Segédápolói munka (beszélgetés)

És akkor még egy sztori:

Egy másik kórházban, más miatt. Szintén egy idős néni volt az egyik szobatársunk. Ott ugráltam neki szintén, mert szomjas volt, éhes volt, fázott, stb.

Aztán a másik szobatársunk mondta, hogy ne ugráljak már, mert kihasznál a néni.

Én meg mondtam, hogy de szegény szomjas, éhes, fázik, lecsúszott a takarója, stb.

Erre mondta, hogy figyeljek.

A néni szólt, hogy Anna, ha nem lenne probléma, szomjas vagyok. Már mozdultam, mire a másik szobatárs. Juci néni, ott van az inni való a jobb keze mellett, csak nyúljon jobbra és eléri. Juci néni, tényleg elérte simán.

Utána még néhány alkalommal átvette a másik szobatárs az irányítást és Juci néni, egész jól ki tudta magát szolgálni és nekem se kellett 5 percenként ugrani valamiért.

Magamtól, sosem jöttem volna rá erre;)

Biztos, hogy írtad, de nem emlékszem rá. Melyik kórházba szeretnél segédápoló lenni?

Csak, hogy tudjuk;)

Egyébként van egy fiú ismerősöm, aki segédápoló. Már nagyon régen, vagy 20 éve. 18 évesen ott helyezkedett el és azóta is ott dolgozik. Úgy látom, hogy szereti.

Ilonka néni, 76 éves volt akkor. Az epeműtéte nem sikerült laporoszkóposan, így vágták. Azt hiszem, a laporoszkópos műtét kíméletesebb, mert kisebbek a vágások, stb.

Ráadásul a néni, kb. 80 kg volt, így volt a hasán zsír. Nem volt nagyon kövér, olyan asszonyos volt.

Csak annyit kellett volna neki segíteni, hogy amikor reggel kiosztották a gyógyszereit, akkor összetörték volna. Kb. 20 másodperccel lett volna hosszabb a teendőjük+cukor nélküli teát hoztak volna a cukros helyett.

Illetve, naponta egyszer, el kellett volna kísérni a tusolóba, hogy megmosakodjon.

Ehelyett, üvöltöztek vele, teljesen hülyének nézték.

Amikor a gyógyszereit megkapta, elmentem cukor nélküli teáért, összetörtem a gyógyszereit, a kezébe adtam, ő beszedte. Illetve, szereztem neki egy kancsót és abba mellé tettem a cukor nélküli teát, hogy ritkábban kelljen elmenni újabb bögre teát hozni.

Valamint, naponta egyszer, kora este, elkísértem a tusolóba és megvártam, amíg lemossa magát. Segíteni se kellett neki, csak kint ácsorogtam. Nem volt megterhelő.

És még amit csináltam, az annyi volt, hogy naponta többször szóltam Ilonka néninek, hogy álljon fel és járkáljon egy kicsit.

Fájt a hasa igen, sziszegett, de olyan jókat nevetett azon, ahogy felszólítom, hogy mit csináljon. A hó is esett, amit én néztem az ablakból és mondtam, hogy de szépen esik a hó. Erre megkért, hogy húzzam el a függönyt. Én meg mondtam, hogy ha látni akarja, akkor ki kell szállnia az ágyból és ide kell sétálnia. Megcsinálta! Tehát, nem volt megterhelő.

Mivel én nem vagyok ápoló, így nem hiszem, hogy bármikor is meg fogsz tudni nézni;)

Tudom magamról, hogy nem vagyok alkalmas ilyen munkára, ezért nem is megyek.

Még akkor sem jelentkeztem, amikor hosszú ideig munkanélküli voltam, mert ezt én se lelkileg, se fizikailag nem bírnám. Ja, hogy lett volna fizetésem? Azért mindenáron nem. Inkább elmentem konyhalánynak egy étterembe;)

Ááá, a mi esetünk után, szinte 100% biztos vagyok abban, hogy az ilyen esetek 99% nem a reménytelenség és kétségbeesés miatt történik, hanem azért, mert a szakszemélyzet, valamit nem csinál meg.

Voltam kórházban néhány alkalommal, és láttam, hogy viselkednek az idősekkel.

Ha velem, nem lettek volna rendesek, akkor biztos, hogy kiosztom őket, de velem rendesek voltak, nem volt gondjuk velem. Folyt a vérem a vérvételnél, kiszálltam az ágyból, elláttam magam, de sok idősnek nem ment ez, ezért én segítettem nekik (inni adtam nekik, gyógyszert tördeltem, segítettem kiszállni az ágyból, stb.), pedig én is frissen műtött voltam és nem hiányzott egyik esetnél sem, hogy terheljem magam, de inkább csináltam, minthogy újra és újra végig kelljen hallgatnom azt, ahogy kiabál az idős, nem süket beteggel a nővérke.

Az epeműtétemnél a 76 éves Ilonka néni lánya bejött amikor mentem haza, hogy megköszönje a sok segítséget és azt, hogy megkíméltem ezzel az anyukáját a cseszegetéstől.

Jaj, dehogy már megmagyarázzuk a hanyagságukat.

Azért lett menőkés, mert zavart lett a kiszáradástól, ami azért történt, mert nem kapott elegendő ideig infúziót és nem itatták.

Nem várta el tőlük senki, hogy 24 órát mellette üljenek, csak azt, amit el kell végezniük.

A kiszáradás is lehetséges, az elégtelen folyadékpótlás miatti húgyuti fertőzések kialakakulása ami nagyon erős folyamatos fájdalommal jár, nem ülnek mellé hogy nyugodtan megetessék, stb, de összeadódhatnak egy beteg embernél a kiszolgáltatottság érzése mellett a teljes elmagányosodás is.

Egy súlyos beteggel ki beszélget? Ki kérdezgeti megértően, együttérzően, ki segít a panaszain? Kitől kap egy ölelést? Legtöbben nem is gondolnak arra hogy a súlyos betegnek lenne erre a legnagyobb szüksége. Ez is és sok más is közre játszhat abban hogy kiugrik az ablakon. A reménytelenség, a kétségbeesés, hogy érzi az állapota már csak rosszabb lehet és a mostanitól is szenved. Nem kér többet.

Ugye nem akarod magadat sem egy orvossal sem egy ápolónővel egy lapon említeni?

Nem szemétkedni akarok, de hogy fogsz bánni azzal a beteggel, akit naponta ágytálaznod kell, vagy lemosdatni, új ágyneműt húzni, ha későn érsz oda az ágytállal. Vagy a másikat, aki leönti, netán lehányja magát az ebéddel.

Te nem ápoló leszel, nem szakmai munkát fogsz végezni, hanem tehermentesíted a szakembereket. Utálni fogod és ne fogsz jól bánni a betegekkel.

Vállalj takarítást, többet fogsz keresni, magad döntöd el mennyit dolgozol és sokkal könnyebb lesz.

Barátnőmmel arról beszélgettünk, hogy hány ember esik ki kórházak ablakán, stb.

Lehet, hogy "csak" kiszáradtak, azt sem tudták, hogy hol vannak, az ablakot ajtónak nézték.

A TV-be meg bemondják, hogy öngyilkos lett...

Ugye!

Ezt hallani is borzasztó volt:(((

Elküldtem véletlenül.

Tehát, az volt a szerencse, hogy beugrottam hozzá, így tudtam intézkedni.

Hát persze!

Csak a nénikémnek csípőprotézist ültettek be. Lábfájásba, elég ritkán halnak bele az emberek;)

És egyértelműen, nem tettek meg semmit.

Mindent elrontottak, amit csak lehet. Nem adták elegendő ideig az infúziót, nem itatták meg, így kiszárad és zavart lett. Kiesett az ágyból, ezért kikötözték, stb.

Az volt a szerencse, hogy beugrottam hozz

Ja ,a közelmúltban történt egy nem mindennapi eset.

Emberkénkben kukacok hemzsegtek.

Az ápolónő "tudott a problémáról",a belső vizsgálat orvosszakmai hibát nem tárt fel.

Konkrétan félek még vizsgálatra is menni...

Ez igaz!

Ezért nem hiányzik még egy. Bőven elég, az ilyenekből annyi, amennyi van.

A nénikémet év elején, majd nem eltették lábalól.

Szerencse, hogy bementem akkor is...