Súlyos önbizalomhiány, mit tanácsoltok? (beszélgetős fórum)
Gracy,
nem tudom, azért nem jöttél vissza, mert mihasznának vélted a tanácsokat, vagy mert más irányt vett a gondolkodásod? Ne keserítsen el, hogyha tanácsot kérsz, mindenki a saját életéről kezd mesélni - ez van, mindannyian különféle hátrányokkal indulunk..
erősen abuzív apa-háttérrel, legalábbis ezt a párhuzamot vontam, az én tanácsom az lenne, hogy gyűjts a saját akaratodra, ami mindig az álmod lenne, arra a jövőre törekedj.
Súlyos önbizalomhiány, mit tanácsoltok?
FOGADD EL ÖNMAGAD!:))
Én is önbizalom hiányos vagyok pedig mondják nem egyen, sok pasi, hogy de jól nézek ki, szexi vagyok, csinos meg hasonlókat is mondanak, ennek ellenére még sem hiszem el magamról. Legszívesebben letépném a fejem és másikat raknék a helyébe, nem beszélve a többi problémámról, mint a szőrgondok... Derekamtól kezdve mindenütt borzasztó. Nem is öltözök nagyon lengén. Alakommal úgy bajom nincsen (160cm/54 kg vagyok - sőt még híznék is egy kicsit), minden mással igen. Hajam is, az sem tetszik, szóval van pár jól sikerült képem, amin jól nézek ki, de amúgy szerintem marhára nem. Az egy jól beállított elkapott pillanat, de élőben nem tudom akkor is olyan szép lennék e nekik... Én is 20 vagyok különben, én sem értem el semmit még úgy, majd most lesz egy szakmám, ha meglesznek a vizsgák...
Én nekem ez az önbizalom hiány mindig a lelkiállapotomtól függ, a mértéke hogy egész pontos legyek. Rossz kedvben evidens, hogy semmi sem tetszik magamon. Jó kedvben azért jobban elfogadom magam, amilyen vagyok. Ha nincsen, akkor bedobom a kedvenc zeném, ami jó kedvre derít, kigondolok valami jó ruha kombinációt, egy kis smink, az dob egy kicsit a hangulaton és lesz kis önbizalom. Csak rendszerint leapad elég hamar. Ha az mondaná nekem, hogy de csinos vagyok stb. akit nagyon szeretek, talán akkor elhinném egyszer az életben, hogy az is vagyok, de amúgy nem nagyon. Nem bírok megbékélni magammal...
Sajnos én is megismertem azt, mikor valaki abból építette magát, hogy a környezetében élőket rombolta.
A magasságodhoz biztos, hogy nem vagy kövér, szóval nem vagy túlsúlyos. Nagyon jót tenne, ha tornáznál. Ne aggódj, a konditerembe nem tökéletes emberek járnak, hanem olyanok, akik törődnek magukkal és szeretnének jobban kinézni, vagy többet mozogni. Szerintem csodálatos lehet a hajad, én mindig is olyant szerettem volna:)
Próbáld meg elfogadni magad és szeretni.
Húsz évesen még nem olyan tragédia, hogy nem "értél el" semmit, pont most jársz felsőoktatási intézménybe, így jó úton jársz a diploma felé.:)
Ja, ha genetikai hulladék és kis szardarab vagy apád szerint, akkor vajon ő mi?
1. keress valami munkát és lépj le otthonról. lehetőleg másik városba. addig hiába próbálsz bármit is kezdeni magaddal, amíg valaki folyton rombolja az önbizalmad. egyetemet lehet munka mellett is végezni, levelezőn is, vannak ösztöndíjak is... először azt hidd el, hogy menni fog egyedül is ;)
2. tegyél valamit azért, hoyg a külsőd megváltozzon. kövérnek tartod magad? tornázz! nem szereted a hajadat? csináltass vele valamit (egyenesíttesd ki, vágasd le, ami tetszik).
amíg nem tudsz változtatni az előzőkön, találj ki magadnak egy védelmi "mantrát". meg kell tanulnod, hogy amit az apád mond, ne is hasson rád.
és gondolj arra, hogy muszáj lépned, mert a jelenlegi helyzetben valóban kudarc az életed. és ugye szeretnéd, ha ez megváltozna ;)
Tény és való, mindenki csakis saját magát tudja kirángatni ebből az állapotból.
Nem idegen ez az érzés számomra.
Én is elhittem.Miközben tudtam, nem vagyok olyan.
A testedzés nagyon jó. Nagyon sokat segit. Eltereli a negativ gondolatokat. Csak az hajt, még 1 perc még pár lépés. És elégedett leszel magaddal.
Nem tudom mit tanulsz. De még fiatal vagy. Fejezd be, aztán válts ha lehetőséged lesz rá. Ne add fel az álmaidat.
Apádtól minnél hamarabb menj el, ha lehetőséged van rá. Bebörtönöz a saját érzelmi, önző világába téged is.
Másképpen nem tudsz szabadulni.
És ne hagyd magad. Akarj. Nagyon.
A mosoly is jó. Legalább nem látják rajtad kivülről.
klarika5-nek igaza van abban, hogy sok olyan ember van, aki sokkal szerencsétlenebb. Csak ilyen állapotban az ember csakis saját magát látja. Mást nem. Tudja hogy vannak rosszabb körülmények között élők, nehezebb helyzetben, betegek, reménytelen életek. De nem tud uralkodni a saját, önmaga elleni érzelmeken. Csak saját magát sajnálja.
Bezárja saját magát. Nem nyit kifelé.
Ezért próbálj meg tenni.Mozogk, mosolyogj, tanulj és később keress munkát és próbálj egyedül boldogulni. Nem számithatsz senkire, csak magadra.
TE még meg tudod tenni. TE még képes vagy rá.
Nagyon szoritok neked.
Én meg azt mondanám, fejezd be, amit elkezdtél!Lehet, hogy éppen ez a szak fog egyszer rajtad segíteni. Másoddiplomát könnyebben szerezhetsz majd, azt választod akkor, ami érdekel.
Tedd el a mai fényképeidet, előveszed pár év múlva, s azt mondod, mi a fne nem tetszett AKKOR magamon, hisz elég jó kis nőci voltam./Persze, mikor nézegeted, akkor is utálod majd magad:)/ Sajnos ezt nagyon nehéz levetkőzni. Épp ezért ne hagyd abba a szakod, mert ha valamit sikeresen befejezel, az ad önbecsülést.
Levelezz, akár a net-en is. És járj nyitott szemmel:hány embernek van baja, bánata-súlyosabb, mint a tiéd. Én anyukámat rendszeresen elkísértem a rendelőbe, délelőtt beszélgetett betegekkel. Mikor visszamentem érte, ki volt cserélve:) Gyermekem, hogy mennyi szerencsétlen ember van, én adjak hálát Istennek...
Szóval biztos van,aki irigyelne Téged, és hidd el, nem Veled foglalkoznak az emberek, emeld fel nyugodtan a fejed, mert az emberek magukkal vannak elfoglalva! És próbálj rámosolyogni az emberekre! Hálásak lesznek érte, s rájössz, hogy megváltozik a világ körülötted. Pedig csak egy ingyen mosolyt adsz a boltosnak,annak, akit felengedsz magad előtt a buszra, egy kisgyermekes anyának...S próbáld elfogadni, hogy atyád ilyen, de lehet, hogy kivívod a szidalmait, mert ő is áldozatnak lát, hisz megadod magad eleve.Majd írj, hogy a mosoly-bónuszok hoztak-e változást?!
Kedves Gracy! :)
Aki SZERETETRE VÁGYIK, annak gyakorolnia kell SZERETNI! Sokkal jobban, mint önmagát! Még akkor is, ha semmit nem kap viszonzásként vissza! A Szeretet önmagában csak egy szó! Ugyanakkor általa megkapod a BOLDOGSÁGOT! :)
Szia Gracy! Jaaaaaaaaaaj es jaaaaaaaaaaaaj...ha tudnad,mennyi nem tokeletes testu ember van a konditeremben - en is mostanaban tudtam meg, h Lutonban jartam. Most koltoztunk Birminghambe, paromnak lett uj allasa, en holnap felvetelizek romantikusan Valentinkor(nana), elkezdek dolgozni, itt is tervezek jarni. Ne felj, nem is arrol szol a kondi annak, aki azert megy oda amire valo,h csak masokat nezzen. Ugyanakkor nagyon szep atalakulast is lattam (magamon is,mason is, de en sem "gonoszsagbol" neztemmeg masokat).Nyugodtan menj kondiba ha van kedved. Ha nincs,ott a tanc, az otthoni torna dvd, hulahoop karika stb. Csak szeresd a mozgast, barmit valasztasz, jo kedved lesz tole.
Vagy enekelj (korus akar :) )
Egyetertek banitaval, talald meg, ami erdekel. Es kerulj ki a negativ apai buvkorbol,ha kell, koltozz a nagyszuleidhez.
A legkozelebbi barataiddal megbeszelj errol,amit megelsz, azert a barataid. Nem tudhatod,ki menne veled edzeni, csak egyedul o sem mer... :)
Hajra! :)
Köszönöm szépen a kedves választ!:) Tudod, el szeretnék menni kondizni, csak nagyon gátlásos vagyok, hiszen ott rengeteg tökéletes testű ember van és félek, hogy kinevetnek!:( Meg a kezdeti lelkesedés egy idő után alábbhagy. :(
Meg néha úgy érzem, hogy felesleges bármit is tennem, mert nálam szinte minden lány szebb.
Legszívesebben elmennék edzeni, elköltöznék itthonról és elkezdeném a saját életemet élni, de nagyon nehéz megtenni az első lépést.
Próbálok erőnek tűnni, de belül szinte már "meghaltam". A barátaim szerintem nem is tudják, hogy min megyek keresztül mostanság.
Nagyon sajnálom hogy így érzel, borzasztó lehet. Egyetemre jársz? Nem tudsz koleszt intézni vagy elköltözni apádtól? Az nagyon jó kezdet lenne, hogy legalább a hülyeségeit ne halld. Nem is értem hogy hogy mondhat ilyet egy apa. Már ha annak lehet nevezni.
Azért 20 évesen nem sokan (én se tudtam) hogy mit akarnak az élettől, mit szeretnének dolgozni.
Bevallom hogy én sokkal gömbölydedebb voltam (és vagyok) mint te. Nem biztos hogy a pasik csak azért mondják amit mondanak hogy felvidítsanak. Pl. az én párom világ életében a molett nőkért volt oda, a modell alkatú nőket meg se nézte/nézi. Persze sokkal nehezebb magadban felépíteni azt hogy nem vagy se szar, se hulladék. Először magadban kell ezeket elrendezni.
Ha úgy érzed hogy a testi adottságaid zavarnak akkor ha teheted menj el konditerembe. Az egyetemen biztos van. Próbálj találni valamit amiben úgy érzed jó vagy és fejleszd. Így hamarosan lesz majd egy kis önbizalmad, és egyre több mindent változtatni tudsz olyanná amilyenné szeretnéd.
Annyira utálom magam!:( 20 éves vagyok, 167 cm és 60 kg. Gyűlölöm a testem, kövérnek érzem magam, vastagok a combjaim, löttyedt a karom, hurkás a hasam, szemüveges vagyok, és ronda kezelhetetlen göndör hajam van. Már több bókot is kaptam fiúktól, de én nem tudok nekik hinni, mert szerintem csak azért dicsérnek, hogy felvidítsanak. Az utcán lehajtott fejjel mászkálok, nem nézek senki szemébe, mert félek, hogy kiröhögnek. 20 évesen nem tudok semmi olyat felmutatni amire büszke vagyok. Nincs nyelvvizsgám, jogsim, olyan szakon tanulok amit nem szeretek, stb...:( Az apámmal rossz a kapcsolatom. Állandóan azt mondja, hogy semmire se fogom vinni az életben, egy kis k*rva leszek majd, genetikai hulladék és sz@rdarab vagyok.
Minden önbizalmamat elvesztettem, 0-nak érzem magam, nem merek lépni semerre sem, mert félek a kudarctól. Most itt vagyok 20 évesen és az életem romokban hever. Rettegek az apámtól, és nem az vagyok aki lenni szeretnék.
Nem merek szakot váltani, mert apám megtiltotta, meg úgy vagyok vele, hogy úgyis csődöt mondanék.
Mi értelme van így az életemnek?