Rozi érkezése (beszélgetős fórum)

De miért húzod rá másra a te 30 alatti gondolkodásodat?? Nyilatkozzál akkor a saját magad nevében, hogy te azért nem vállaltál 30 alatt gyereket, mert felelőtlen csitri voltál és csak unaloműzésből szerettél volna babát.

Te általánosságban írtad, pontatlanul fogalmaztál.

Én is megértem a fájdalmadat, meg az érzéseidet amik a császárral kapcsolatosak - valszeg engem is rosszul érintett volna, ha nem tudtam volna természetes úton megszülni a lányaimat - de sztem egy szüléstörténettel kapcsolatos cikknek nem arról kell szólnia, hogy ki, hogy nem bírja a fájdalmat és ki mért nyavalyog, hanem rólad és a babádról. Igen, engem is bosszant mások nyávogása, én is egy hang nélkül szültem mindkettőt, pedig a másodiknál fájások között szinte elájultam, az elsőnél meg nagyon elhúzódott a tágulási szak.

Egy szüléstörténetnek inkább meghatónak és szívhez szólónak kéne lennie, de te most így érzel. Majd lehet kis idő múlva lecseng benned és meg tudod élni azt, amit még nem éltél meg. :(

Köszönöm, hogy megosztottad a történetedet! Nekem egyelőre harántfekvésben van a babám, és mivel az első szülésem természetes úton ment, bízom benne, hogy elkerülöm a császárt. De nagyon jó volt olvasni egy ilyen élményről is, kicsit jobban el tudom képzelni, hogyan is zajlik, mivel is jár ez a folyamat.

Nem olvastam el a kommenteket, így nem tudom, mit írnak mások, de: annak ellenére, hogy az első lányom teljesen természetesen jött világra, ahhoz, hogy előjöjjenek belőlem az anyai érzések, az, hogy felfogjam, ő most már örökre itt lesz velünk, hozzánk tartozik, stb. HETEKBE telt. Nem volt sem szülés utáni depresszióm, sem semmi rossz, mégis, mire úgy éreztem, hogy anyává válok/váltam, nem egyik napról a másikra ment. És lehet, hogy erről sokan nem beszélnek, meg nem illik, hiszen mi az, hogy nem vagy rögtön a szülés után "anya" a szó szoros értelmében, de akiknek ezt elmondtam - hogy nekem tényleg idő kellett a "megéréshez" kb. kivétel nélkül megerősítettek, hogy ez náluk is ugyanígy volt...Mégis, mindig csak arról hallunk, hogy minden rózsaszín, egyértelműek az érzések, a felelősségek. Pedig nem azok. :)

Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy amikor az ember szerelmes lesz, általában nem egyből 1000 fokon ég, hanem érzi, hogy minél többet akar lenni a másikkal, hogy jó a társaságában, jó vele minden, és még többet és többet akar a másik emberből tapasztalni, ismerni. És igen, nekem idő kellett ahhoz, hogy kislányomat, akit nagyon vártunk, terveztünk, fokozatosan, egyre jobban és mélyebben szeressem, "megszokjam", és az ő anyukájává váljak "agyban" is. Hiszen addig feleség, pár voltam, nem tudtam, milyen érzés más "szerepet" is betölteni. És most már anyuka is vagyok, feleség is vagyok, és megmaradtam saját magamnak is.:)

Szia.szerintem nagyon jol leirtad nekem tetszett. Negativ kommenteket nem kell figyelembe venni..Itt senki nem ir arrol hogy milyen is a szules valojaban...csak hogy kipottyan es minden happy es megy minden mint a karika csapas. Termeszetesen szultem. Erzestelenites nelkul.gatvedelemmel persze.Senki nem mondta hogy konnyu lesz. Azt sem hogy 3x cserelik a lepedot mert oda csinalok magam ala. Azt sem hogy 2 extra nagy pelenka kell alam mert ugy verzek az elso napokban. Azt sem hogy kateterezni kell mert nem tudok pisilni. 30 evesen ugy szultem hogy azt hittem hogy mindent tudok pedig szinte semmit.

Oszinten leirtad te mit erzel. Akik negativak azok vagy nem szultek vagy csak irigyek..

Elvezd az anyasagot csak ezt tudom mondani. :-)

Szia!

Megírtad helyettem azokat a sorokat, amiket azóta nem tudok megírni - nem jutok oda, mert van egy örökmozgó 6,5 évesem - hogy megszületett a kislányom. :)

Én azt gondolom, teljesen őszinte a stílusod, mindent tárgyilagosan és a Te nézőpontodból írtál meg, jogosan. Ne vedd magadra a negatív hozzászólásokat, amik alapvetően is semmitmondóak, hisz még alá sem tudják támasztani az "ítélkezésüket".

És igen, kell írni az árnyoldalakról. Az összesről. Nekem is nagyon sok jutott belőle és nekem nem volt sehol az öröm, a boldogság, az eufória, és a szerelem...később jött, és nagyon nehéz volt fent tartani és feldolgozni a sok "rosszat"...Mert igenis rossz volt. Nem volt mámor, nem volt vidámság, csak az elhagyatottság, a mérhetetlen fájdalom, a kiszolgáltatottság, a bizonytalanság és a félelem...

Aztán még otthon sem volt könnyű...

Aztán 10 hét telt el, amikor elengedtem valamit a nagy csomagból, a lelki csomagból, a teherből, de mindent nem tudtam... és akkor jött az öröm, hogy ott van Ő, ez a csepp gyermek, a mi teremtésünk, a csodánk...

Te csak maradj az, aki vagy! Minden ok Veled és Veletek! És kellenek az ilyen Anyák, mint Te! Őszinték, hitelesek és valósak. Nem bezzeganyák...

Ölelés.

Olvasgatom a hozzászólásokat és csodálkozom a negatív véleményeken... 1. miért vagyok lenéző? Tisztelem és becsülöm azokat, akik szó nélkül végig csinálják az egész procedúrát. Sajnálom azt, akinek fáj valami. (Mert nekem is fájt sokminden)

2. Pökhendi? Neeem. Őszinte, nyitott, nagyszájú az igen.

3. Pofátlan? Lehet. De erre is inkább azt mondanám, hogy őszinte.

A kedves megnyilvánulásokat pedig köszönöm.

A 30-ról meg annyi, hogy én speciel felelőtlen csitri voltam. Volt olyan kapcsolatom, amiben unatkoztam és úgy gondoltam jó lenne egy baba, akivel elmolyolok.

Most azonban a szerelem és a reprodukciós vágy eredményezte a babára vágyást.

Az okosabbja nem veszi magára a soraim. Írtam is, nem törvényszerű. Semmi nem az.

Aki a cikkem alapján ítélkezik, annak gratulálok! De akkor is ezeket érzem.

Én sem vettem magamra, pedig 30 alatt vagyok, viszont de, azt írta...

"30 évesen első babát vállalni jó is, meg nem is.

Jó, mert az ember lánya már nem egy felelőtlen csitri"

Szerintem az egész cikk jó is, meg nem is. Őszinte, de minden úgy jó, ahogy ő gondolja és minden csak akkor fáj, amikor neki fáj és még van pár példa. A megfogalmazás mindenhol eléggé kétértelmű, olyan lenéző is meg nem is.

Akkor szted mit ír azzal, hogy 30 évesen szült mert akkor már az ember nem felelőtlen csitri, aki csak a babázás élménye miatt szül???? Ezt az egész mondatát nem értem. A nők akármikor szülnek, mindig a babázás élménye miatta akarnak gyereket, nem??

Amúgy a cikkel nincs semmi baj sztem, a terhességi toxémiája pedig nem azért alakult ki, mert nem volt fogadott orvosa, hanem vagy korábbi cukor vagy más probléma miatt, vagy a túlsúly miatt.

Gratulálok a pici lányhoz!

Az ember szerencsére idővel elfelejti a kellemetlen dolgokat.

Ha fogadott orvosod lett volna, akkor sem biztos, hogy máshogyan történt volna.

/nekem volt, inkább ne lett volna-nem részletezném, mert egy frissen szült Édesanyának csak pozitív dolgokról szabad olvasnia/

Tessék örülni annak, ami van!

Pihenj sokat!

Ez lesz életed legboldogabb időszaka.

Szióka!

Először is gratulálok, jó egészséget kívánok! Viszont azt nem értem, hogy ha valaki fiatal az miért jelenti egyből azt, hogy felelőtlen csitri is? :OOO Az pedig, hogy valaki 30 éves, nem jelenti azt, hogy komplikációk alakulnak ki a szülésénél. Mi köze a kettőnek egymáshoz? :OOO

Mindjárt elolvasom a cikkedet, mert csak a bevezetőt olvastam eddig...

Sok boldogságot! Örülök, hogy minden rendben és gratulálok.

Viszont a pökhendi véleményt is megértem másoktól, bár én nem ezzel titulálnám. Több minden is szemet szúrt, pl hogy ha neki nem fáj egy beöntés, akkor más mit nyavalyog?! Nem vagyunk egyformák, sem a fájdalomküszöbünk. Erre azt írnám, hogy a branül behelyezése fájt? Nekem meg se kottyant (pedig az elmúlt 1 hóbapban visszatartás miatt kb 6-szor helyeztek be újat), más minek nyavalyog? Amúgy beöntésem nem volt még, de 20 perces vastagbéltükrözésem igen, mindenféle bódítás vagy érzéstelenítés nélkül...de nem fájt.

Lassan nálunk is megérkezik a pici, már nagyon várom. Persze közben félek a koraszüléstől, mert rengeteget görcsölök, keményedek a kapott bogyók ellenére is. Örülnék, ha szeptember 6-ig még bent maradna a csöppségünk.

Szerinten nagyon szépen leírta mindazt ami a valóság.

Inkább legyen őszinte, nem kell "fényezgetni", ez a valóság!

Gratulálok a babához! Sok boldogságot!

Gratulálok a babádhoz!

Ezen a részen "Csak nézem és nem hiszem el, hogy anya lettem. Furcsa érzés. Már nem félek... már őt féltem." elsírtam magam. Nagyon szépen megfogalmaztad.

Először is gratulálok a kislányodhoz,meg a cikkhez is :) jól megírtad.Én természetes úton szültem,és nem is vágyakozom császárra a cikked elolvasása után :D

Amit írsz ,hogy később jött a nagy szerelem érzése,hogy először a felelősség jött,és nem a nagy öröm,az nálam is így volt,nekem is kellett pár hét míg feldolgoztam,hogy anya lettem,pedig vártuk,akartuk,és mégis.Nem könnyűek az első hetek,de szerintem sokan vannak így.

Fogadott orvosom volt.Sokan mondják minek az,de én is úgy gondolom amíg nincsen semmi komplikáció addig oké,de amint van akkor már nagyon megérzik a kismamák a fogadott orvos hiányát.

Jó egészséget nektek :)