Ránk telepedett az anyós (beszélgetés)

:(

Ez az időszak nem fog elmúlni, csak vérszemet kap, mert nem tanúsít senki ellenállást.

A te férjed még nem nőtt fel. Ő anya kicsi fia. Pedig már el kéne döntenie, ki is az ő családja. attól még az anyukája marad, de már nem ő az első. Ez a természet rendje! A gyerekeket el kell engedni.

Szóval ne hagyd, hogy a férjed várni akarjon, mert ha várunk, semmi sem történik. Lépni kell, beszéld rá!

Kis hasznosság:

[link]

[link]

Azt te tudod eldonteni, hogy mennyit vagy hajlando turni. Anyagilag egyedul tudod nevelni a gyermeket?

Az anyucipicifia egyetlen modon veheto ra, hogy dontson, ha sarokba szoritjak, viszont benne van a pakliban, hogy anyucit valasztja....

Igen, a paroddal is problemak vannak. Annak idejen amikor mellette dontottel sajnos nem vetted figyelembe, hogy anyuka iranyit. Most meg vagy megszokod, vagy megszoksz. :( Megoldodni maskepp csak anyos halalaval fog a helyzet, az meg elorelathatoan nem mostanaban lesz.

Cseréléjetek zárat! Mindenhol. Nem vagytok képesek kiállni saját magatokért... Ne hagyjátok a fejetekre nőni. Nyugodtan sértődjön csak meg!

Ha meglep a látogatásával, vagy ne engedd be, vagy hagyd őt ott. Ha szórakoztatod, naná, hogy megint megy. Én is anyós vagyok, sőt nekem is van, de soha senkihez sem állítunk be meglepetésnek.Pedig kulcsunk is van.

A te anyósod magától sosem fog tisztességesen viselkedni, mert nem csak a fián, de a családján is uralkodni akar. Nem kell engedni. Én visszakérném a pénzt és vennék egy másik házat. Persze, lehet, hogy már hiába is kérnétek. Amivel csak lehet, visszaél, mert megengeditek neki. Ez a ti hibátok is! Változtassatok!!!

Sajnos tévedtetek: a kezdetek kezdetén kellett volna rendezni a tulajdonviszonyokat. Nálunk amint írtam, apám nem meri kiengedni a gyeplőt a kezéből, olyannyira, hogy az öcsém építeni szeretne, de nem íratja rá a nekiszánt telket, mert akkor már nem lesz beleszólási lehetősége.... Így sakk-matt, mert az öcsém is pontosan tudja, hogy nem szabad így nekivágnia az építkezésnek. Kénytelen még gyűjtögetni, hogy vegyen egy másik telket. (Ez a telek ráadásul nagyon jó helyen van és nincs vita köztük, hogy haragból ne adná.)

Tényleg jó lenne hármasban leülni és megpróbálni megbeszélni vele, hogy nem mehet akármikor. Nem leszek népszerű, de nekem a nagynéném szokott hívatlanul megjelenni, így kénytelen vagyok következetesen nem beengedni. Én sem megyek senkihez bejelentkezés nélkül, mástól is elvárom.

De hát akkor a ház nem is tisztán az anyósodé!

Mi lenne, ha egyszerűen nem engednétek be a hívatlan vendéget? Eleinte biztos lenne nagy sértődés, de aztán csak a fejükhöz kapnának.

Vagy 1-2 óra óra múlva határozottan megköszönnéd a látogatást, s kitessékelnéd?

Na jó igazából nem a ház a fő oka a dolognak, hanem a kiszolgáltatott helyzet. Egyèbkènt amikor anyós vette a házat (párom nevère) akkor nekiadtuk az addig megtakarított pènzünket. Kissè túlzsúfolt a ház ès nagyon sok olyan dolog van itt amit nem használunk, de nem merünk megválni tőle mert nem a miènk. Egyedül a lejárt szavatosságú èlelmiszereket mertem kidobni. Kissè gyűjtögető èletmódot folytathatott anyós mert rengeteg lejárt èlelmet találtam, köztük 27! ève lejárt teát, vagy 2001- ben lejárt fagyasztott zöldsèget.

Sok tervem volt, de elvetettem őket, ahogy írtad is nem èrdemes költeni rá.

Èn is jobban èreznèm magam egy komfort nèlküli lakásban,mint itt, ezt már páromnak is említettem. Nem èrzem itt otthon magam ès az a legrosszabb, hogy sosem tudhatom párom melyik rokona mikor állít be, vagy hogy meddig marad...

Orulj, hogy ingyen lakhatsz - a maseban.

Esetleg egy teljesen idegennek is fizethetsz melyen a zsebbe nyulva.

Azert egy kicsit lehet othonosabba tenni.

Marhaság ettől rosszkedvűnek lenni.

Annak idején az önálló életemet nagyanyám öreg, összkomfort nélkül házában kezdtem régi bútorok között.

Eszembe nem jutott utálni, örültem a lehetőségnek. Amennyire lehetett, kevés pénzből kicsinosítottuk, s nagyon jól éreztem magamat közöttük. Örültem, hogy nem kell lakbért fizetni, s tehetünk félre saját otthonra. A férjem családja meg is szólt, mert nem voltam hajlandó pl. beépített mosogatóra költeni (bojler is kellett volna hozzá, mert a melegvíz teatűzhelyen, vagy fürdőhengerben készült), kiválóan mosogattam vájdlingokban.

Tény: olyan értelemben nem tekintettem otthonomnak, hogy tudtam, nem az enyém, nem végleges megoldás, de az előnyök miatt jópofát vágtam hozzá.

Itt nem a házzal van a baj, hanem a hozzáállásoddal - ne felejtsd: divat a retro! :) - , na meg a kezelhetetlen anyósoddal.

Ne akarj költeni egy olyan ház berendezésére, amelynek a tulajdonviszonyai finoman szólva is rendezetlenek!

Igazad van az önuralom nagyon fontos, szinte minden helyzetben az èlet minden területèn. Sajnos ez nem mindenkinek megy. Köszönöm a biztatást, ez is jó ötlet, hogy többször kell elmondani neki dolgokat. Jó lenne ha elgondolkodna a dolgokon, de a legjobb az lenne, ha bele tudná magát kèpzelni a helyembe ès aszerint cselekedne/viselkedne.Nem is tudom mit tett volna ha az ő anyósa csinálta ez volna Ővele.

Köszönöm a hozzászólást :-)

Van igazság abban amit írtál. Nem èrzem itt jól magam, nem is tekintem otthonomnak. Nagyon buta vagyok, hogy ide visszajöttem...

Èn örülnèk, ha anyós ki akarná adni bèrletbe, mert akkor bizosan elmennènk innen, akár egy albèrletbe is.