Segítség! Anya kimozdulna, de Apa nem elég. (beszélgetős fórum)

Azért ez elég "kedves" volt a sógornődtől, meg a férjedtől...

Én sohasem mondtam meg a menyemnek, ha elmentek szórakozni, vagy valamiért el kellett mennie és itt hagyta az ikreket, hogy ha sírtak. A gyerek az olyan. Sír az anyja után. Többet kell másra bízni és megszokja, hogy anya megjön. Arról nem beszélve, nem idegen emberekre hagyod őket...

Persze,egyetértünk,de eddig bennem nem buzgott fel ez az igény. Csak most. És sajnos nem ilyen egyszerű,hogy "menj el és kész,mert az jár".

Ha akarnám se tudnám figyelmen kívül hagyni az ő igényeiket,hogy hogyan oldjam meg úgy,hogy nekik is jó legyen.

Na jó, tényleg kicsit erős.:)

Csak meglepődtem. Minden embernek szüksége van arra, hogy saját magára is legyen egy kis ideje. Természetes emberi igény, legalább annyira természetes, mint az anyai szeretet.

Nem,nem volt,de eddig fel sem merült bennem,hogx kellene. Jó baba,alig van vele gond,szeretek vele lenni,bnőim aműgy sincsenek,kerülnek,mióta babát szültem,nem tudnak mit kezdeni velem.

A modern rabszolgaság kicsit erős,egyáltalán nem sajnálom magam,illetve a helyzetem.Azért vagyok az anyukája,hogy vele legyek,hisz rajtam kívül alig ismer valamit a világból.

Ezt komolyan mondod? 9 hónapos a gyereked, és még soha nem mentél el sehova nélküle?

Majd egy éve nem volt egy-két órád, ami csak a tied? Hogy elmenj sétálni, kiszellőztetni a fejed, csak úgy kóborolni, vagy leülni beszélgetni a barátnőiddel?

Ha ilyet olvasok, nekem szép lassan úgy tűnik, hogy gyereket vállalni manapság felér egy modern rabszolgasággal!

MENL EL, és kész! Ne aggódj, végülis nem a templom lépcsőjére teszed ki :-))

Én nem mentem el, és az lett az eredménye, hogy már 7 éves volt a lányom, és egy moziba nem tudtunk elmenni. Elbaxtam, de tanultam belőle. És tudod, az okos ember más kárán tanul :-))

Ez tuti így volt.Lehet, hogy már napokkal előbb elkezdtél stresszelni rajta, hogy mi is lesz, ha te otthagyod a babádat.

Szerintem menj el!!

Mindketten ki fogjátok bírni és neked sem árt a kimozdulás.Próbálj meg minél nyugodtabb lenni egész nap, hogy ne a feszültség sugározzon át rá.

Hozzátenném még,hogy most azért mennék el megint,mert mútkor 10en voltunka 28ból,de most mindenki tudn jönni. Valamint ez lenne a második alkalom,hogy kimozdulok 9 hónap alatt.

Illetve beszéltem erről a védőnőmmel,hogy a babát nagyon megviselte,errő azt mondta,hogy nem a gyerek néz ki úgy,mint akit trauma ért,hanem én,mert ő teljesen jól van szocializálva,valószínűleg én sugároztam rá reggel óta a saját kétségbeesésemet,hogy "elhagyom",ezért borult ki.

9 hónapos a kislányom,nekem pedig szombaton osztálytalálkozóm lenne.

Novemberben már volt egy,akkor 7 órakor indultam el,pénteki nap volt,férjem még nem volt otthon,ezért sógornőmet kértem meg,figyeljen a kicsire,amig alszik.A baba egész nap nyüszi volt,sírt sokat,majd mikor kiléptem a lakásból,mert azt hittem,elaludt,10 perc múlva azért visszatelefonáltam,felébredt és torkaszakadtából ordított. Férjemet hívtam,azt mondta,ne forduljak vissza,20 perc és otthon van. Nemsokára jött a telefon,hogy hiába ért haza,ő se tudta megnyugtatni a kicsit. 3 teljes órán keresztül tiszta erőből ordított a bébi,amig végkimerülésben elaludt.

Mit tegyek? nagyon szeretnék elmenni,de egyikőjüket sem akarom kitenni ennek mégegyszer.

Ötletek,hogy ne én legyek a legszívtelenebb anyuka a világon?