SÓGORNŐK a nagyító alatt (beszélgetés)
Én nagyon jól megvagyok velük.Lehet a korkülömbség teszi:)
6 testvérem volt.Mind fiú
Én vagyok a legkissebb.Pedig van olyan sogornőm aki 30 évvel idősebb.
De mind 1 ikkel nagyon jól kijövök.Párom testvéreinek a feleségeikkel.
Nos, a férjem általában csak hallgat. S tudod miért? Mert ezt nevelték bele. Az apja és a huga szája számít, a többi családtagnak meg kuss. Ezt akarták nálam is elérni, csak rájöttek, hogy velem nem megy, még akkor sem, ha nem mindig mondom meg a magamét. Mert én nem dőlök be nekik, nem ismerem el a kiskirályságukat. Magyarán veszélyt jelentek a posztjukra. Ami egyébként pont nem érdekel, csak az érdekel, hogy ne szóljanak bele mindenbe, s ne akarják rámkényszeríteni azokat a buta felfogásokat, amik szerint ők élnek. Majd ha akarok, úgy is átveszek tőlük is, ami tetszik. A legtöbb azonban nem jön be, mert én más személyiségű vagyok. De elfogadom őket. Azt tudom csak nehezen elfogadni, ha ők fordítva ezt nem így gondolják és erőszakoskodnak.
Én a sógornőmről kisregényt tudnék írni. Nem vagyunk barátnők, nem bizalmaskodunk.
Egyszer eléri, hogy kiborul a bili.
Elég kényes ez a téma. Ha csak egy ismerősről lenne szó, gondolom te is elhajtanád a francba.
A párod mit szól a viselkedésükhöz?
Csak a tesóm miatt fogom vissza magam, egyébként már régen hatalmas cirkuszt csináltam volna.
Azért nyitottam ezt a fórumot! :) Talán egy kicsit helyrerázódunk, ha kipanaszoljuk magunkat. Én úgy vagyok vele, hogy nehezen tudom megvédeni magam, vagy pedig nem érdekel. Ez utóbbi azonban csak a látszat, magamban gyötrődöm, hogy miért ilyen, meg olyan már megint, hiszen nem adtam rá okot. Persze amióta jónéhányszor kicseszett már velem, meg rájött, hogy azért nem vagyok olyan kezes bárány, mint ahogy ő kigondolta az apjával, azóta kiestem a "kegyükből" (ezt is ők gondolták így). Lehet, hogy nem emelem fel a hangom, de azért nem hagyom magam mindenben kihasználni.
De sokszor már úgy érzem, hogy mégiscsak meg kellet volna mondanom a magamét, mert így a fejemre nőnek.
Jól teszed, hogy nem konfrontálódsz miatta. Gondolom ti is két külön világ vagytok.
Ki vagyok bukva, mikor állandóan panaszkodik, kesereg, mindenkiben talál hibát, csak saját magában nem veszi soha észre.
Szinte mindene megvan, de neki mindig több kell, és irigy mindenkire, még a saját testvéreire is.
Na, most jól kipanaszkodtam magam:))
Én is így vagyok vele. Öt éve ismerjük egymást, de nem találtunk közös témára. Tényleg, én is azért nem állítom le, ha elkezd okoskodni, mert azzal érvelek magamnak, hogy ő a férjem húga. Igaz, hogy ő figyelembe sem veszi, hogy én meg a bátyja felesége vagyok...
Mi kölcsönösen nem szimpatizálunk egymással a kezdetek óta. A családi rendezvényeken felületesen beszélgetünk de kizárólag csak azért, mert a testvéremet nem akarom megbántani.
Hát, mi beszélünk, de túl sok köszönet nincs általában benne. Egyszerűen annyira másképp gondolkodunk! Ami nem is lenne baj, csak éppen az én sógornőm rám akarja erőszakolni magát....
Egyikükkel sem beszélek. Tipikus otthon ülős háziasszonyok, és unaloműzésként mindig azt beszélik ki, aki épp nincs ott. Az ilyenből nem kérek.
Nekem csak egy van, de nem lettünk jóban. Annak idején, egy nézeteltérésemkor az anyósommal, kifejtette, hogy ő azt hitte, hogy barátnők leszünk a lányával. Csak épp azt nem tette hozzá, hogy akkor nekem mindenben a sógornőmet kéne utánoznom :)
én is úgy vagyok vele h az egyiket nagyon szertem a másikat már kevésbé!
Igen, pont ilyen az enyém is általában. Sajna az élet nagy részében :(
Én szerencsére 7000 km-re élek az összes rokontól. Nem zavarnak. Az évi egy hetet, amikor találkozunk, kibirom.
Az egyiket nagyon szeretem, nem is olyan mintha a sógornőm lenne, inkább a nővéremnek tekintem, a másikat nem szeretem, sunyi, képmutató.( Ők a férjem nővérei.)
Van amelyikkel nagyon jól de van amelyikkel nem is beszélek.
Hogy jössz ki a sógornőddel?
Én rosszul... :(
További ajánlott fórumok: