Sok éves barátság, vagy mégsem? (beszélgetés)

Nekem inkább úgy tűnik, hogy egyszerűen nem állta ki a felnőttség próbáját ez a barátság. Nem tudom, jól érzem-e, de inkább te voltál, legalábbis így az utolsó években az, aki szerette volna a barátságot továbbvinni, míg neki ez nem volt olyan fontos. Velem is sokszor van, hogy igyekszem mindent megtenni, hogy megmaradjon a kapcsolat olyannal, akivel jóban vagyunk, és közben veszem észre, hogy bár ő is szeret, olyan rettenetesen azért nem vagyok fontos neki. Ezt érzem nálatok is, bár nagyon nehéz véleményt mondani ennyire kevés információ alapján.

Ha nem csináltatok vacsorát, akkor nem értem, hogy ő miért akart mindenáron ott lenni? Azon, ami nincs? Ha azért, mert annyira közel érez téged magához, akkor meg az, ami utána történt, teljesen ellentmond ennek. Ezen lehet megbántódni, de szakítani nem, ha igazi a barátság. Meg ő is elgondolkodhatott volna azon, hogy ha te nem ragaszkodsz ahhoz, hogy az állítólag olyan jó barátnőd ott legyen veled a vacsorán, akkor lehet, hogy nem is vagytok olyan jó barátnők? Mert szerintem ha így éreztél volna iránta, te ragaszkodtál volna, hogy ott legyen.

És ez, hogy "ha a családnak nem is, de nekik ott lett volna a helyük", ez meg mi? Talán ilyenkor a családé az elsőbbség, és nem a barátoké!

Az pedig, hogy a bizalmas dolgaidat kiadta másnak, az szerintem szintén arra utal, hogy nem vagy olyan fontos neki. Ha gondolod, legyetek jóban ezentúl is, de a barátság az más. Egy barát másképp viselkedik. És ha megírod neki, hogy mi bántott, akkor nem az a válasz, hogy tönkretetted a barátságot. Igazi barátságban meg lehet beszélni a feszültségeket, különben nem sokat ér az egész.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem tudok eleget ahhoz, hogy biztos véleményként állítsam, amit leírtam, de talán segítség lesz neked, hogy átgondold a dolgokat.

Ha addig legjobb barátnőd volt, akkor a Neked nem tetsző döntéseire akkor, amikor történt, rákérdezhettél volna. Megbeszélitek, és nincs tüske benned.

Én úgy érzem, hogy akkor nem szóltál, de a saját esküvődön valahol a tüske volt az oka annak, hogy kihagytad a vacsorából a barátnődet. Amit ő nem értett, nem is érthetett, hiszen te nem voltál vele őszinte, nem mondtad el neki, hogy vannak/voltak olyan dolgok, amik bántottak.

Nekem más fogalmaim vannak a barátságról, és én úgy gondolom, ha valami nem tetszik vagy nem értem, megkérdezem, megbeszéljük, és akkor nem marad sértettség. De nem tudnám magamban tartani a sérelmet, és adódó alkalommal kvázi visszavágni, bántottál hát én is bántlak alapon.

Miért nem lett meghívva a barátnő?

Csak a pénz miatt vagy mert már eleve sértődött voltál?

Szerintem ez nem volt szép!

Egyszer Nekem is volt egy baklövésem és majdnem szakítottunk, 20 éves barátság volt!Kevés kellett,hogy megszakadjon,de végül győzött a barátság!!!!!Meg kell tudni beszélni a sérelmeket,ha nem, akkor ott nem barátságról van szó!!!

Neked miért nem volt fontos, hogy a barátnőd ott lehessen a nyamvadt vacsorán?

Ne csodálkozz, ha azok után, hogy még fizetett is volna érte, csak hogy veled lehessen a nagy nap estéjén, te nem hívtad meg, ő így reagál.

Elolvastam a cikket, a történet több sebből vérzik, de csak egy dolgot szeretnék kiemelni, az esküvőt.

A legjobb barátnőmet én meghívtam volna az esküvőm utáni vacsorára, még akkor is, ha az szűk körű.

Én is megharagudnék a legjobb barátnőmre, ha nem hívna meg esküvői vacsorára, még akkor is, ha az szűk körű.

Ezt akár meg is lehetne fordítani.

Milyen barátnő az,aki még az esküvői vacsira sem képes meghívni a "legjobb barátnőt"?

" Azt is felajánlotta, hogy kifizeti a részüket, csak hadd jöjjenek el."

Én itt már újraterveztem volna az a két fő már igazán nem lett volna útban.Sőt.

Ha már másért nem, de illett volna, mivel te ott voltál az esküvői vacsorájukon, meghívni őket.

Bár ő sem magyarázott meg sok mindent, de a lányok fogadalmai sokszor csak fellángolások, és nem veszik egy idő után komolyan, hiszen ők is máshova mentek, más barátaik lettek,nem lehet igazából rossz néven venni, ha nem veled volt már naponta több órát, mint eddig.

Talán tudat alatt így akartad tudomására hozni, hogy két alkalommal is választhatott volna keresztszülőnek, de nem tette, hát te sem hívod meg az esküvői vacsorára.

Bár amennyiben tényleg olyan jó barátnő, megérti és nem próbálja tönkre vágni a legszebb napodat.

Ez egy kellemes haverság volt, ezek szerint nem annyira baráti, talán inkább a részedről, az ő részéről nem.

Tartsd vele továbbra is a kapcsolatot, hiszen sok szép év van mögöttetek, egyszer, mikor már túl vagytok mindketten a sérelmeitekenk, megbeszélitek, felnőttebb fejjel.

Én azt gondolom, hogy aki egy vacsora miatt megsértődik, az soha sem volt a barátod! És (Neked) jobb, hogy már nincs!

Tudod, az "elengedésben" gyengék vagyunk. Pedig nem csak felépíteni, hanem MEGSZŰNTETNI is kell tudni emberi kapcsolatokat.

Nektek a multban dolgotok volt egymással. Letudtátok a feladatot és most VÉGE van.

Ennyi... sok boldogságot....

Hát tudod, a fene tudja...

Te megsértődtél ezen-azon (keresztszülőség, áldozás), de nem mondtad el. Nyilván nem direkt bántott meg, és ha nem is mondtad neki, hogy bánt, honnan tudta volna - hiszen ha alapból tudja, hogy ez bánt, nem így cselekszik, tehát fel kellett volna nyitni a szemét.

Aztán nem hívtad meg, pedig még ki is fizette volna, érezhetted, hogy szeretne ott lenni. Innentől nem érzem jogosnak részedről, hogy azt sugallod, csak te tettél a barátságotokért. Másrészt szintén nem értem, hogy ha te őt tartottad akkor a legeslegeslegeslegjobb barátnődnek, miért nem hívtátok meg...

Amikor ő legalább hangot adott a sértettségének (amit te korábban nem tettél), a fejéhez vágtál olyan dolgokat, amiket talán akkor kellett volna tisztázni, amikor történtek.

Mindkettőtök oldalát meg lehet érteni.

Haragszol rá, mert talált magának más barátnőt, talán tudat alatt azért is, mert neki összejött a baba, neked meg MÉG nem.

Sz*r helyzet, és szerintem már nem is lesz minden olyan, mint volt...

Te is ott voltál a vacsorájukon ami szitén visszafogott volt, szerintem illett volna meghívni, pláne, hogy még ki is akarta volna fizetni a részét ha emiatt nem hívod. Elég ciki a helyzet szerintem...

Az is, hogy Ő nem hívott meg a fia különleges napján de mégsem ugyan az.

Szerintem te leginkább sértődöttségből nem hívtad meg őket, amit részben meg is értek.

Ha két tanús esküvőre vágytál, akkor miért nem úgy esküdtél?

A cikk csak bla-bla és önigazolás!

Nekem is elég rosszul esett volna,ha "legjobb" barátnőm nem hív meg a vacsorára!

Pedig ott is vagy 40-en voltunk.