Segítség! Kiborít a karácsony! (beszélgetős fórum)

Mondjuk, nálunk sem volt mindig ilyen jó a karácsony. Azt már a házasságunk elején kiszűrtük, hogy egyikünk családjával sincs mit kezdeni (testvérek, nagynénik stb). Viszont azért az én karácsonyaimat is volt, aki módszeresen mérgezte: a férjem két gyereke előző házasságából. Tetejébe mindössze tizenévvel fiatalabbak, mint én, és velünk is laktak, akkor még egy lakásban. Akkoriban az advent közeledte engem csak szorontással tudott eltölteni, és bár ott volt a közös kicsikénk, már kezdtem utálni a karácsonyt. Ez ment kb. 10 évig, 13-23 éves korukig a kölyköknek. Aztán egyszer csak azt mondtam, hogy vége van. Én most vagyok fiatalasszony, most vagyok kisgyerekes anyuka, és az én karácsonyomat nem fogja megmérgezni két ilyen ellenséges sz...-házi.

Külön lakásba raktuk őket azóta már. Azóta sincs egyiknek sem élete párja, így majd édes kettesben szépen karácsonyozhatnak. Én nem hívom őket hozzánk még szenteste SEM. Karácsonykor meg, ha a férjem kíváncsi rájuk, átmegy hozzájuk, ha akar.

Szóval, lehet ilyen drasztikus lépéseket is tenni, szerintem. Engem is köpködtek eleinte a közös ismerősök, de minden csoda három napig tart. A lényeg, hogy azóta szeretem a karácsonyt.

Ahány család, annyi szokás...

Apu tudta a legjobban elrontani mindig a karácsonyt. Hiába készültünk örömmel, ő mindig valami extrát talált ki...

Aztán tavaly, pont szenteste halt meg... Ez illett hozzá.

De úgy döntöttem, a gyermekeim és az én karácsonyomat nem fogja SENKI tönkretenni!

Mi is viszonylag kevés pénzből élünk.

Már elkezdtem az alapos nagytakarítást, hogy az utolsó napokban szinte csak a konyhában kelljen lenni.

Ilyenkor a gyerekek egy kicsit bővebben kapnak "zsebpénzt a büfézésre", s ha ügyesek, egy kevés ajándékra is telik.

A fa és díszítése közös tevékenység, a legjobban az ajándékozást utálom, szívem szerint ki is iktatnám. A termál nagyon jó ötlet.

Ilyenkor lehet lazítani, játszani, sétálni, s ha van hó nagyokat szánkózni. Szerintem ha egész évben nem kíváncsi rám valaki, akkor ne pont karácsonykor jussak az eszébe!!!

Ezt minden rokonnak el is mondom: ahol tudom, hogy nem szeretnek, oda én se szívesen megyek.

:) Jól teszed.

Én egyedül élek, nincs férjem meg gyerekem (mert fiatal vagyok :), és nálam is volt olyan, hogy inkább otthonmaradtam szent este. Volt a TV-ben a Shrek, meg minden. :) És jó sokat trécseltünk közben anyácskámmal telefonon!

Nálatok legalább a karácsony ténylegesen is a szeretet ünnepe.

Igazatok van.

Olvasgatom itt a gondokat. Nálunk ez egészen másképpen megy. Előrebocsátom, hogy sem a férjem családja, sem az én családom "nem egy matyóhímzés".

Párom szülei már nem élnek. Húga és öccse van, akikkel a szokott okok miatt (irigység, rosszindulat, fellenzős nagyzolás) miatt nem tartjuk a kapcsolatot, max egy képeslap erejéig.

Az én családomban hasonló a szitu.

Viszont nem keserítjük egymás életét karácsonykor SEM. Nekünk az a három nap tényleg pihenés, ejtőzés, olvasás, társasozás, beszélgetés, férjemnek, kislányomnak és nekem.

A két ünnep között pedig színházba, termálba megyünk, egyik nap egy jó étteremben kajcsizunk. Teszünk a rokonokra, és kész...!

Én is mehetnék anyámhoz (apám már nem él sajnos). De ott egy undok nagynéni, pont a karácsony alkalmából. Hiányzik nekem az intrikálása, a cseszegetése? Nem. Anyámmal úgyis napi szinten telefonálunk, aztán majd ha kedves nagynéni nem lesz már ott, akkor meglátogatjuk januárban.

Én nem tudok semmi ilyen baromságot (kötelező rokoni hacacáré) magamévá tenni. Viszont soha nem is borulok ki karácsonykor. Hármunknak kell ünnepi ételeket varázsolnom, hármunknak kell, hogy megfeleljek. Lehet, hogy ez formabontó...

Épp a napokban filóztam, hogy milyen jó annak, akinek egymást szerető, aktívan összejáró nagy családja van. Na igen, ha van mögötte tartalom... De ha nincs...akkor nem kérek belőle, karácsonykor sem.

.. de az olyan "cuki-muki pinky-minki" embereknek általában olyan problémájuk szokott lenni, hogy épp nincs a méretükben abból a jó kis cicifixből. Efféle problémák mellett én is tudok hyper-optimista lenni.

Egyébként optimista vagyok, de reálisan gondolkozom.

Hát, igen.. :) ..és tudod, az annyira jó érzés, mikor valaki, ahelyett, hogy a hibáidat kezdené rádolvasni, észreveszi, hogy mennyi energiád van abban, hogy mindennek ellenére boldogan, és jó érzéssel éledd az életed.

Mindig a hideg fut végig rajtam, mikor valaki van annyira figyelmes, hogy tovább lát az orránál. :)

igen,azt hiszem igazad van:)mégis én élem vidáman az életem,amiből csak egy van(bár ki tudja,lehet már vagy 100 szor reinkalnálodtam:D)

tudod,ha végignézed életed filmét,akkor jól szórakozz rajta(én azon vagyok). Ha egy pcit is süt a nap, akkor annak vigyorgok:)persze,én is ismerek már ebbnől a tipusbol tulzás csajszit,aki már az idegesítő,tulon tul optimista és rozsaszin cukorvilágban élő cicamaca, de szerintem kényes az egyensúly,de törekedni kell rá:)inkább azért utáljanak,mert kedves vagyok,mint azért,mert egy mogorva kékharisnya:)legalább nem fogok unatkozni,ha végignézem életem filmjét mikor a finish-be érek:D

ne aggódj, nem csk téged...sajna mostanság nem igazán arra gondolunk, hogy szeretet stb, hanem rohanás, pénz, ajándék, takarítás. Pillanatnyilag még csomó embernek kell vegyek ajándékot, pénz meg sehol, mert még sulis vagyok, amit anyuéktól kaptam már elfogyott :( lazítani kellene, de ez csak akkor jön el ha már 25-e van :(

tegnap megfogadtam, hogy akármi legyen is, boldogan fogom eltölteni a hetet és az ünnepeket, anélkül, hogy lótnék-futnék a házban, a konyhában és az áruházakban :)

Az ilyen mufurc emberek mindig egy olyan érzést váltanak ki belőlem, hogy legszívesebben egy pici ilyen reflex-izé-kalapáccsal ütögetném a homlokát, és közben mérgesen néznék.

Nem is értem.. én olyan ember-barát vagyok, és úgy szeretnék belelátni egy pár ember fejébe, akik tényleg ok nélkül puffognak a másikra.

Szerintem önmagával sincs kibékülve, felesleges is megkérdezned, hogy mi baja.

Karácsonykor el tudod kerülni, vagy találkoznod kell vele is?

Egy csomóan gyereknek érzik magukat, aztán ahogy nő a pocakjuk, 9 hónap alatt anya lesz.

Sokszor én is meglepődök ismerőseimen :)