Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Szépség & Egészség témák » Soha ne hagyd figyelmen kívül a tested jelzéseit! cikk

Soha ne hagyd figyelmen kívül a tested jelzéseit!


Elgondolkodtál már azon, mikor rohansz a munkába, vagy épp fordítva, a munkából haza, hogy mennyire kevés gyereket és idős embert látsz a tömegközlekedési eszközökön és az utcákon? Vajon hol van a legifjabb és a legidősebb korosztály? A gyerekek nagy részét gondos szülők autóval hozzák-viszik iskolába, edzésre, zeneórákra. Abban a reményben, hogy ezzel meg tudják óvni őket a külvilág gonosz hatásaitól. És az idősebb generáció? A nyugdíjasok? A 70 felettiek? Otthon, a család gondozásában, vagy kórházakban, otthonokban, esetleg elfekvőben. Feltettem a kérdést, hogy elgondolkodtál-e ezen? Feltettettem, mert én nem gondolkodtam, csak éltem a rohanó hétköznapjaimat a megfelelési kényszereim által vezérelve. De hamarosan megtudtam, hogy hol vannak az idősek.
Soha ne hagyd figyelmen kívül a tested jelzéseit!
A kép csak illusztráció (pixabay)

Megérte? Hajnal négytől este nyolcig rohantam, tettem a dolgom, mert azt hittem velem EZ nem történhet meg. Pedig többen is figyelmeztettek, lassíts, nem lesz jó vége. 52 éves elmúltál, a szervezeted lázadni fog. De megtörtént.


Úgy körülbelül január elején étkezések után furcsa érzetek keletkeztek az alhasamban. Nem vettem komolyan, azt hittem gyomorrontás. De egyre több étel elfogyasztása után rossz volt a komfortérzetem. Feszítő érzés az alhasban, hasmenés, erős, nyomó fájdalom a bal oldalamon a hasamnál. Nem vettem komolyan. Pörögtem tovább, mint a búgócsiga. De ez a pörgés egyre nehezebben ment. Próbáltam csak gyümölcsleveken és kekszen élni egy hétig, nem segített. S, hogy miért nem vettem komolyan? Mert hála a "korrekt" biológiaoktatásnak, nagyon jól megtanították a suliban az amőbák szaporodását, de azt, hogy az egészségeddel kapcsolatban mire figyelj, vagy hogy hogyan gondozd az idős hozzátartozódat, azt nem.


Röviden összefoglalva: Mivel nem bújom állandóan az internet egészséggel foglalkozó rovatait, nem vagyok hipochonder, fogalmam sem volt, hogy van olyan betegség, amit nálam diagnosztizáltak. Még a 12 kg hirtelen fogyás sem gondolkodtatott el. A tünetek egyre erősebben jelentkeztek. Mikor mentem a buszomhoz, az autóbusz-pályaudvarra, már furcsa érzeteket keltett, hogy le kell mennem az aluljáróba, lépcsőznöm kell. Tekert a szívem, s nyomást éreztem az alhasamban. De még mindig nem vettem komolyan. Mert ugye én erős vagyok. Küzdöttem a hétköznapok feladataival. A dolog február 11-én vált krónikussá. Már alig bírtam felállni a munkahelyemen a székemből. Nem tudtam semmire koncentrálni. Este elmentem a körzeti orvosomhoz, aki azonnal a sürgősségire utalt. Nem kellett órákat várnom, minden vizsgálatot pillanatok alatt elvégeztek. EKG, ultrahang, CT, vérvétel.


Kiderült, hogy a véremben a gyulladásérték a szepszishez közeli. (Vérmérgezés.) Ki kellett deríteni, mi okozza. Elárulom: vastagbél tályog. Életemben nem hallottam erről a betegségről, pedig lassan népbetegség. A kórházból nem engedtek haza. 9 napig élveztem az ingyen wellnesst, a vendégszeretetüket. Intravénásan kaptam az antibiotikumokat. Naponta háromszor. Nem estek nekem késsel, lehúzták a gyulladást. Most itthon vagyok betegállományban. Még mindig szedem 3*2 alkalommal a Kliont, napszakonként 500 mg-ot. Lórúgás, de ha kell, akkor kell. És megtudtam hol vannak az idősek. Hatágyas kórteremben voltunk, én az 53 évemmel, csupa 80 feletti frissen műtött, gyakorlatilag magatehetetlen szobatárssal. Nem volt kihez szólnom. És ez volt a legkevesebb. Az éjszakák alvás nélkül teltek. Mert mindenkinek fájt valami, vagy repültek a kakis pelenkák. Szó szerint. Igyekeztem segíteni mindenkinek. Hol a nővért hívtam, hol vizet adtam a szomjazóknak. Hol csak meghallgattam őket, akkor is, ha nem értelmesen fonták a szavakból a mondatokat. Én, aki pörögve éltem addig az életem, egy kórházi ágyhoz lettem „láncolva”. És elképedve kérdeztem a sorstól, miért pont velem történik mindez?


Átértékeltem a dolgokat. Változott a fontossági sorrend. Azt üzente nekem ezzel a teherrel az Univerzum, hogy lassíts! Pihenj! Találkozz önmagaddal! Kemény lecke volt. Figyeljetek a testetek jelzésire. Nekem még nincs vége a táncnak. Március 20-án kell visszamenni kontrollra, megbeszélni a tükrözés és a CT időpontját. Műtét, ha a tükrözés eredménye nem sürgeti, majd ősszel. Mondandómat annyival egészíteném még ki, hogy ugyan divat szidni a magyar egészségügyet, de én nagyon lelkiismeretes ápolókkal és orvosokkal találkoztam. Köszönet nekik a munkájukért. És itt is szeretném megköszönni a férjemnek, hogy helyt állt itthon a kutyáimmal a 10 nap távollétem alatt, és az óta is szeretően gondoskodik rólam, rólunk.


Vigyázzatok magatokra! Az egészségnél nincs fontosabb!




Írta: Szederke66, 2019. március 14. 09:35
Fórumozz a témáról: Soha ne hagyd figyelmen kívül a tested jelzéseit! fórum (eddig 69 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook