Sajnálom a mai fiatalokat

De nem a fiatalok kritikájának szánom ezt, tényleg nem. Eleget láttam már közülük, akik tiszteletet érdemeltek. Meg aztán egyáltalán nem rosszabbak, mint mi voltunk! Sőt, még csak jobbak sem. Egyszerűen mások. Más korban és más társadalmi környezetben nőttek fel, ami nyomot hagy rajtuk. És ez az oka a címben szereplő sajnálatomnak. Bizonyos szempontból az ő világuk érdekesebb, más szempontból inkább szomorúbb.

Emlékszem még amikor mi voltunk fiatalok... Ha randizni akartunk akkor el kellett menni a kultúrházba. A fiúknak meg kellett várni a lányt a kapuban és a szemébe kellett nézni a másiknak. Most meg ezekkel a telefonokkal csak nyomkodják a képernyőt, meg ott keresik a boldogságot, aztán tényleg, ki tudja, hogy ki ül a másik oldalon?

Persze tudom én, hogy minden kornak megvan a maga nehézsége meg szépsége. A mai gyerekek is ugyanolyan dolgokért aggódnak, mint mi régen, csak más köntösben. De azért jó néha megállni egy pillanatra és hálát adni azért, hogy mi még fára másztunk, meg papíralapú könyveket olvastunk, mert az a béke és az az egyszerűség, ami akkor volt, az örökre megmarad a szívünkben.

Az idősebb generáció persze mindig is hadilábon állt a fiatalabbal. Ránk is hitetlenkedve, értetlenül csóválták a fejüket az akkori öregek. Átgondolva, mindenki abban él, amit rábíztak és meg kell küzdenie vele, ha lehetséges, becsülettel. A tőle telhető legjobbat tenni. Így most inkább módosítom a címet: inkább együttérzek a mai fiatalokkal. Nem könnyű nekik a teher.

Mi is tehetünk erről. A kilencvenes években a világ hirtelen tele lett mindennel, ami csak lehetséges és mi gyorsan megszoktuk a fogyasztói életmódot. Ugyanezt tanítottuk a gyerekeinknek is, hogy minden elérhető. De ki ragaszkodna az alacsonyabb komforthoz, amikor például lehettek automata mosógépeink, számítógépeink?

Azt viszont nem tudom megmondani, hogy a jelenlegi és a jövő generációit mennyire fogja érinteni a jelenlegi kényelem, különösen az informatika és mennyivel lesznek rosszabbak a készségeik és képességeik, mint a mieink. De találnak majd módot és nekünk is keményen kell majd igyekeznünk, hogy lépést tartsunk velük, hogy a fiatalabb generáció tisztelettel tekintsen ránk.