"Rossz" gyerek- miért TŰNIK annak? (beszélgetős fórum)

Meg lehet -e ütni egy gyereket, fegyelmezési szándékból?

Haszos-e, építő jellegű -e?

Milyen hatást érünk el vele?

Annak ellenére, hogy ezt már több helyen is hallottam/olvastam, még mindig vannak szülők (a környezetemben nem is egy), aki hagyja, hogy a gyerek akkor menjen aludni, amikor akar. Nem ritkán este 11-kor még rohangálnak a gyerekek a lakásban, a szülők meg alszanak a tv előtt.

Vannak "rosszaságok" (említettek is párat), amiket a gyerek mindenképp megtesz vagy legalábbis megpróbálja, de ezeket főként kíváncsiságból teszi. Amit ténylegesen rosszaságnak lehetne hívni, azokról kivétel nélkül a szülő tehet.

Igen, ilyen is van, amikor a gyereknek kell irányítania.

A gyerekkorának és felhőtlen szabadságának lőttek.

Mert okosabbnak kell lennie a szüleinél.

Lehet így nyugodt vagy kiegyensúlyozott?

Ez sokszor előfordul olyan családokban ahol a szülők isznak, drogoznak, nem viselik gondjukat a kisebb gyerekeknek, így súlyt tesznek a nagyobbakra.

Később ezek a felnőttek a munkába menekülnek, túl akarnak teljesíteni és a párkapcsolatukban sem tudnak érzelmileg kiteljesedni.

"Kutatások kimutatták, hogy az alvásmegvonás a testi aktivációs szintet szabályozó idegrendszer instabilitásához vezet."

Ha tehát kialvatlan a gyerek, akkor az idegrendszerének a működése kizökken az egyensúlyból és szélsőséges viselkedéshez vezet.

Kvázi elkezd rosszalkodni...

Megróhatjuk ezért?

Ha ez a rendszer egyensúlyban van, akkor a természetes nyugtató hatású mechanizmusok lépnek működésbe, és ezek stabilizálják a hangulatot.

Stresszhelyzetben a kialvatlanság a negatív érzéseket is felerősíti, ráadásul a vércukor szint egyensúlyát is felborítja, amitől a hangulat is megváltozik: agresszió, szorongás, depresszió léphet fel.

Hát megtesznek ilyeneket, ez tény, mert nem tudják még a dolgok következményeit.

Ezért kellenek a világos szabályok, és a következetes korlátozás.

Vannak szülők,akik pl nem merik korlátozni a gyereket, mert azt hiszik,hogy tiltással,valami bajt okoznak.

Pedig azzal, ha bemutatjuk a gyereknek, hogy mit szabad és mit nem, megtanítjuk, hogy könnyedén és akadálymentesen lavírozzon az életben. Tehát a korlátok, nem csak korlátoznak, hanem a jóra és az elfogadható cselekedetekre, és viselkedési formákra tanítanak.

De nem csak fizikálisan, hanem érzelmileg is.

Arra gondolok,hogy nem csak arra kell megtanítani,hogy mit tehet, hanem arra hogy mikor mit érdemes éreznie, és szem előtt tartania.

Ha csúfolják, vagy kiközösítik, vagy érdekből barátkoznak vele....

Sok szülő gondolja azt, hogyha engedünk a síró gyereknek, akkor elkényeztetjük.

Miért gondolják ezt?

Ez egy nagyon nagy tévhit.

A gyermek agya még nem fejlett annyira, hogy megfogalmazódjanak benne a felnőttek manipulánsára szolgáló gondolatok.

:))

Ezt jó szem előtt tartani.

Ezzel teljesen egyet értek.

És tudod mit tartok még tök fontosnak?

Első sorban nagyon fontos a dicséret.

De ha megfigyeljük, akkor mit dicsérünk?

Okos vagy.

Ügyes vagy.

Szépen rajzoltál.

Mind megetted, ügyes vagy.

Ezekből megtanulja, hogy cselekedetben oké dolgokat csinál, még önbizalma is lesz ha így marad.

DE!

Mi a helyzet az érzelmi neveléssel?

Azt,hogyan tanítjuk meg hogy klasszul érzi a dolgokat...?

Érdemes dicsérni azt is ha kedves a barátaival, vagy bátor volt valamiben:

Aranyos vagy a barátaiddal.

Szépen beszéltél az óvó nénivel.

Kitartóan oldottad meg a feladatot.

Ügyesen végigálltad a sort.

És a hiszti korszakot hogyan vészeltétek át?

Vagy mi történt, hogy reagáltál...stb...elmeséled?

Igen, előbb meg kéne tanítani "jónak lenni". Egy gyerek úgy születik, hogy nem tud semmit sem, nekünk kell megtanítani mindenre. hogy köszönjön ha találkozik valakivel, hogy ha tüsszent tegyen valamit az orra elé, illetve hogy fogadjon szót nekünk, mert mi jobban tudjuk mi a jó neki.

Ez ugyanaz mint a kutyáknál. Egyik kutya sem születik veszélyes vérengző vadállatnak, az elhanyagolás, és rossz bánásmód teszi őket azzá.

De komolyan nem értem az olyan ember miért vállal gyereket, aki nem tudja a megfelelő fejlődést biztosítani minden téren.

Ja, ösztönös.

Ha meg olyanokat akar csinálni, nem örülök:))

Ühüm...akkor szerinted is ösztönös, nem?

És mi van ha a konnektorba akar nyúlni, vagy egy csatorna tetőn ugrál, ami mozog?:))

Két dolog befolyásolja a gyerek viselkedését:

a szülő hangulata és érzelmei, mert egy az egybe átveszik azokat,

a másik pedig az idegrendszere és az agya még nem úgy működik mint felnőtt korban így szélsőséges viselkedési formákat produkál

Az agy fejlődése 5. életév végére zárul le.

Tudod min szoktam mosolyogni?

Amikor "anya" nagy hanggal meséli a társaságban, hogy a gyerek milyen rossz és szófogadatlan...

Észre sem veszi, hogy magát minősíti...

És 10ből 8an bólogatnak rá, hogy ah...micsoda rossz gyereked van...

Most komolyan a gyerek a rossz?:))))

Sosem nyilatkoznék másoknak úgy a gyerekemről,hogy rossz, vagy hibákat követ el, és nem is azért mert az én nevelésem, és én tudom,hogy engem minősítene, hanem mert tudom,hogy az a szegény gyerek nem tudja másként csinálni még a dolgait.

Tisztelet...

Ahogy én látom.

Azt a szülőt nem tiszteli a gyereke, aki jócskán tesz érte, hogy ne is tudja tisztelni.

Tehát nem következetes, nem állít fel ésszerű és konkrét határokat a gyerek számára, és a fegyelmezést agresszióval párosítja, nem pedig megértéssel és TISZTELETTEL a gyerek felé...