Sorsszerűség vagy a nő tehet arról, ha egyedül marad? (beszélgetős fórum)

Biztos, hogy nem sorsszerű...A mai modern technika ellenére a tudatos párválasztás még gyerekcipőben jár. Mivel nem tanítják, sok embernek nehézséget okoz. Napjainkban a technika erősen öncélú, nem annyira segíti, mint inkább uralja a társadalmat.

Az, hogy az ember úgy tudjon viselkedni, ahogyan az egy felnőtt férfitól vagy nőtől elvárható legyen, hosszú fejlődési folyamaton kell végigmennie....Mert a párválasztásnak mégiscsak az lenne a célja, hogy boldogok legyünk.

"aki egyedul marad tobbnyire tul onzo."

Bocs, de az élete, pláne az élettere, az intim szférája mindenkinek a saját kizárólagos tulajdona. Nem köteles senkivel sem megosztani. Ez csak egy lehetőség, amivel ha akar, él, ha nem, akkor nem.

A "túl önző" minősítés számomra legalábbis azt sugallja, hogy egy olyan dologról nem hajlandó lemondani, ami nem csak az övé, tehát illene másoknak is kapni belőle. Aki egyedül él, az ebből kiindulva tehát jellemhibás? Így viszont kíváncsi lennék, mi a helyzet azokkal, akik párkapcsolat vagy családalapítás nélkül élik le az életüket, máskülönben viszont az egészet azzal töltik, hogy az emberiségért tevékenykednek? Mint Albert Schweitzer, Jane Goodall, vagy azok a névtelen, egész életükben "szingli" tanárnők, akiket imádnak a diákjaik, és akiknek az életük a tanítás?

Ami neked nem jó már a kezdetekben sem, abból nem lesz életre szóló kapcsolat. Kivéve, ha az egyik szadista, másik meg mazochista, akkor viszont pazar, sőt jobb nem is lehetne. Pláne a válság, meg a kiábrándultság.

A csodának, ami összehoza az egyik embert a másikkal, magától kell jonnie. Ha csak nem azt érted a munkán, hogy éljen szociális életet és keressen alkalmat, hogy találkozhasson emberekkel, akkor a munkának, mint olyannak nem sok értelme van ebben a kérdésben.

Az hogy mi fogja összetartani, az megint más kérdés. Bár a vonzalom szerintem ott sem árt. Mert ugyan ki akarna fenntartani egy kapcsolatot, amihez nem fűzi erős pozitív érzelem?

Különben nem tudom, milyenek a trendek jelenleg a kapcsolatok terén, már, ha van ilyen. Nem vagyok egy trendi tipus. Nyitott szemmel járva a világban, azt látom, hogy nem sok változott az elmúlt 25 évben. Talán csak kevesebben próbálnak fenntartani élőhalott vagy akár halvaszületett kapcsolatokat hosszú évtizedekig. Abban viszont nincs semmi rossz, ha végre nem takar el mindent a kötény.

Valószínűleg eleve más az alapbeállítottságunk. Én mindig életreszóló társban gondolkoztam, te meg kapcsolatokban, ami éppen neked per pillanat jó..

Attól függetlenül, hogy végül mi lesz a vége a dolognak...

Hogyne kéne egy vonzódás. Csak az önmagában nem ér semmit, elmúlik hamar, ha nincs mögötte a többi. Voltam én is úgy, hogy pár hétig iszonyat vonzódás, szerelem, aztán pár nap alatt mintha sohase lett volna..

Nyilván a kettő megfelelő elegye a jó. Ettől még úgy látom, hogy ma az a trend, hogy inkább a külsőtől, és a "magától jövő" csodától várják a "párkapcsolatot". Megdolgozni érte, hogy legyen, vagy akár a megtartásáért senki nem nagyon akar... Mindenki addig használja, amíg munka nélkül ki tud venni belőle..

Pedig milyen jó az a válság, kiábrándultság utáni munka, belefektetett energia, majd a még magasabb szintre emelkedő, évekig érett szerelem...

Bár eredetileg "együttlét" helyett "egyedüllétet" akartam írni - gondolom Freud elcsámcsogna rajta -, így is van értelme a dolognak. Az utóbbi szerintem sokkal bevállalhatóbb, mint sok férfi, aki velem egyedülálló (utálom a szingli kifejezést) koromban próbálkozott. Az együttlét, a zsigeri vonzódás meg sokkal komolyabb része a kapcsolatnak, mint azt sokan bevallják. Ha vonzódást erőltetni kell és észérvekkel megmagyarázni magunknak, abból semmi jó nem származik.

Van természetesen olyan, hogy ismerek embereket jóideig és megkedvelem őket, bár lehet, hogy kezdetben nem annyira kedveltem őket. Belőlük lesznek a barátaim. Viszont az egy más típusu kapcsolat és a funkciója is más, legalábbis nekem.

Ez azért így elég szélsőséges gondolat.

És ez nem a társkeresésre vonatkozik, hanem a szexpartner keresésre.

Olyat még nem hallottál, hogy valakit hónapokig, évekig ismersz, megismersz, megszeretsz. És utána már másodlagossá válik az, hogy milyen a haja.. Vagy olyan is van, hogy az inteligenciája, sziporkázó humora miatt már két nap, vagy fél óra alatt nem érdekel, milyen a haja..

Csak időt kellene szánni önmagunk megismerésére, a másik igazi, mély megismerésére. És nem azonnak a kielégülésre gondolni.. Ettől még persze fontos pillére a szex az életnek, de ha mindent mindig onnan indítunk, és csak a felszínt nézzük, azt is fogjuk visszakapni. A sietős, felszínes kapcsolatokat, vagy még azt se..

Régi mondás, hogy minden nő tud pasit találni, ha az igényeit elég alacsonyra szállítja le. De kérdés, hogy érdemes-e vagy mennyire érdemes leszállítani. Bizonyos megalkuvások, pasik helyett az "együllét" sokkal szórakoztatóbb lehet.

Mondjuk, ha a kopasz, izzadós pasiktól undorodik a hölgy, akkor ugysem tudna vele pld. ágyba bujni, ami azért része a dolognak. Ha cask az esze mondja valakinek, hogy össze kellene jönnöm ezzel a pasival, közben brrrrrrrrrrrr, abból sok jó nem származik. Plusz, ha valaki azért létesít kapcsolatot valakivel, mert bárkivel jobb, mint egyedül, akkor akár a sarokra is kiállhat árulni magát, mert az sem különbözik ettől, mindkettő érdek kapcsolat. Mellesleg nem hiszem, a kopasz-izzadós annyira jól érezné magát egy ilyen kapcsolatban, ahol ő ló helyett szamár.

Azt gondolom erről a "nem engedünk az igényekből" dologról, hogy ez azért veszélyes, mert ezáltal kizárjuk, hogy rájöjjünk, hogy az a kicsit kopasz mennyire inteligens, és milyen szép a pillantása, vagy az az izzadós mennyire jó szervező és családcentrikus..

Tökéletes ember nincs, mindenkinek van jó és rossz tulajdonsága. És ha eleve kizárunk, kirekesztünk dolgokat, akkor a jóról is lemaradunk ám..

Attól még igaz, hogy általában a magas végzettségű nőknek nem egy 8 általánost végzett pasi a párja.. és így tovább..

De láttam én már évek óta szuper házasságot attól, hogy a férfinek nincs diplomája, csak a nőnek.. Mert nem volt eleve kizáró ok.. És kiderült, más pótolja ezt a "hiányosságot".

Már-már elcsépelt mondás, de ma az emberek úgy akarják a "nagy" szerelmet, hogy "mindketten imádunk és elfogadunk engemet"...

Mert a nők rászoktatták őket, hogy úgyis csak a pénzük kell, de azért meg mindent megadnak.

Ha meg éppen nem kell a pénz, akkor is megadnak mindent...

hát, én meg szoktam nézni a pasikat, és bele szoktam nézni a szemükbe, és rengeteget mosolygok ha vki szimpatikus, vagy odavetek néhány kedves szót is, ha úgy alakul, azaz ezt hozza a helyzet. a biztonsági őrtől kezdve a pincérig, az üzletekben az eladókig a járókelőig általában kedvesek velem, és mindig találnak alkalmat arra, hogy szóbaelegyedjenek velem. én, meg nagyon szeretek beszélgetni, és nem okoz gondot az, ha vmi beszélgetést tovább kell gördíteni.

a bókolás alatt érts olyanokat, hogy szemeznek veled, kitűntetnek a figyelmükkel, puszit dobnak, vagy vmi kellemes beszélgetésbe invitálnak. de a kedvesség kinyilatkoztatása egy beszélgetés hangsúlyán is látszik, és azon is, hogy keresik az alkalmat arra, hogy a társaságodban lehessenek. nekem könnyű, mert nyitott vok, és nem zárkózom el semmi elől. sok ismerőst is találhat így az ember. :) amiből ki tudja mi alakulhat..........