Merre tovább? (beszélgetős fórum)

A germanisztika is ilyen, továbblépésre alap.

Az én esetemben fordító mesterszakra vagy szakfordítóira, én ezért csináltam.

Aztán nem csak fordítói mesterszakra jó, van még pár mesterszak, amire valami olyan alapdiploma a követelmény, amit legalább valamely nézőpontból be lehet tudni. Az angol ebből a szempontból elég jó joker.

[link]

Ugyan rövid áttekintés csak, de ebből is látható, hogy a művészet nem merül ki a színházban és a fotózásban.

Szerintem is fejezd be az anglisztikat, helyezkedj el és a saját kontódra kezdj az álmaid megvalósításába. A szüleidtől nem várható el, hogy 30-35 éves korodig eltartsanak és taníttassanak, míg megtalálod az utadat.

Művésznek lenni nagyon nehéz, mert nem elég, ha valaki tehetséges valamiben. Az csak az alap. Utána jön a rengeteg tanulás és gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Jóval több tehetséges ember van, mint ahányan meg tudnak élni belőle. Művésznek tényleg csak a legelhivatottabbak valók. Alkalmasnak tartod magad arra, hogy évtizedekig éjszakába nyúlóan foglalkozz a választott területtel? Bármi legyen is az, először próbáld ki hobbi szinten.

Nem tudom, pontosan mi a sablonos pozíció, de azért akad bőven izgalmas, kreatív munkakör. Humán területen nem vagyok jártas, de vannak művészethez közeli területek. Talán inkább olyat kéne keresned.

Zsófi! én megismerhettem személyesen is azt a hölgyet, aki idősebb korban szerzett festőművészi diplomát! Épp azért, hogy az eddigi "festegetése" értelmet és alapot kapjon! Együtt utaztunk a vonaton, mindketten egyetemről hazafelé tartva, két éve!

Azelőtt is szerepelt a képeivel itt-ott, de azóta talán még gyakrabban.

Hobbifestő, az életét valami "polgári" szakmában töltötte, de nyugdíjasként, a férje támogatásával, megcsinálta a diplomát is!

Nincs valamilyen hobbid? Érdekel valami mélyebben? Ha igen ásd bele magad, az angol remek alap hozzá. Kezdj bele egy blogba, videoblogba, és próbáld ki, mire mész vele.

Ha jól csinálod ezzel pénzt is kereshetsz még egyetem alatt.

Próbáld ki azokat, amiket felsoroltál!

A fotózás nem csak annyi, hogy kattintasz a digitálissal. Bár nem tudom, manapság milyen egy tanfolyam, vagy fotós suli, de igazából nem árt az analóggal kezdeni. Fotózni, hívni, nagyítani. Ezek alappillérei a fotózásnak. Az, hogy különböző programokkal készítesz cuki fotókat, az lehet egy jó kezdet. Ha érdekel, akkor olvass utána, lyukkamera, stb. És fényképezz sokat, rengeteget.

A fekete-fehér fotózás teljesen új szemléletmódot tud adni egy-egy témának.

A színjátszáshoz nem tudok hozzászólni.

Sok sikert!

Nem lehetséges, hogy azért gondolkodsz most művészetekben, mert nem tudod magad elképzelni egy olyan munkahelyen, ahol kötöttségek vannak?

Ez 22 évesen nem olyan nagy bűn. Szerintem az sem, hogy nem tudod még, mit akarsz.

De azt gondolom, érdemes az egyetemen maradni, és amellett nézni egy OKJ-s tanfolyamot például fotózást vagy egyebet. Gondolom - és nem megbántani akarlak - az anglisztika mellé belefér, hogy mást is tanulj. Vagy nyiss egy blogot, nézd meg, az megy-e.

Azt gondolom az iparművészetit, színművészetit már lekésted, de legalábbis már tudni kellene, ha azt az irányt szeretnéd... próbálj meg valami érdekeset tanfolyamon vagy hobbiból, és közben maradj a földön, és fejezd be az egyetemet. Van még időd kitalálni, miből fogsz megélni.

Ha nem tudod, hogy milyen művészet vonz, akkor bizony nem vagy odavaló.

Ne haragudj, de ez van.

Nézegesd a szakmákat és indulj el abba az irányba, hogy választasz egyet azok közül.

Egy művész nem attól az, hogy csendes, visszahúzódó, szürke kisegér:)

Szerintem a fotózást felejtsd el, abból nem lehet manapság megélni. Van egy pár fotós ismerősöm, de mindegyik csak szívességből űzi és hobbi szinten.

Igen, a művészet elég tág fogalom.

Képzőt - pláne ha te is úgy érzed, hogy nem az az igazi - nem ajánlanám. Iszonyú szűrés van a felvételin, már akkor szinte évtizedes múltadnak kell lennie, amikor csak jelentkezel.

Zenét meg sem említetted, az iparművészetit sem.

Színművészetit írtad, de megmondom őszintén, hogy ha eddig (gimi dráma tagozat pl.) nem volt ilyen irányú "leküzdhetetlen" vágyad, akkor nem vagyok abban biztos, hogy eléggé elhivatott lennél.

Azt az ember általában már korábban érzi. Plusz a Színművészetin is elvárják, hogy legyen az embernek legalább szakkörös múltja, valami, amit már fel tud mutatni.

A fotózás nagyon jó hobbi, de ma már minden harmadik emberke profi képeket készít, köszönhetően a könnyen elsajátítható programoknak és technikának.

Egy szó, mint száz: én csak fellángolásnak érzem ezt a művészet vonalat, valamint - ne haragudj meg - de iszonyú kevésnek az elhivatottságot (de ugye nem ismerlek személyesen).

Szerintem először hobbi szinten próbáld ki a fent említett új dolgokat, legalább egy évig járj drámára/fotózni, alaposan nézz utána az elvárásoknak, hogy tudd, merre van az arra, nehogy csalódás legyen a vége.

Nekem is volt egy holt pont anno az egyetemen, pont ilyen, mint a tiéd. :) Én akkor már sok sok éve festettem, és nagyon vonzott, végül nem felvételiztem. Egyrészt azért, mert úgy gondoltam, nem élnék meg egy festőművész végzettséggel itthon, másrészt nekem a "magányos" alkotás tetszik, nem az, ami ezzel a szakkal elvárható.

A szüleiddel pedig tessék jóban lenni, ők feltétel nélkül szeretnek. :)

Szia!

Köszönöm, sokat segített, amit írtál. :) Mindenképp megfogadom.

Szia!

Pont erre irányul a dilemmám, hogy úgy érzem, ebben a világban tudnám magam elképzelni, csak azt nem tudom, ezen belül mi az, ami érdekelne, mert annyi minden van.

Leegyszerűsítve: az az érzés van benned, hogy művész vagyok/lennék, csak tudnám, milyen! ... ?

Szerintem ez fordítva működik, az ember egy adott művészeti tevékenységhez vonzódik, tanulja, gyakorolja, tudja, mi a célja, és hosszú idő után egyszercsak elkezdi érezni, hogy na ... én már kezdek művész lenni ...

Más út pedig nincs, csak az, hogy ami érdekel, abban kipróbáld magad. Örömöt szerez-e, sikert ad-e.

Csak döntsd el, mi érdekel egyáltalán.

Szia! Érdekes az eseted.

Végzett germanisztikásként azt mondanám, az anglisztikán sem történhet Veled semmi rossz. Viszont használd ki az egyetemi légkört, a rendezvényeket, látogass művészeti eseményeket, esetleg, ha a tanrended engedi, ülj be valami szabad bölcsészeti órára!

Én Miskolcon végeztem, ott rengeteg lehetőség volt a kibontakozásra. A könyvtárban is sok jópofa tanfolyam volt. Kreatív is, önismereti is!

Lehetsz akár fotós is, de lehetsz színházi ember is, ott sem csak színészek vannak.

Meghosszabbították az egyetemi jelentkezés határidejét hétfőig... Még nézhetsz valami művészeti szakot is akár.

Habár az anglisztika is egy jó kis alapszak, ha emellé kitanulod az újságírást, az is valami. Lehetsz művészeti rovatvezető is akár valahol...

Kedves Fórumozók! Kicsit kétségbe vagyok esve, és remélem valamelyikőtök tud tanácsot nyújtani a helyzetemre...Már az is sokat jelent, ha beszélhetünk róla a fórumon.

A helyzet az, hogy itt vagyok 22 évesen és csak egy gimnáziumi érettségit tudok felmutatni eddig 2 nyelvvizsgával. Másodéves vagyok az egyetemen anglisztikán, de nem ez érdekel... Sorra töltöm ki a karrier/személyiségteszteket, és mindnél az jön ki, amit sejtettem: művészeti irány.

Egyre inkább kezdek rájönni, hogy ez az az útvonal ami érdekel, mert valami "sablonos" pozícióban nem tudnám magam elképzelni, olyan a személyiségem, hogy kívülről csendes, mégis elvont, néha szürke egérnek tűnök, de megfelelő környezetben teljesen ki tudok nyílni. Aki nem ismer, mindig ilyen "furának" skatulyáz be, aki mintha külön világban élne.

A szüleim azt mondják, nincs tehetségem pl. színészethez, míg más ismerőseim szerint kb. csak az amit el tudnak hozzám képzelni. Annyit tudni kell, hogy kézügyességem nem sok van, rajzolni/festeni egyáltalán nem tudok, viszont fényképezni szeretek, szeretek jó pillanatokat elkapni.

A kérdés, amire nem tudok rájönni, az az, hogy oké, hogy a művészetek érdekelnek, de ezen belül hogyan tudnék rájönni, hogy pontosan mi?

Nagyon ijesztő ez az érzés, hogy legbelül tudom, hogy ez az én utam, mégis nem tudok ezzel mit kezdeni, ide-oda sodródom...

Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem nem volt nagyon össze-vissza, szívesen fogadok minden hozzászólást mert sajnos a szüleim egyáltalán nem értenek meg, mostanában teljesen eltávolodtunk, nem is beszélünk...22/L