Sárgabarack lekvár: Nátriumbenzonáttal v. szalicillel? Tapasztalatok? (tudásbázis kérdés)

Azért, h idéztem a Stahl magazinból, én sem tartom sem őt sem a receptjeit mindenben követhetőnek, de vannak jó receptek - mint mindenkinek. Egyébként csak a pontosítás kedvéért - nem vitatkozni akarok, nem szeretek - a cikket nem ő írta, hanem Barotányi Zoltán szakértő, és egy olvasói kérdésre: "Nem értem, miként képes megakadályozni a szalicil h alul se romoljon meg a dzsem, pedig csak a tetejére kell rászórni" A válasz egy részét írom ide: A szalicil v más tartósítószer alkalmazása csak a végső és nem is feltétlenül szükséges módszer....elég a lekvárnak az oda szorult levegővel érintkező, közvetlenül a fedél alatti részér szórni a szalicilt, elvégre a gombák és baktériumok túlnyomórészt onnan támadnák meg féltett dzsemünket. Amúgy meg ne legyenek illúzióinka: a szalicil, azaz a nátrium-szalicilát vízben jól oldódik, ennek megfelelően a zömmel még mindig vizalapú lekvárunk belső részeibe is képes diffúzió révén eljutni. A szalicil megítélése vitatott - mindenesetre sok más fontos élettani hatása mellett, nagy hatékonysággal pusztítja el a lekvárt is károsító mikroorganizmusokat: baktericid és fungicid (gombaölő) hatású,emellett sok kozmetikai és gyógyászati krém hatóanyaga, szinte minden bőrprobléma ellen javallott. ....Akadnak akik emiatt már-már S vitaminként emlegetik, ugyanakkor kétségtelen, h rendszeres nagy mennyiségű bevitele sokaknál okozhat krónikus gyomorproblémákat, érzékenyebb személyeknél már kis dózisú bevitel is allergiás tüneteket válthat ki. Éppen ezért kenyérre kenés, bekanalazás előtt mindenképpen szedjük le a lekvár felső, szalicilban gazdag részét, de tudjunk róla: az már a mélyebb rétegekben is megtalálható.A szalicilt zömmel az élelmiszeriparban sem használják már, lehetőleg váltsuk ki mi is más tartósítószerekkel - még ha ezek nem is őrzik meg annyira a gyümölcs eredeti színét, ez a baj pl a benzoesavval. Szerintem célszerű alkalmazni a mind jobban elterjedt módszert: a frissen elkészült, és üvegbe töltött, majd lezárt lekvárt helyezzük fejjel lefelé fordítva egy nedves konyharuhára. Ilyenkor alul, azaz a kupak alatt a forró lekvár maga sterilizálja az üveget, felül pedig azaz az üveg alján a lekvár hűlése és összehúzódása miatt afféle vákuumbuborék jön létre, igy kórokozók innen sem támadhatnak. És az sem utolsó fertőtlenítő - na persze ekkor gyerekek nem ehetnek a finomságból - ha a kész lekvár tetejére töltünk némi töményebb alkoholt. "

És álljon itt egy mondatnyi idézet a vácrátóti lekvárok gyártójától : Mivel termékeim szabad téri rendezvényeken télen és forró nyári napokon egyaránt megtalálhatók, ezért minimális tartósítószert használok. /kálium szoirbát/"

Sokféle vélemény van, mindenki azt próbálja ki, amelyik neki szimpatikus, egyik irányzat se lehet szentírás. Valaki véleményt kért, többen megírtuk, majd választ. Ez olyan minthogy van aki a mosódióra esküszik, más a háziszappanra, megint más a bolti vegyszerekre. Mindnek megvan a maga előnye és hátránya....

Semmi baj.

Amúgy meg Sthal a magazinjával együtt beszarna Anyám szaliciles baraclekvárjától...

Survuvir-nak és még valakinek, aki hasonló véleményen van: nem kioktatni akarlak Benneteket, mert én is azt hittem egész idáig (és amig én is használtam tartósítót) h leszedem a tetejéről és kész. És azt is a mostani Stahl magazinban olvastam (nem reklámot akarok csinálni neki) h a tartósító szépen átszivárog az egészen, és az aljában is ugyanúgy megvan mint a tetejében. Most nem tudom pontosan idézni, de holnap ideírom azt a kis szakaszt.

Lazsuci, én is kb azóta vagyok háziasszony, és nagyon örülök, h ezt írtad, mivel néha én is azt érzem, h Úristen, már mióta csinálom és néha mégis elbizonytalanodom, vagy csak épp kíváncsi vagyok, más hogy csinálja, hátha tanulhatok.