Sajnálom a mai fiatalokat (beszélgetés)

Szépen átírtad, hogy inkább együttérzel velük, próbálok mást írni, mint amit előttem…de valóban nekik ez a természetes.

Egyrészt ha rövidre akarom zárni, mindegy is, mit gondolok jónak, mert anno az volt, most meg ez. Mikor a mai fiatalok helyébe képzeljük magunkat, akkor mi a saját nyugodtabb életünkhöz viszonyítjuk az ő mindennapjaikat. Így valóban rosszabb most fiatalnak lenni. De ha a gyerekeim életéhez viszonyítom az enyémet, akkor azt látom, milyen jó nekik, hogy ennyi választási lehetőségük van! Milyen jó, hogy mernek választani, lehet véleményük, meghallgatják őket a szüleik, és támogatják mindenben. Milyen jó, hogy hibázhatnak, és nem oké, ha a tanár megdobja őket egy méretes kulcscsomóval, vagy tesin a tanár fenekén rúgja őket. Milyen klassz, hogy a szüleik elviszik őket külföldre, így látják, hogy mi értelme az idegen nyelvnek. Már síelnek, előbb van jogsi, nem akadály elutazni barátokhoz, amíg én a megyéből sem nagyon tettem ki a lábam anno, és azt gondoltam, csak az létezik, amit látok. Milyen nyitottak, érdeklődőek! Milyen kreatívan és bátrak. Milyen jó nekik, hogy az anyukájuknak több háztartási gépe van, és így társasoznak velük, vagy csak együtt vihognak vicces dolgokon, vagy elmennek megvenni együtt egy pulcsit, ami tetszik is, és nem bök:) szóval nézőpont kérdése.

"sokszor nekünk is nehéz kiigazodni, nemhogy nekik." Pont ellenkezőleg látom! Ők igazodnak ki benne, mi meg gyámoltalankodunk.

De én sem irigylem őket!