Sok éves barátság, vagy mégsem? (beszélgetős fórum)
Szerintem az ilyenre van egy mondás, hogy "ne szaladj olyan szekér után, ami nem vesz fel". Azért írom, mert én is sokszor hibáztam régebben, mindent megtettem olyanoknak, akik le se köptek, mert szerettem volna jóban lenni velük (ilyen barátnőfélékre gondolok, nem férfi-női kapcsolatra). De az ember ilyenkor úgyis nyugtalan és szomorú, mert a lelke mélyén érzi, hogy egyoldalú a dolog. Ráadásul még meg se becsülik az embert, mert érzik, hogy alárendeli magát nekik.
Szerintem még annyit tehetsz, hogy te elmondod - ha úgy gondolod - hogy neked meg ez esett rosszul, hogy még az esküvőd is csak róla szólt, ahelyett, hogy a te örömödnek örült volna, hisztizett saját maga miatt, és a szűk családi körbe is be akart furakodni, és főleg, amiért kibeszélte az intim titkodat. De megbocsátasz neki... És szerintem most neked kellene várnod arra, hogy ő keresi a kapcsolatot. Mutassa meg, hogy neki is fontos vagy. Ha nem jelentkezik többet, akkor tiszta ügy, elváltak útjaitok. Ha jelentkezik, akkor még eldöntheted, te mit szeretnél. Bár nekem úgy tűnik, te se lelkesedsz már annyira ezért a barátságért. Azért ajánlgattam ezt az utolsó esélyt, mert nem tudhatom, neked mennyit jelent ez a barátnő. De szerintem most mindenképp te vagy felül, és ennek legyél is tudatában. Bocsánatot csak neki kell kérnie.
Nem szerencsés, ha az ember magában puffog, emészti/rágja a sértődéseit.
Azon nyomban kell kommunikálni és nem akkor amikor már hatalmasra duzzadt a sértődés!
Minél később hánytorgatja fel az ember a sérelmeit, annál érthetetlenebb a másiknak.
És ez vonatkozik mindkettőtökre...
Nyilván tudta, kik vannak abban a szűk körben. Hogy jutott eszébe egyáltalán megpróbálni betolakodni, kellemetlen helyzetbe hozni a házasulandókat, és ráadásul ilyen durva módon, szinte megpróbálni lefizetni őket, csak ott lehessenek - még az esküvője napján se tudta a barátnőjét előtérbe helyezni, akkor is neki kellett lennie a főszereplőnek, az, hogy Ő mit szeretne?
És igen, ha egy barátnőm elárulná a rá bízott titkomat, nekem ott érne véget a barátság. Mert aki erre képes, az nem barát, nem tudnék többet megbízni benne.
de lehet, a barátnő azért ajánlotta fel, hogy fizetik a vacsorát, mert ismeri az anyagi helyzetét, és azt hihette, ez az oka annak, hogy nem hívta meg. szerintem igazi barátságban tényleg ismerik egymást, meg tudják beszélni a dolgokat. kár ilyesmin megsértődni :)
Furcsa hogy sokan azon vannak kiakadva, hogy kifizette volna a vacsorát, mégsem lett meghívva. Igen ám, de tovább nem gondolnak bele.
A szűk családba nem tartozik bele a legjobb barátnő sem. És ezen a vacsorán tényleg csak a szűk család volt jelen. Ha (akár a fizetés felvetése után is) meghivják a barátnőt, már jogos lett volna például a férj legjobb barátjának esetleges sértődése, aki - mint olvastuk - nem "háborgott".
Azon csodálkozom az még miért nem vetődött fel, hogy "miért nem ő volt a tanu, ha tényleg a legjobb barátnő? "...
Ebből nem kellett volna szerintem ekkora ügyet csinálnia. Nekem van olyan barátnőm, aki az esküvőjére sem hívott meg, csak a lánybúcsúba. Nem volt sértődés, meg lehet érteni. Pláne ha a másik ismeri az okokat. És itt nyilvánvalóan ismerte a barátnő. Mégis hisztizett. És erre lehet mondani, hogy csak érdek barátság volt. A részéről. Szerintem.
Az IGAZ BARÁTSÁG,az önzetlen.Első amin felháborodtam,hogy a titkaidat kifecsegte másnak.Biztos témátlan volt és a te titkaidat bedobta,hogy rá figyeljen a másik barátnő.Soha nem volt igaz barát,mert még hazugságon is kaptad.Eltávolodott tőled,amint vége volt az iskolának,mert azután már csak te tartottad fontosnak.Fontos a BARÁTSÁG az életünk során,ha bánatunk vagy örömünk van,jó megbeszélni valakivel.Ezt a barátságot felejtsd el és ne mérgezd az életedet miatta,mert lesz még barátod több is és azok talán őszintébbek lesznek.Tüske volt mind a két részről,de az igaz barátok átsiklanak felette,de keresik is a másikat,hogy tudjanak róla.Itt csak részedről volt érdeklődés az utóbbi 1 évbe.Lépj egy nagyot előre és ne nézz vissza,mert már az a múltadhoz tartozik.Most az életed olyan szakaszához értél,ami mindennél fontosabb.Erre kel minden energiád és ezt tartsd a szemed előtt.Minden más csak másodlagos és nem olyan nagyon fontos,hogy te ezen rágódjál.Lezárni a múltat tudom nehéz,de még az életed folyamán lesz ilyenben részed.Egyszer mindent el kel kezdeni és be is kel tudni zárni.Minden jót kívánok a baba projekthez,remélem minél előbb sikerül.Fel a fejjel!!!!
Szia szederfa!
Olvastam cikkedet, nagyon sajnálom, hogy barátnődnek saját maga fontosabb, mint te. Valami vagy valaki(k) elhúzták tőled (férje, másik barátnő). Te betartottad, amit ígértél, ő viszont eltávolodott tőled. Érthető, hogy megsértődtél, ahogy az is, hogy kifecsegi titkaidat. Feltételezem tudta, hogy ez titok.
Te igaz barátja voltál neki bármekkora távolság volt is köztetek.
Lehet, itt a vége, lehet, egyszer átgondol mindent és talán lehet változtatni, de ahhoz neki sokat kellene tennie. Több e-mail, több látogatás, otthonikkal szemben sarkára állnia.
Légy erős, boldog, hagyj fel görcsöléssel és ha más oka nincs természetes úton is megfogansz.
Sok boldogságot kívánok Nektek
Zöldvirág
Abban is igazat adok a cikkírónak, hogy ha nem is őt hívta meg keresztszülőnek (az ilyen gyerekkori ígéreteket nem mindig lehet betartani), legalább szólhatott volna, hogy bocs, tudom, hogy ezt beszéltük meg, de így alakult, te is felnőtt vagy, megérted... Hacsak nem az volt a háttérben, hogy te emlékeztél erre a megbeszélésre, ő meg esetleg már rég elfelejtette, vagy azt hitte, neked sem fontos, és azért nem hozta szóba.
Nagyon furcsállom, hogy olyan sokan igazat adnak a barátnőnek, aki mindenáron ott akart lenni a vacsorán. Szerintem meg egyszerűen pofátlan volt, hogy saját magát helyezte előtérbe akkor is, amikor a barátnője esküvője volt. És ha a vacsorán a szülők meg a két tanú volt jelen, hogy jutott eszébe egyáltalán, hogy neki ott bármi keresnivalója lehet, és még pénzt is ajánlgat... A cikkíró helyében én sértődtem volna meg, de nagyon, és ott helyben éreztem volna, hogy egy igazi barát nem így viselkedik, pláne, ha előtte se mutatta ki, hogy annyira fontos lenne neki (nem látogatta meg, csak szívességet kért, stb.).
Egyébként meg akkor lett volna oka megsértődni, ha "nagy" esküvőt szerveztek, és akkor nem hívjátok meg. Akkor megérteném. De így... Helyette szégyellem magam.
Szóval, annak ismeretében, ami itt le van írva, nekem ez a véleményem.
Ez nem igazi barátság.Az ő, de a Te részedről sem.
Egyetértek.
Kár itt egymásra mutogatni, ugyanúgy figyelmen kívül hagytad az ő - kimondott - vágyát, érzéseit, mint ő a Tieidet - amik ráadásul kimondatlanok maradtak.
Barátság volt? Elhiszem. De már rég nem az. "Kinőttétek" egymást. Sajnálom. :(
számomra ezek inkább gyerekes dolgok, ki mit lájkolt, miért nem ért rá :) nem egy szoros barátságot mutatnak. ennek ellenére nem csináltam volna ügyet abból, hogy meghívjam a vacsorára, főleg ha ennyire szerettek volna jönni, de nem is erőltetném továbbiakra a "barátságot", mert ez inkább már csak egy ismeretség, és mindenkinek megvan a saját, külön élete, ami nem nagyon fonódik össze
szerintem csak nem vettétek észre - egyikőtök sem, mennyire kimerült már ez a dolog, és mennyire nem adtok bele semmit. Úgy tűnt, a másik fix, ott van, te pedig elég sok megbántottságot hordoztál magadban, hogy ne érdekeljen a barátnőd kívánsága. Így valóban, nem is volt ez már barátság, csak most ki is mondatott... nekem inkább az a fura, hogy a barátnőd rendezett egy ilyen szakítós nagyjelenetet, ez nem valami felnőttes dolog, mondjuk az sem, hogy fórumon kitárgyaljuk, hiszen nyilván magára ismer...
Igazad van.
De bennem végig egy kérdés motoszkált. Ha tudtad, hogy neki fontos, hogy ott legyen a vacsorán, mert kérte, felajánlotta, hogy szükség esetén kifizetik... akkor miért nem hívtad meg??
Végig azt hajtod, hogy nekik el kelletűt volna fogadni a döntésetek. Rendben.
De te miért utasítottál el egy kérést, egy vágyat, hogy ott legyenek, amivel ráadásul megkeresett. Szerintem neki se volt könnyű előállni ezzel, azok után, hogy nem volt meghívva, de nem duzzogott otthon, hanem nyelt egyet és megkeresett a kérésével.
Egy barátságban fel sem szabadna merülni, hogy a ki, mit tesz meg vagy éppen nem tesz meg. Ha te így tudsz rá gondolni, hogy én mindent megtettem, de ő bezzeg nem, figyeled, hogy kivel beszél a közösségi oldalon, összehasonlítod, hogy vele kedves, veled nem, akkor az nem barátság. A BARÁTSÁG ÖNZETLEN DOLOG.
De-de UFO vagy. Mindenki az, aki hirtelen családos lesz. Aztán majd ők is UFO-k lesznek:D
Egyetértek.
Annyit fűznék hozzá: a cikkírónak két dolog fáj.
Az egyik: sajnálja az ebbe a "barátság"ba ölt időt, energiát.
A másik, hogy nincs barátnője, akire (gondolom) nagyon vágyik.
Látod,ezt nem.tudom,ezen már sokat töprengtem. De ha fontos lettem volna,akkor előtte miért nem keresett? Amikor más közösségi oldalakon mások képeihez hozzászólásokat írt,vagy aktívan tevékenykedett,mért nem.irt soha,legalább annyit,hogy mi van velem? Mindig én lerestem. Miért csak akkor tudott keresni,ha kellett valami? Én havonta kimentem hozzá,ők hetente jönnekbhaza. hívtuk őket hozzánk,sosem jöttek. Mindig volt kifogás,vagy volt,hogy hazudott,hogy mégsem jöttek haza a szülőkhöz. Nagyon nagyon sokat nyeltem le neki,talán tul sokat. És ha annyira fontos voltam neki,miért beszélte ki másnak azokat a legbelsőbb dolgaimat,amiket csak neki momdtam el?
ne haragudj, de mégis szerinted akkor miért ment el az esküvődre és miért akart ott lenni a vacsorán, ha nem azért, mert ez és te fontos vagy neki? :)
igen, én simán meghívnám a barátnőmet a vacsorára, ha pedig olyan csóró lennék, hogy nem futná lagzira, akkor az esküvőre is csak a szűk rokonságot hívnám. legfeljebb a barátaimmal külön megünnepelném a nászt.
Természetesen felfigyeltem arra a mondatra, hogy kifizeti a vacsorájukat, csak sajnos nem igazán azt éreztem, hogy fontos vagyok neki, ezért akar ott lenni. Talán ha ezért akart ott lenni, mert fontos vagyok neki, akkor az utóbbi egy évben ő is keresett vona, nem csak én. S akkor esetleg néha amikor a szüleihez jöttek, ide is jöhettek volna, ha másért nem akkor csak amikor mennek haza, idekanyarodnak két puszira. (minden hétvégén jönnek szinte a szüleihez). Ő az utolsó egy évben egyszer volt nálunk, akkor is szívességet kért, ami természetes, hogy segítek. Én teljesen megértem azt, hogy ez rosszul esett neki, biztos nekem is rosszul esett volna, mint ahogy nekem is voltak dolgok, amik rosszul estek, de nem adtam neki hangot, hiszen emberek vagyunk, érzésekkel és döntésekkel. De ha rosszul is esett valami, sosem tudtam volna miatta cirkuszolni, s fordított esetben akkor sem tettem volna tönkre a cirkuszommal más esküvőjét. Köszönöm, hogy azt kívánod, visszataláljunk egymáshoz... nagyon aranyos vagy. de azt hiszem ez nem fog megtörténni. Hiszen ő tudta minn megyünk keresztűl, s ha ezen a vacsorán múlott egy barátság akkor talán nem is volt igaz.
Én arra a mondatra, hogy fizeti a vacsorájukat csak hadd legyenek ott, felfigyeltem volna és újra terveztem volna az egész szervezést. Igenis fontos lehetett neki , hogy ott legyen és veled örüljön. Sajnos én sem figyeltem fel az apró jelzésre illetve nem kaptam meg az e-maileket. De hát utólag okos az ember lánya. Nem érdemes már ezen hosszan keseregni, túl leszel rajta. És idővel lehet, hogy ismét "visszataláltok" egymáshoz. Kívánom, hogy nálatok is így történjen.
Szerintem a barátnődnek igaza van, bár ha barátnő, akkor túl kellene lépnie ezeken az apróságokon....
:))) előbb hívnád meg a barátnődet, mint a nagyszüleidet? :) és akkor is meghívod, ha ennyire pici a vacsora? Esetleg a férjem legjobb barátja miért nem sértődött meg, és miért vannak akkor még jóban a mai napig? A keresztszülő nem én lettem, de nem sértődtem meg, elfogadtam a döntését. Abban a pillanatban rosszul esett, de talán inkább az, hogy még annyit sem mondott, hogy bocs de máshogy döntöttünk. de elfogadtam, s velük örültem, . Lehet igazad ven, felületes hisztérikus civodás, de az biztos, hogy ennek a barátságnak vége.
Szia. Miből gondolod, hogy keresztszülőnek a jó anyagi körülmények miatt választottuk volna? :))) Attól még, hogy kint élnek, nincsenek jó anyagi körülmények között...sőt....
miből gondolod, hogy ez egy igazi barátság volt? szerintem a legjobb barátnőknél természetes lett volna, hogy te vagy a keresztszülő és te meghívod őt az esküvő utáni vacsira is. ez csak felületes és hisztérikus cívódás két nő között
Szia. Nem sértődtem meg, csak sértődhettem volna, de nem tettem. Nem haragszom rá, hogy talált más barátnőt, hiszen természetes. hogy ha elköltözik, a lakóhelyén is alakít ki barátságokat.A baba miatt sem haragszom rá, én vele örültem amikor terhes lett, amikor szült. Csak elég kellemetlen amikor valaki hazajár a szüleihez, és egyszer sem szól, és még egy kávéra sem képes eljönni, mikor itt laknak a szülei. Én viszont szinte havonta meglátogattam őket. És sajna hozzáteszem az utóbbi egy évben csak akkor hívott ő fel, ha szívesség kellett neki. És igazad van, nem is lesz már olyan mint volt, és eljutottam oda, hogy nem is bánom.
sziasztok. Néhány válaszra szintén válaszolnék. Nem azért mert védeni akarom magamat, hanem mert lehet pontosan nem is olvasták el néhányan a cikket, de lehet, hogy én nem fogalmaztam jól. Az ő esküvőjén 3-an voltunk ott barátnők. Ebből a 3-ból senki nem hívta meg, de senkivel nem csinált cirkuszt, csak velem. Nekem a vacsorán a szülők, és a tanúk voltak ott, még a nagyszülők sem. Nem anyagi okok miatt nem, ahogy ezt többen írjátok, hanem mert egy lombik kellős közepén álltunk. A férjem legjobb haverja sem volt meghívva, mégsem sértődött meg. Ti nem tartottátok volna megalázónak, hogyha azt mondják nektek, hogy kifizetik a vacsorát? Én nem sértődöttségből nem hívtam meg. Nem volt bennem tüske az előtte lévő dolgok miatt. Szarul estek, de el tudtam fogadni a keresztelőt, és mindent ami az ő döntésük, és velük örülni. Abban a pillanatben szarul esett, de nem maradt tüske...s mint írtam,,én is megsértődhettem volna" de én nem tettem.
Hát nem tudom... talán mindketten hibásak vagytok. Nekem is volt egyszer a barátnőmmel egy hatalmas melléfogásom, mulasztásom, hasonló eset miatt. Ha tudnám meg nem történté tenni a malőrt megtenném. De sajnos nem megy...a keserű íz mindkettőnk szájába ott maradt. Néha talizunk, emailezünk, de már nem a régi. Már nem olyan és én ezt őszintén sajnálom.
Nálatok is hasonló lehet a szitu.
Szerintem sosem volt igazi baratnod,a vacsi miatt meg azert sertodott meg mert o igazabol nem az eskuvodre volt kivancsi hanem akart egy jot bulizni es ez nem jott ossze.O tobszor felejtett ki teged a bulikbol es ahogyan emlited te voltal sokszor a kezdemenyezo a kapcsolattartasban,,na meg az is nagyon furcsa hogy apukaja kitorolt az ismerosei kozul,hagyd ot beken,lesz majd masik baratno,ami nem megy nem kell eroltetni,sok boldogsagot es sikert a baby projekthez.
További ajánlott fórumok: