Segítség!!! - itt kiadhatod magadból ami bánt (beszélgetős fórum)
Cigarettáért álltam sorban a pénztár előtt.
Már kihelyezték a csokoládé Mikulásokat.
A mögöttem lévő nő leütött egyet a kosarával.
Koppant egy nagyot. Felvettem és visszatettem a helyére, a tálcára.
Ahogy hozzányúltam éreztem, hogy belül összetört.
Arra gondoltam, hogy remélem nem lesz semelyik gyermek ajándéka.
a mocsok, ami az utcán van
Nagyon sajnálom! Tudom, min mész keresztül.
Hamarosan három hetesek lesznek a kiskutyáink. Rengeteg időt, pénzt, fáradtságot beleadtunk, de az alom fele már elpusztult és küzdünk az egyik kölyök életéért. Ráadásul császárral születtek, ezért az anyukájukat is megviselte. Mindent megpróbálok... De már annyira nehéz. Nem értem, mivel érdemeltük ki ezt.
Számomra nincs segítség.
Szinte teljesen tehetetlenül kell végignéznem, ahogy a 88. évében lévő anyukám kifelé megy az életből.
Amilyen ő volt, és ahogyan élt, nagyon nem érdemli meg ezt a méltatlan véget.
Végre sikerült!
El sem hiszem.
Október 18-án lesz a keresztelő, egyel kevesebb dolog nyomaszt.
Tisztelt fórumozók!
kérem!
mentsenek meg!
de egy lusta disznó vagyok...
Elküldtem azt, akit szeretek és most úgy érzem, hogy itt a "világvége".
Még mindig nem tettem előrelépéseket ebben az ügyben.
Az bánt, hogy bulik alkalmával a legjobb barátném kb. rám se bagózik, mindig egy másik bnénkat hívja magával mindenhová és neki mond kb. mindent...aztán néha észreveszi, hoy én is létezem, de olyankor már evette a kedvem mindentől.
sziasztok!engem az bánt h amikor kezdek még csak jóba leniv kivel akkor még nincs baj de amikor már mondjuk tudom h szerelmes belém akkor meg már félek h csalódást okozok neki mert nem oalyan vagyok mint amire számított és nem tudom h mért érzem igy.félek a szeretettől?mert tudom h ez hülyeség mert ha már belémszertetett akkor valszeg ugy szerte ahogy vagyok de mégis mindig félek h csalódik bennem:S
Az bánt, hogy nem lett megkeresztelve a kisfiam.
3 éves múlt.
Képes vagyok megtenni mindent, amikor dolgozom.
Az életemben meg nem.
Már nem vele élek. Az anyjáék meg nem vallásosak.
Ha helyre is teszem ezt, hogy fogom tudni őt úgy nevelni, ahogy engem a szüleim.
Meg fogja-e érteni?
Szüksége lesz-e rá?
Milyen élete lesz?
hát ez a gondom, vagy ez is
Fogalmam sincs mi lehet a probléma. Sokszor már nem tudom hogy kedveskedjek, de még is csak az elutasítást kapom. Persze bennem is van hiba ezt nem tagadom, nálam is van amikor ok nélkül rossz kedvű vagyok, olyankor szólni sem lehet hozzám, de ez ritka. Nem tudom, hogy most velem van problémája, én rontottam el valamit?! Hiába kérdezem ezekről mindig azt mondja, hogy szeret engem, csak azért ilyen mert sok a vita köztünk. Na de a vitát sem mindig én kezdem. Előfordul, hogy ő is ok nélkül elkezd velem vitázni. Mint ma is. Á, nem tudom mi lesz, hogy lesz velünk.
Szia most vigyáz hogy mit lépsz, és miért hanyagol???Jó nagy dilemma nem irigyellek , de ismerős az eset, csak.....
Szia!
Az biztos, hogy most nagyon össze vagyok zavarodva. És ahogy írtad, képben van a párom barátnője is, és akkor a régi szerelem is. Ráadásul ma összevesztünk a párommal alaposan és már 2 hete hozzám sem nyúl.
Szia , most össze vagy zavarodva, és párod barátnője is a képben van , szed össze magad.A srác barátnőjét lehet hogy szépnek látod, de nem tudod, hogy mit szólna ha találkoznátok? Akkor ki lenne a szép?????
Matricának és Egy Katusnak is csak ezt tudom írni. A fejetekben dől el. Volt, hogy én is féltékenykedtem magamban, de semmi alapom nem volt. És mielőtt még kifelé is meglátszott volna, meggyőztem magam, hogy semmi értelme.
Kollléganőmnek volt ilyen betegsége: hónapokig ki sem mozdult a 8.-ról. Ő is azt mondta rákényszerítette magát elindulni, emberek közé menni, de bogyókat ő is evett.
Én mindig is irigyeltem az ilyen inci-finci kicsit alacsonyabb hölgyeket, mert olyan kis helyesek és szerintem a pasik is nagyon kedvelik az ilyen tipusú hölgyeket.Tök cuki rucikat lehet "S" és "SX" méretben kapni, de az rám soha nem volt jó. Azzal tessék boldognak lenni ami van! És a súlyod is rendben van!Az itt-ott arányosan gömbölyű nőkre buknak a pasik. Fel a fejjel! Ha pozitívan állsz hozzá és magad is elhiszed azt amit írtam, nem hízol tovább és gyönyörű leszel! Csak attól, hogy úgy gondolod. Én sem híztam mikor el is hittem, hogy így vagyok jó ahogy vagyok. De amikor lenn vagyok akkor bizony jön pár kg és harcoskodhatom ellenük.
Engem most az bánt, hogy megtaláltam az Iwiwen egy srácot akibe régen nagyon szerelmes voltam de nem viszonozta az érzéseim. Gyönyörű szép barátnője van. Kicsit összeomlottam.
Segíteni nem tudtok, de jó kiírni magamból. Azt hittem, megtaláltam az igazi IGAZIT. Tévedtem.
Kicsit belehalok, de talpraállok. Remélem.
Szia , szed össze magad a súlyod jó a magasságodhoz, és különben is ha nem kell ne hordjál magassarkú cipőt.NE szenvedj , és légy boldog fiatal vagy. Tudom hogy nehéz de próbáld meg.
Sziasztok!
Én is voltam pánikbeteg és hipochonder egyszerre.
Nem volt könnyű. Sokat és sokáig szenvedtem vele attól függetlenül, hogy még fiatal vagyok. Jártam pszichológushoz, rohamokat kaptam akkor bevittek a pszichiátriára egy vagy kettő nyugtató injekcióra, mert a tabletta nem hatott. Sokat sírtam, féltem, de elmúlt. Nem tudom hogyan.
Most viszont kisebbségi érzetem vagy, iszonyatosan rondának érzem magam. Olyan depressziós állapotban vagyok. Híztam 6 kg-ot (52 kg vagyok és 158 cm) mióta nem bagózom és ez nagyon zavar. Nem megy le. A melleim is megnőttek, ennek az egynek örülök, de amúgy semminek.
Nem akarok emberek közé menni. Úgy érzem, hogy minden nő sokkal szebb mint én. Nem vagyok féltékeny, nem akarok úgy kinézni ahogy ő, csak valami nem tudom.....
Szar érzés, hogy mindenki egy fejjel nagyobb nálam, viszont ha magassarkút veszek fel hülyén érzem magam.
Ahh, csak szenvedek. Asszem ezt nevezik önértékelési problémának...
nem kívánom senkinek!
Én nem sok mindent tudok ezekről a betegségekről... Anyukám is volt pánikbeteg! Itthon volt kb fél évet betegállományban és kapott gyógyszereket, nyugtató, altató stb. És mostanában már elég jól van, igaz ez a betegség nála már jó pár éve volt. De nagyon hamar ideges tud lenni és olyankor szorong.
Sziasztok!
Fél éve vagyok nagyon szorongós,pánikbeteg,fóbiás és félek hogy megőrülök vagy valami komoly betegséget kapok!
Megyek most egy helyre ezzel és remélem jó tanácsokat kapok és jó kezelést!
Nagyon félek hogy hülye leszek,de csak ki lehet ebből gyógyulni!???
Én is ezt gondolom, hogy az egyáltalán nem kifogás, hogy mondjuk részeg volt... Egyáltalán nem mentség akkor sem!
Bízom benne, hogy nem lesz gond :-)
A mértéket ismeri, tartsa magát hozzá. Ez nem nagy feladat, és akkor még a gondolata se merül fel a dolognak, neked meg nincs okod félni. Amúgy az alkohol semmire sem indok
Én megbízom benne, ezt neki is mondtam már. De Ő is megmondta, hogy fél attól, hogy hülyeséget cisnál, ha esetleg többet inna a kelleténél. Teljes mértékben megbízom benne és őszinték is vagyunk egymással.
További ajánlott fórumok: