Skócia nemzeti állata az unikornis

Miért pont az unikornis?

A legnépszerűbb magyarázat szerint a skótokat nem csak a fantasy iránti rajongás vezérelte, amikor a 12-13. században az unikornis mellett döntöttek. Egyszerűen úgy tartották, hogy az egyetlen lény, amely képes legyőzni az angolok nemzeti állatát, az oroszlánt, az nem lehet más, mint az egyszarvú. Így született meg a legendás skót-oroszlán, angol-unikornis rivalizálás, melyről még gyermeki mondókák is szólnak, és az állatok a királyi címerben is együtt harcolnak a dicső pozíciókért.

Hogyan és mikor lett Skócia jelképe?

Az unikornis első „hivatalos” skót szereplése a 12. századig vezethető vissza, amikor I. Vilmos állítólag már a királyi címeren is feltüntette – bár erről régészeti bizonyíték sajnos nincs, csak szóbeszéd (de hát egy mitikus teremtményhez mitikus legendák illenek). Az első kőbe vésett címer igazoltan a Rothesay-kastély kapuján látható a 15. század elejéről. Az unikornis aztán pénzérméken is megjelent (1484 körül), a 16. században pedig már két büszke unikornis őrizte a királyi pajzsot. VI. Jakab idején, az angol-skót címerek egyesítésekor kapott szomszédot is, az oroszlánt.

Ki volt az ötletgazda? Hogyan fogadták el?

Bár a pontos „ötletgazda” kiléte rejtély, minden jel arra utal, hogy skót uralkodók, különösen I. Vilmos és III. Róbert, sőt V. Jakab is szívügyüknek tekintették az unikornis heraldikai alkalmazását. Elfogadtatni sem volt nehéz: az egyszarvú a kor legendáiban az erő, a tisztaság és szabad lélek szimbóluma volt, ráadásul az a mondás járta, hogy csak egy szűz tudja megszelídíteni, így ideális példaképnek és címerállatnak bizonyult. A láncos unikornis (ami gyakran szerepel a skóciai címerben) pedig azt is sugallja, hogy a skótok képesek megzabolázni ezt a féktelen, veszélyes lényt – szóval, nehéz volt ellenkezni a nemzeti büszkeséggel.

Az unikornisok eredete

Most jön a történet igazi csavara: léteztek-e valaha unikornisok? Nos, néhány ezer éve az indus-völgyi pecséteken és középkori kódexekben már feltűnt az egyszarvú, és évszázadokon keresztül valódi állatnak tartották. Még a királyok is méregdrága „unikornisszarvakat” gyűjtöttek – ezekről 17. században derült ki, hogy valójában narválagyarnak köszönhetőek. Ez a felfedezés némileg lelohasztotta a mágikus hangulatot, ám az unikornis továbbra is maradt a legendák és a népi képzelet felső polcán. Sőt, 1984-ben egy amerikai természetbúvár, Oberon Zell, élő unikornist „teremtett” sebészeti úton angórakecskéből.

A skóciai unikornis legendája tehát máig él, örök riválisa az oroszlánnak, és legalább annyira szórakoztató, mint misztikus.