Rossz szándékú emberek szarvának letörése... (beszélgetős fórum)

De itt csupán másokkal.

Idővel mindenki megnyugszik.

Szarjál az illetőre.Engem exanyósom hordott el mindennek a hátam mögött és hord el a mai napig is.De rohadtul nem foglalkozom vele.Van ezen kívül ezer bajom!

Légy felnőtt és éld az életed.Akik ismernek,úgysem hiszik el,amit terjeszteni próbál!

Ezt a helyzetet ismerem és ez rosszabb, mint ha bárhol máshol történne. Emellett nem lehet csak úgy elmenni, mert még véletlenül az állásodba is kerülhet.

Van egy pont ilyen kolléganőm, aki azt sem tudja, hogy másokkal mit csinál, mert neki az a lényeg, hogy ő legyen előtérbe és ezért képes bárkin átgázolni.

Próbáltam vele jóba lenni, de sajnos nem bírtam az örökös rosszindulatát mások felé, valamint az örökös negatív hozzáállását sem tolerálom jól.

1 évig napi szinten én voltam ideg beteg, amikor kerültem, mert akkor meg az volt a baja, hogy én bántom őt.

Most végre jobb a helyzet, mert rájöttünk, hogyan kell kezelni őt. Már nem tud menni senkihez, hogy minket lehordjon bénának, mert mi ő előtte mutattuk be az ő nem tudását, rosszindulatát.

És még így is nehéz, hiszen egy normális ember nem szeret másokat lejáratni, megbántani, így ha megtesszük, akkor mi érezzük rosszul magunkat, annak ellenére, hogy ő minden lelkiismeret furdalás nélkül tette velünk sokkal hosszabb ideig.

Ma már simán rászólunk, helyretesszük, de ő ezt úgy éli meg, hogy mi vagyunk a gonoszak és összefogtunk ellene. Eszébe sem jut, hogy miért alakult ez ki. A napokban kicsit megreguláztam, mert minősíthetetlen hangnemben válaszolt a kérdéseimre. Persze a regulázás kimerült abban, hogy közöltem vele, nem kell válaszolnia, erre észbe kapott és kb. 20x kért elnézést, hogy ő mindig idegbeteg és nem akart ő engem megbántani, na de ő már csak ilyen, stb. A végén én éreztem magam kellemetlenül. Aztán eltelt fél óra és megpróbálta ellenem fordítani az egészet, azzal magyarázva, hogy én rák vagyok (horoszkóp) és ezért én érzékeny vagyok, mindent magamra veszek, ő meg nem is tudja, hogy kell az ilyen emberekkel beszélnie, hogy ne sértse meg.

Soha nem érdekli senki, csak azon nyavajog, amit ő nem kapott meg. Önző.

Honnan tudod, hogy kibeszél és intézkedik mögötted, valamint azt, hogy pusztán áskálódás a célja?

ezt nem neked kellene megoldanod, hanem annak, akinek ezeket elmondja. Neki kellene helyretenni az illetőt, hogy nálunk ez nem szokás, vagy mondhatsz bármit én ismerem, így tudom milyen és amit mondasz az nem igaz, vagy nem kellene beleszólnod mások életébe, nem neked kell intézkedni, ha valamit akarnak, majd elintézik, stb. Én mindig így teszek, ha valakimet bántani próbálnak. Ha olyan akar valakit bántani, akit szintén kedvelek, akkor meghallgatom és annyit mondok, hogy tudod mennyire fontos nekem ő is. Nem akarok egyikőtök mellé sem állni.

Ha rólam mondanak valamit, amit visszahallok, akkor azon nagyokat nevetek:) Én tudom az igazságot és ez a lényeg. Ha a szemembe mondják, akkor ott helyben humorral reagálok a dolgokra, van, hogy ráteszek még egy lapáttal. Ez a hangulatomtól függ:)

Hát azt hittem, hogy a szemedben sérteget, akkor nem tudsz mit tenni, intrika ellen nehéz védekezni. Akik meg elhiszik neki amit mond rólad, azokkal milyen a viszonyod? Esetleg velük kellene beszélned.

Persze az egyenes dolog az lenne, hogy mindkét felet meghallgatni, de hát az csak a bíróságon van:)))

Mi lenne ha leülnél vele őszintén és elmondanád neki, amiket érzel vele szemben és megkérdeznéd, hogy mitől ilyen megkeseredett?

Vagy másik megoldás: sz#rd le!

Próbáld megkeresni a gyenge pontját és ott támadni őt, de csak akkor amikor ő is bánt téged, vagyis zsebben legyen a válaszod...érted ugye?

Magadtól ne piszkáld őt, mert akkor rájön hogy célba talált a sértegetése, és annál jobban belejön.

Sajnos nekem is van egy kolléganőm, aki hasonló és hasnolóan viszonyul - nam kizárólag - hozzám is.

Első lépésben meggyőződtem róla, hogy nem csak bebeszélem-e magamnak a dolgot.

Második lépésben meg akartam vele beszélni, tisztázni akartam, nem ért-e félre valamit, vagy pontosan mi is a baja velem. eredmény: tányér nagységú szemeket meresztett rám, hogy ő nem érti, miről beszélek, majd faképnél hagyott.

Innentől kezdve már nem kerestem magamban a hibát többé, ugyanis bármiben is lett volna igaza addig, attól a pillanattól fogva, hogy kiderült, nem az a célja, hogy megoldódjon a probléma, hanem az, hogy minden így maradjon, hogy ő továbbra is élvezkedhessen a kibeszélésemben, ezzel elveszítette minden tiszteletemet.

Azóta amennyire csak lehetőségem engedi, kerülöm. Reggel köszönök neki, visszaköszön vagy nem, az ő dolga, beszélgetsét nem kezdeményezek, ha egymás mellé sodor a sors, igyekszem nem hagyni, hogy lehúzzon magával. Ugyanis ha velem beszél, akkor meg másokat pocskondiáz kitartósan, na ilyenkor kell közölni, hogy nálam nem talál nyitott fülekre ilyenekkel.

Amikor csak messziről hallom, ahogy másokat ócsárol, néha azt is megteszem, hgy hátat fordítok, hogy minél kevesebb érzékszervemmel fogadjam be azt a mételyt, amit terjeszt maga körül.

Biztos azt hiszitek, hogy túlzok, meg már belőlem is az utálat beszél, de sajnos tényleg vannak ilyen emberek, fél perc beszélgetés vele, vagy csak messziről hallgatni, amit és ahogy másokról beszél, és úgy érezi az ember, hogy mosakodnia kellene, olyan mocskos lett:(