasztalataim a nárcisztikus személyiségzavarral élőkkel való együttélésben.) Ez is az a helyzet, a fórumindítóé, amikor az a jótanács, hogy "menekülj!", nem működtethető, csak nagy veszteségek árán. A kérdés csak az: fel tudja-e vállalni a fórumindító ezeket a veszteségeket?
Nem tudom, nem lenne-e érdemes elgondolkodnod, hogy lehet Veled is van valami probléma, hiszen azért ritka, hogy egy egész család kiközösít valakit. Főleg szülők, testvérek, nagyszülők. Nem lehet mindenki nárcisztikus a családodból, gondolom én.
Egyébként ezt szakember állapította meg róla, vagy csak a saját véleményed?
Mást nem tehetsz, mint nem foglalkozol vele, mintha nem is lenne, nem beszélsz róla a családdal, semleges irányba tereled a beszélgetést. Nem ugrassz arra, ha valaki megjegyzi, a "józsi" mennyire jó ember, mert megint segített "Sárikáékon".
Ha nem tudod elfogadni, meg kell szakítanod a kapcsolatot a családdal, hogy ne idegesítsen a nagybátyád ténykedése.
Nos, az anyai nagybátyámról van szó, aki már gyerekkorunk óta túl nagy szerepet töltött be az életünkbe, legfőképp ha fegyelmezésről volt szó. (többször éltünk egy fedél alatt, mikor anyámnak épp zátonyra futott egy házassága)Hallgathattuk, hogy semmitérőek vagyunk, semmire sem visszük, és semmit sem csináltunk jól. Ilyenkor persze kinevetett stb. A zsarnokoskodását pedig mérhetetlen gondoskodás mögé rejti a mai napig, hiszen minden, amit ő csinál, az fantasztikus, hiszen menő sportautót vezet, és egymaga eltartja a feleségét és 2 gyerekét, mindezt úgy, hogy közben a mamám házában élnek. Mellette a fél családot segíti anyagilag kisebb nagyobb kölcsönökkel. (engem nem, hála Isten) Persze ennek mellékterméke, hogy mindenkit kikritizál, lenéz, és beleszól abba is, hogy kinek ki a párja, és miért, mire költi a pénzét, stb! Namármost.. világ életemben fekete bárány voltam a családban, merőben más életszemléletem miatt is, így nyilvánvalóan én elégeltem meg ezt elsőként. Lázadok ellene, de rettegek is, és könnyen manipulál, hiszen tudja, hogy mennyire lelkis vagyok, és ha tőle eltávolodok, akkor hála a napi kötelező kapcsolatnak a család többi tagjával (senkinek nincs különálló normális családi élete) , ők is "ellenem fordulnak" de legalábbis nem keresnek, és a nagybátyám szavaival próbálnak rávenni arra, hogy nyissak feléjük...! És persze jön a tökéletes lelkizsarolás, hogy ennyire fontos nekem a családom, hogy ellenük fordulok (én??)
Felnőtt emberként nem akarok már a tetteim miatt magyarázkodni mindig, mint egy gyerek, hogy miért csukok be egy olyan ajtót, amin csak fájdalmat kapok... Viszont nem szeretném elveszíteni a családom többi tagját sem...
Családtag. De ezen belül mennyire családtag? Szülő, nagyszülő, nagynéni, nagybácsi? Keresztszülő?
Te mész oda, ő jön hozzád? Adósa vagy valamivel esetleg?
Nem értem.
Te mész oda? Minek?
Családtag?
Zavaros az egész.
Hogyan lehet kizárni az ember életéből egy olyan személyt, aki lényegében az egész családot irányítja, akikkel napi kapcsolatban is van, anélkül, hogy a többiekkel is megszakítsuk a kapcsolatot?
Akik persze nem értik, miért ellenkezek ennyire az ő Istenük ellen, hiszen ő ilyen, és így kell elfogadjam, meg a család az első, stb felfogással?
Mindezt úgy, hogy egy olyan személyről beszélek, akitől felnőtt ember létemre a mai napig rettegek (hála a gyerekkorban belém táplált élményeknek)
Szívesen beszélgetnék hasonló tapasztalatokról!