Sógor-sógornő (beszélgetős fórum)
Hát...az ember a barátait megválogathatja...
Ne szervezz közös programot,vagy mondd ell neki,hogy próbáljon már viselkedni vagy maradjon otthon!
Érdekes a párom húga, az én izlésemnek eléggé életképtelen, de kedves és jóindulatú.
Ha tudok igyekszem segíteni neki, hogy kicsit jobban menedzselje az életét, illetve menedzselje valahogyan...soha nem volt köztünk kofnliktus, pedig 9 hónapig párom családjánál éltünk.
Hát én nem tudom, de én imádom a sogornőmet, csodálatosan jó a kapcsolatunk, de a két sogorommal se volt soha gondom! Mi igyekezünk olyannak elfogadni a másikat amilyen, nem akarjuk meg változtatni!
Ezen a téren szerencsés vagyok!
A párom azt mondta, hogy annyi neki, ha megütött volna...a hugom meg, mintha mi se történt volna...
A családban senki nem mer, akar neki szólni, számon kérni...vagy bármi.mindenki csak nyeli a dolgait.Én lennék a fekete bárány..aki őszintén az arcába mondja..csak sajna ilyenkor a hugi is megsértődik valamilyen szinten. Mondjuk én is így reagálnék, fordított helyzetben..bár én beismerem, ha nincs igazam..
Micsoda? Tettlegesség? Majdnem pofon? És ilyenkor a többiek vajon mit szólnak? Nem veszi észre a húgod, hogy a párja néha gáz?
De Te legalább kimondtad neki. Én nem merek konfrontálódni, én itt élem ki magam a hoxán.
:-)))
Nekem a hugom párjával van bajom..., vagyis oda -vissza.egy sunyi alak. Úgy irányítja, ahogy tudja, 2kézzel szórja a pénzt, aztán vakaródzik. 30 akárhány évesen még semmije nincs,és még csak tervek se. Minden fontosabb a családnál.
Szóval egyszer sikerült is összetűzésbe keveredni, kisebb őszinteségi rohamom volt... veszekedésbe fajult, majd kis híján nekem esett. Egy hajszál választott el, hogy ne kapjak egy pofont...Még jó, hogy ott volt a párom, és a hugom is...
Addig se volt a szívem csücske, ezután se lesz. köszönünk, pár szimbolikus szó és ennyi.. Ha netán több ideig vagyunk egy fedél alatt már izzik a levegő..
Csak azt sajnálom, hogy így a hugommal se olyan jó már a kapcsolatunk, mint előtte, mielőtt megismerte volna..
újabb hozzászólók?
nem bírok a véremmel! ki kell dumálnom, és érdekelnek a story-k!
Jó, ha tudom nem vagyok egyedül. :-)
Egyébként nekem van egy öcsém, neki pedig élettársa, kvázi sógornőm ő is. Vele is voltak konfliktusok, de csak azért, mert 6 évvel fiatalabb nálam, nincs még gyerekük, és néha besokall tőlem, mikor a gyerekekkel vagyok elfoglalva. Voltunk együtt nyaralni egyszer, és puffogott, meg durrogott, hogy mindig a gyerekekkel vagyok elfoglalva, vagyis rájuk fogom, hogy nem csinálok semmit.Vagyis 6 felnőtt, két gyerek felállásban voltunk. Én szoptattam a fél éves fiamat, és kergettem a 3,5 évest. Örültem, ha le tudtam ülni, és élvezni a nyarat. Ezért volt jó, hogy ott volt ő és az anyukám is, mert legalább főznöm nem kellett.
De megbocsátottam, mert ő még nem tudja, amit én tudok, hogy gyerekkel már nem ugyanaz az élet. Most meg van egy kutyájuk, akit úgy gardíroz, mintha egy gyerek lenne. Sokszor el is mosolyodok rajta...ugye-ugye. Majd megtudja. Néha hülye, de elfogadom ilyennek, mert nem lekezelő és lenéző velem amúgy, mint a másik sógor-asszony.
És ha havonta egyszer találkozunk normális bír lenni.És szeretettel fordul a gyerekeimhez, ami nekem nagyon fontos. Ő a kisebbik keresztanyja, a nagyobbé pedig a másik sógor-asszony. Na ő még bottal sem piszkálja meg egyiket sem. Én meg próbálok jó keresztanyja lenni a lányának, mert ő nem tehet róla, hogy az anyja egy tuskó.
:-)
Na ez is érdekes lehet!
De nem veszekedés céljából.
Most pl. mondtam neki, hogy kiakarom megint lővetni az orromat, mert már kivolt csak elhagytam belőle. Akkor pár nap múlva írja nekem sms-be, hogy fáj-e az orr lővés és kb. mennyibe kerül. Már neki is kell.
Ő ilyeneket csinál. Engem ez ideegesit fel kegyetlenül. Utánoz majdnem mindenben.
Terhes lettem ő is pár hónap múlva az lett. Akkor nem értünk egyet a gyerekek nevelési terén. Tavaly azt mondta nekem, hogy nem jól nevelem a gyerekeimet nem jó anya vagyok. Mert én, ha rossz a gyerekem akkor rászólok erélyesebben és, ha kell kicsit rá is vágok a valagára és a kezére, ha olyan rosszaságot követ el. Ő meg nem. Ő amikor rosszak a lányok akkor elbújik és sír. Igyen, kisírja magát és elő jön. Ennyi neki a fenyitése. Én most, hogy már beszél mind két gyerekem akkor adok nekik enni amikor ők kérik. Nem tömöm őket akaratuk ellenére.
Na a sogórnőm meg tömi a lányokat, ha éhesek, ha nem. Nekik muszály enni. Igy jó, hogy fáj a lányok hasa.
Na meg van egy pár ilyen esett.
Meg vagyok nélküle is.
Hú nem is tudom, hogy hol kezdjem. A párom és a húga között 10 év van. Jó testvéri visszony volt köztük mindig is. Aztán én közbe léptem. Ez a húgicának nem nagyon tetszett és féltékeny volt rám.
Köztem és a sogórnőm között 5 év van. Semmiben sem adunk közös véleményt. Gyereknevelésben sem, megélhetésben sem.
Van amikot jól kijővünk egymással van amikor nem. Mindig változó. Ő mást mond én annak az ellentetjét. D
A mi kapcsolatunkban az is érdekes momentum, hogy anno, mikor a férjem bátyja őt hazahozta és bemutatta nekünk én nagy szeretettel fogadtam. A férjemnek és a testvérének nagyon jó volt a kapcsolatuk. Szerettük volna, ha összetartunk, kis grillezés, dumálgatás, kirándulás, stb. Aztán jött ez a nőci és elkezdte kritizálni az egész családot. Vagyis a férje szüleit, a testvérét, annak feleségét (vagyis engem), a gyerekét. A férjem tesója pedig két tűz közé került. Kinek adjon igazat? A szüleit védje a feleségével szemben, vagy hajoljon meg a felesége akarata előtt, és fordítson hátat a családjának. Igazából ő az igazi áldozata ennek az egésznek. Persze magának is köszönheti!
Egy darabig védtem anyóst a sógornő előtt, és védőbeszédet tartottam sógornő mellett anyós előtt. Nem sikerült a dolgot hatékonyan mediálni. Ezért aztán feladtam. Nyilván ezek után ne is csodálkozzak azon, hogy a sógornőm kígyót-békát kiabál rám, hiszen nem adok neki igazat.
ÁÁÁÁ nem is írom tovább...
túl vagyunk az ebéden, egy darabig úgysem látom!
Tényleg!
És nem ez az egyetlen ellentmondás az életemben.
De per pillanat ez okozta bennem a feszültséget.
Nagyon rossz úgy leülni valakivel egy asztalhoz, hogy tudom, vagy legalább is sejtem mi gondol most éppen rólam, vagy éppen a gyerekeimről.
Én nagyon család centrikus vagyok,szeretem a nagy famíliát,a közös összejöveteleket,egymást segíteni együtt lenni..stb.Amikor bekerültem a férjem családjába,tátva maradt a szám sokszor a sógornőm beteges féltékenységén.Minden áron meg kell neki mutatni,hogy ő a szebb jobb okosabb,sokkal többet ér bárkinél..stb.Habár ezt a szüleik nevelték bele,ezzel egymás ellen is fordították a testvéreket rendesen.Szóval nálunk már a kezdetek óta nem jó a viszony,de ez addig fajult,hogy több éve nem találkozunk,mert annyira túlzásba vitte a dolgot,hogy véget vetettem neki.
Anyóssal együtt,ha engedtük volna,nekünk már egy önálló gondolatunk nem lehetne,mert ez a 2 nő ott okoskodna állandóan nálunk.Szóval ez rettenetes,és a férjem nem tud velük beszélni,mert egyszerűen mintha nem egy nyelvet beszélnének.A szülőknek csak a kislányuk fontos,foggal körömmel védik akkor is ha senki nem támadja,betegesen bizonygatják a tökéletességét(már olyan utáló tábora van a lakókörnyezetében,a munkahelyén,az ismerősei között,hogy azt tanítani kéne ahogyan csinálja).
Nem veszik tudomásul,hogy nekünk nem a lányuk az etalon.Szóval nekünk a férjem családja mintha nem is lenne sajnos:(((De már bele törődtünk,szerencsére nekem sok rokonom ismerősünk van,akikkel szívesen összejárunk,szerethetjük egymást békében.
de tényleg:)
Szerencsére a természete is nagyon jó,türelmes tipus,és olyan ember,akivel tényleg úgy tudom megosztani a gondjaimat,hogy érdekli és segít.
"Utálom, hogy utálom!...Az én világomban rend és szeretet van."
ez némi ellentmondás :)
mutass neki példát, mást nem tehetsz
na, mintha az enyémről írtál volna...
nem a szívem csücske a lelkem, már lassan 1 éve én sem beszélek vele, csak ha nagyon muszáj, meg 1-1 szia repül néha a levegőbe. Még szerencse, hogy csak 2-3 hetente látom. A családi kajázások is megszűntek, pedig fúúú, hogy ment a pofavágás a részéről... azon mindig jót mulattam:D
Valószínűleg intelligencia kérdése az egész!! (?)
:-)
Én nagyon szerettem volna, ha jó a kapcsolatunk. Úgy is indult. Kávéztunk, beszélgettünk, meghallgattam, segítettem, fuvaroztam....
Azután két tűz közé kerültem, mert nem szidtam vele együtt a férjeink édesanyját, vagyis az anyósomat. Így átkerültem a sötét oldalra.