Rémesen unom a párom! (beszélgetős fórum)

:)

Persze, általánosítani nem lehet. Ez csak az én tapasztalatom (és egyben keresztem is). Jó lenne racionálisabbnak lennem néha, nade az ember dolgozik rajta..

Könyebb is velünk, de jó hallani hogy Te is így gondolod :)

jól kisajátítottuk a fórumot Cécile! :)

Most fölszaladt a szám széle :D

Nagyon érzelmes tudok lenni, és igen intenzíven (talán néha túlzottan is) élek meg jót s rosszat. De abban igazad van, hogyha kell, egy pillanat alatt előszedem a racionális, következetes énem, és kit hagyom az érzelmeimet. Eddigi életemben párszor kellett ilyen döntéseket hoznom...sajnos...

Ami a ki viseli könnyebben a szakítás dolgot illeti, nos, szerintem nem érdemes általánosítani, hogy a nők így, a faszik meg úgy. Láttam én mindkét esetre példát. Ha azonban mindenképp állást kéne foglalnom -ennyire sarkítva- Veled értenék egyet. Amúgy férfipárti vagyok jobban ki is jövök veletek :)

Érzékeny lelkű hölgyek ezt ne olvassák:

Biztos mindenkinek megvan a saját tapasztalata véleménye az enyém, hogy egy nő könnyeben viseli a szakítást. Nem könnyű nekik sem szó se róla, de ha egy férfi igazán szerelmes akkor nagyon megszenvedi a végét. Nem tudom nálatok ez hogy volt. Valamennyire azt látom te egy racionális, következetes lány vagy.

Aztán lehet hogy csak az én agyam van elállítva és a fentiek mind hülyeség :)

Köszi, este eszembejutsz mikor sörözünk :)

Nem szeretném megmenteni. Már nem lehet, legalábbis most nem. Elfáradtam, elegem van, csak jól szeretném érezni magam. Ilyen vagyok, nagyon sokáig kitartok, küzdök, reménykedek, aztán elég lesz, onnantól fogva pedig ésszel belátom, hogy kész kampó, vége. Ezért viselem talán könnyebben a szakítást, mint elvárható lenne...

Akkor még tényleg korai.. Sőt.. És ha nem volt nagy baj még meg is mentheted ha akarod.

A racionalitás ilyenkor tényleg segíthet, de talán nem árt helyet hagyni az irracionalitásnak sem (persze csak módjával).

Addig is egy virtuális koccintás Neked és a mielőbbi boldogságodra.

Meg az enyémre is :))

Két hetes a szakítás, és elhatároztam hogy minél racionálisaban próbálom meg kezelni. Mint mindenben, ebben is lehet rutint szerezni (bár jobban örültem volna ha vele minden klappol és nem tartok megint itt).

Láthatáron semmi komoly, csak akivel elszórakozhatnék. Nem siettetek semmit.Ha jön valaki arra érdemes, úgyse tudunk elmenni egymás mellett, keresni nem akarok/fogok.

Jaja, pilis gyermek vagyok.Imádom :)

Igen, a Bükköt én is nagyon szeretem voltam ott párszor, meseszép. Ezek szerint a Pilisben élsz? :)Pár helyét bejártam, de még idege annak ellenére hogy nincs igazán messze.

No igen, az exek.. Rohadt szar az emlékeket cipelni de majd elkopnak a tieid is lassan (bár nem tudom mennyire friss a dolog) Láthatáron senki? Vagy te hiszel az újrakezdésben?

Én ilyen helyen lakom :).

Nem tudom hova valósi vagy, de akkor hazabeszélek kicsit. Ha szépet akarsz Bp. környékéről ajánlom a Dunakanyar bármely felét, Visegrádi-hegység, Börzsöny. Vagy itt nálunk, a Pilisben bárhol.

Nekem -lakhelyemen kívül- kedvencem a Bükk, mert vadregényes...na ez például nagyon szar, mert exemmel minden évben ellátogattunk vmilyen hegységbe...:(

Amúgy most utaznék egy jót, valahol az országban, valami szép hegyes völgyes környékre.. Lehet haverokkal összejön a nyáron

Tudsz valami jó kis helyet? :)

Persze. olyasmik, mint neked lehetnek, gondolom.

Előre nézni, tanulni a múltból, és egy szebb jövőt felépíteni. (de szar duma, bocs:))

Helyes!

Arccal az új élet felé!

:)

:) ráadásul abból a 10 millióból se mindenki magyar.. Najó, nem könnyű de azért nem lehetetlen.

Az előző is azembejött a következő is szembe fog. Sürgetni kár élvezd az egydüllétet, ahogy írtad is

Számoljunk cca. 10 millió magyarral (külföldit nem akarok). Vonjuk le a 28 év alattiakat, a nőket, a nyugdíjasokat, a sudribunkó, intelligenciaszűkében lévőket, a buzgárokat,hajléktalanokat, a tőlem túl messze élőket, a retardáltakat és súlyosan sérült személyeket stb. stb.Végülis bármelyik sarkon szembejöhet velem az ideális társ!

:))

Godolom, nehéz egy sok téren jól működő kapcsolatból kilépni. Hülyeség, hogy ezek is tönkremennek. Én is így voltam, de nem tudok hinni az újrakezdésben. Aztán a franc tudja, minden lehetséges..

Biztosan találsz, nagy a világ (hogy közhelyeket csattogtassak:)/

Egy kapcsolat nem az unalom miatt zárul le, hanem mert amíg csak "járunk" valakivel olyannak mutatjuk magunkat, amilyennek Ő szeretne!

De ez nem tarthat örökké ugye...

Hittem benne, hogy közösen megoldjuk a problémát, szerettem, és emiatt nem akartam fölborítani az egyébként jó kapcsolatunkat. De az idő megmutatta, hogy ez így nem kerek, lépni kell.

Mondjuk én jól vagyok, élvezem az egyedüllétet (egyelőre).

Szar ügy. Nekem sem esett jól mikor "odaszólt" az ex de azért hatott és azt mondom mindenkinek, hogy néha kell az emelt hangnem. Persze okosan, de kell.

Két év mondjuk jó sok a tanulásra, (meg a nem tanulásra is) jó, hogy ennyit bírtad, én ennyit talán nem

Neki nem lehetett keményebben odaszólni. Ha határozottabban kértem valamit -mondjuk sokadjára- már jelezte, hogy ne utasítgassam. Úgyhogy pontosan megtanultam, hogy vele szemben nem lehet "keménykedni".

Egyébként több mint két évig próbálkoztunk a megoldással. Úgyhogy nem érzem úgy, hogy könnyen föladtam volna...

Az ember olyan képeket lát a világban, amilyenek a fejében léteznek. - Hans Belting

Talán igazad van ,lehet csak saját világod keres önigazolást!Én már láttam hűű,de megbántam a válást aki később visszasírta a kedvesét és nem látta olyan gonosznak és ugye az idő mindent megszépít és fordítva is amikor megváltás lett a szakítás:)

Te ,hogy gondolod mennyi az idő vagy hónap ami ideális a döntéshez?Biztos vagy benne?

Gondolom igen :)Nagyon jó érzés lehet ,gratulálok hozzá!Tényleg ,szívből!

Szia!

bizony igen! A tutyimutyiság még szörnyűbb, ha az egyed nem csekély önbizalommal, sőt daccal is párosul ott benn.(Mondhatsz nekem akármit, én akkor is, dafke ezt meg ezt így csinálom! Persze szarul, már ha egyáltalán csinál valamit!) S ha még nem is kérdez?... Sőt, egyáltalán meg sem szólal, ha kérdezel valamit, nem is válaszol, ergo nincs jelen, és sehol sem. Vagyis nem pár, csak egy üres ócska kesztyű, aki ott hever minden helyzetben mögötted, távol az eseményektől, amelyekben pl. épp téged bántanak, rá biztos nem számíthatsz. Unalmas, szürke, minden irányba szubdomináns senki, mindenkinek igazat ad, mindenkinek bólogat és ígér, s persze így valójában mindenfelé hazudik. Mindezek miatt a hárítás nagymestere, a csillagot letagadja az égről, a nekem higgy, ne a szemednek effektus elvbarátja, persze érvek nélkül. Végső vitabéli észérve:ne cseszegess! tényleg meggyőző...az intellektuális visszavágások nagymestere. Szerintem autista,nem csekély személyiségzavarral megspékelve, bár nem látja be, pedig lehetne kezelni bizonyos szinten. A nagy kérdés persze:akkor miért vagy vele? nos:nincs jobb. Ez persze nem igaz, de tudom, hogy a vele való "együttlét", (szex no!!!!) az én önbizalomhiányomból ered, nem merek (52 éves vagyok , de állítólag jó csajszi,de ezt én nem hiszem el, soha nem is hittem, ennek firtatása messzire menne, elég annyi,hogy a szüleim soha nem fogadtak el, sőt, lehetettem én bármilyen okos, vagy szép, vagy sikeres, mert az voltam..., több megaláztatást kaptam tőlük, mint kenyeret. A verésben ugyanis szerintem nem csak a fájdalom a fontos, sőt, olyankor az ember azt nem is érzi, hanem hogy megalázták, mondhatom,meggyalázták a lelkét, ami szeretetre vágyik, vágyna, de még elvétve sem kapja meg. röviden csak ennyi, erről beszélgethetnénk hosszasan, nem lennék meglepve, ha neked is hasonló gyermek-ifjú kort kellett volna végigszenvedned, ha igen, akkor várnám válaszod, beszéljük meg! ) Tehát visszakanyarodva: váltani kell!-ene, de nagyon nehéz és érthető:vajon milyen lesz egyedül, vajon milyen lesz a következő, ha lesz egyáltalán? Az önamortizálást jóval korábban az a személy-te és én- már korábban megtettük, hisz' nem álltunk volna szóba ilyen emberrel.

mi ebből a tanulság? én ennyit tudtam levonni, tőmondatokban, AZ ILYEN EMBER NEM KELL, ill. ha valakinek kell, azok nem mi vagyunk. Van arra megfelelő személy, elvégre amíg lósz.r van addig veréb is akad.(Neki meg nem lósz.ar, elvégre ilyenre van szüksége.)

Még egy gondolat. De közben hívott valaki telefonon, ezért már elfelejtettem. Nyilván nem is volt fontos, sebaj! Ha valamennyit segítettem, örülök, bár én magam is tanácstalan vagyok. Szia!